Back to top

Élettel teli emlékerdő

Beliczay István nyugdíjas erdőmérnök éveinek számában már a második nyolcas is megjelent, de még ma is friss, pontosan idézi a legfontosabb történeteket. Valamikor a múlt rendszerben kezdte szövögetni álmát, s már huszonkét esztendeje, hogy Tompa határában megvetette alapjait az Emlékerdőnek.

Az első fákat a millecentenárium évében telepítette, hogy emléket állítson az 1956-ban Sopronból menekülni kényszerülő tanároknak és diákoknak, illetve a ’48-as szabadságharcos hősöknek.

A kárpótlásból visszakapott közel négyhektáros területen megvalósította múltidéző elképzelését. „Ez a kis terület kiemelkedik a löszös síkból” – mutatta, a leggyengébb minőségű földet kérte vissza, hogy erdőt telepítsen. Tizenhét féle fafaj volt a kiindulási alap, ami mára – a madaraknak köszönhetően – megkétszereződött. „A nyír a vidéken őshonosnak mondható” – jegyezte meg, az alléba 60-80 centiméteres tőtávolságra ültette, s bár az állomány túl sűrű, szinte mindegyik fa megmaradt. Fehérruhás koszorúslányok az ösvény két oldalán, életüket annak köszönhetik, hogy minden tavasszal nitrogén műtrágyát kapnak, mellé vasgálicot. A vékonyka talaj csak így tudja eltartani a nagy fatömeget.

Latin kereszt nyírből

A déli oldalt a ’48-as szabadságharcosok emlékére ültette. Sokat dilemmázott, miként is válassza el a ’48-as és az ’56-os emlékerdőt egymástól. Barátja, Szikra László ötletére ültetett nyírfákból nagy latin keresztet, ezek az egyedek gyorsan az állomány fölé nőnek. Elválasztja, ugyanakkor egyben is tartja a két erdőfoltot, s tanúja a két nemzeti tragédiának. „Nem faanyagtermelő területben, hanem emlékerdőben gondolkodtam” – s mutatja, a klímaváltozás miként követhető nyomon a területen. A törökmogyoró – aminek magját Hévízről hozta – mindenhol a többi fa fölé magasodott. Ugyan nehezen indult, a vadak nagyon „törték”, mára viszont kinőtt a foguk alól. Minden fafajnak története van. A fekete dió adja a tömeget, amit hazánkban elsőként az egri püspökség területén ültettek. Értékes fafaj. Az oszlopos tölgyhöz a makkot szintén Hévízről gyűjtötték, s az aradi vértanúk emlékére ültették helyi óvodások. Lelkesen dolgoztak, kis szülői segítséggel.

Az erdőcskét a madarak is hamar magukénak érezték és birtokba vették. A szarkafészeknek teteje van, de vadkörte fára építette házát az egerészölyv is. Az őshonos vadkörte nemcsak táplálékot, hanem menedéket is nyújt a tollas vendégeknek, többségük ezek lombjába rakja a fészkét. Minap fenyőrigó-csapat ült ki az ágakra. „Egy cinkecsalád egy hektárnyi erdőt megóv a rovaroktól” – hangsúlyozta a szakember, csak az a kár, hogy nincsen elég fészkelőhelyük, hiányoznak az öreg, odvas fák. Az emlékerdő madarak által szívesen látogatott fája a vadcseresznye is, s számtalan cserje teszi biztonságos búvóhellyé. Séta közben Beliczay István lemutat a friss földkupacra: „Jó idő lesz, túr a vakond, ezek az állatok tévedhetetlenül megérzik a légnyomás változását”.

A két szürkenyár, a mogyorók, a hársak ugyancsak bevándorlók, mint a japán birs, s a többi cserje. „Muszáj műtrágyáznom, annyira gyenge a terület” – nézett körbe az erdész, aki szinte a gyerekeiként kezeli a fákat, a bokrokat, sokat tesz azért, hogy megmaradjon a növényzet. Maga gyűjtötte a magokat, termelte a csemetéket, közvetlen „viszonya van” a fákkal.

Ciklámen a kopjafán

Mint felkiáltójel, kopjafa nyújtózik a kereszt közepén. 1848–49 – A hazáért!, 1956 – A szabadságért!, 1956 – A megmaradásért! – olvasható a felirat az emlékmű talapzatán. Rajta két lovassági kard kifaragva, másik oldalon Kanadát, az új hazát szimbolizáló juharlevél. „A tengerentúlra szakadtak mondták, nem elmenni volt kockázatos, hanem itthon maradni” – emlékezett Beliczay István. A soproni erdőmérnöki kar 1956-os történetét idehaza valószínűleg kevesebben ismerik, mint Kanadában, ahová a magyar szabadságharc leverését követően emigrált közel félezer hallgató és oktató. Ötödéves erdőmérnök hallgatóként Beliczay István maga is részese volt a soproni történéseknek, azonban végül nem indult el az ismeretlenbe, idehaza fejezte be a tanulmányait.

A Lővérekben őshonos cikláment is belefaragták a kopjafába, egy hiányzó nemzedékre hívja fel a figyelmet, de az erdőcske szélén álló fák ugyancsak az itthonmaradottakra emlékeztetnek.

„A földméréstant és az erdőgazdálkodás tervezését a gyakorlatban szerettem volna elsajátítani” – idézte fel a szakember, hogy az egyetem elvégzése után Miskolcon, az erdőrendezésen kezdett dolgozni. Azt követően Szegeden az erdészeti technikumban tanított, majd elcsábította az erdőgazdálkodás, s végül a Kelebiai Erdészet vezetőjeként érte a nyugdíj. Professzora szavai ma is élénken élnek benne: ahová kikerülnek, a szakma mellett segíteni kell a helyben élőket. Mivel számára a régi térképek is másként szólnak, amatőr régésszé vált, s kutatta a szarmaták itteni megjelenését. Büszkén mutat az onnan három kilométernyire fekvő szarmata földvár felé, amelynek makettje az emlékerdő szerves része. Miközben sétálunk, egy lyukra bökve közbevetette: „a róka a legjobb talajtanos, ismeri a homokot, tudja, hol képes a legmélyebbre ásni”.

Folyamatosan kutat

Az erdészember az utolsó polihisztor, Beliczay Isván évtizedek tapasztalatával a háta mögött is úgy tartja, hogy a Soproni Egyetem Európa egyik legjobb iskolája. Pista bácsi nem csak művelte a szakmáját, régészeti kutatásokat végzett, de a jód élettani szerepére is igyekezett felhívni a figyelmet. Ehhez sok orvosi cikket tanulmányozott, és atomfizikus fia révén is kapott inspirációt. „Jód nélkül nem lenne homo sapiens sem” – hangsúlyozta az elem életünkben betöltött fontos szerepét. A tengerparti népeknél ennek kisebb a jelentősége, míg a kontinensek belsejében élők táplálkozása jódszegény. Ha a pajzsmirigy telített jóddal, az emberi szervezet ellenállóbbá válik például a radioaktív sugárzással szemben. Több növényt is megvizsgáltak, magas jódtartalma révén a dió, a csicsóka került ki győztesen, fogyasztásukkal megelőzhető a hiánybetegség.

Pista bácsi nyugdíjasként is aktív, sőt már az általa létesített emlékerdő fejlesztésén gondolkodik. Mint mesélte, legnagyobb örömére fiatalok is fölkeresik, és annak révén is ismerkednek a hazaszeretettel és a történelemmel.

Beliczay István több évtizedes, magas szintű erdészeti szakmai munkája, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének ápolását szolgáló tevékenysége elismeréseként, 2017. március 14-én a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vette át Fazekas Sándor földművelésügyi minisztertől.

 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

2018 karácsonyán…

Az előzetes adatok alapján megállapítható, hogy a mezőgazdaság jól teljesített: 2018-ban 3,1 százalékkal nőtt az ágazat teljesítménye. Cégünk idei évének mérlegét megvonva a Magyar Mezőgazdaság Kft. ugyancsak jó évet zárhat.

Örökzöldek ünneplőben

Karácsonykor sok lakás éke a feldíszített fenyő- fa: lehet kicsi, asztalra állítható vagy több méter magas óriás, mutatós tartóba illesztett vágott, földlabdás vagy konténeres. És vannak, akik ragaszkodnak a műfenyőhöz.

A faanyag nyomon követhetősége az erdők védelmében fontos

Két tűzifa- és egy fűrészáru-kereskedés működését függesztette fel a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), mivel a telephelyeken nem volt nyomon követhető a vásárolt és értékesített, valamint tárolt faanyagok eredete, forgalmazása. A fatermékek szigorú nyomon követését uniós és hazai jogszabályok írják elő azért, hogy az illegális eredetű faanyagot kizárják a kereskedelemből.

Környezeti nevelésről egyeztetettek az erdészetek

November végén az Északerdő Zrt. Csanyiki Erdőházában tett látogatást az EGERERDŐ Zrt. közjóléti munkaszervezete. A szomszéd erdőgazdaságok találkozója jó hangulatban telt, mely alkalmat adott az erdészeti közjóléti rendezvények és erdei iskolai programok szervezőinek tapasztalatcseréjére.

Már turistaúton is megközelíthető a pilisszántói Kőfülke

Új szakaszokkal bővült a Pilisi Parkerdő területén futó 1000 kilométeres turistaút-hálózat. A helyi önkormányzat és a Pilisi Parkerdő Zrt. együttműködésének eredményeként a Piliscsabai Természetjáró Egyesület önkéntesei új jelzéseket festettek fel.

Újabb ASP fertőzés, de nincs szükség a fertőzött terület növelésére

Egy kilőtt, valamint egy elhullottan talált vaddisznóból származó mintából mutatta ki az afrikai sertéspestis (ASP) vírusát a Nébih laboratóriuma 2018. december 6-án. Az állatokra a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasvári külterületén találtak, amely – a korábbi, tarcali eset miatt kijelölt – fertőzött területen található.

A „póktej” táplálóbb mint a tehéntej

Mikroszkóp alatt megvizsgálták az anyapókot, gyengén megnyomták potrohukat. Néhány csepp krémes, fehér folyadék jött ki belőlük, valami olyasmi, ami ránézésre nagyon hasonlított az emberi vagy emlős tejre.

Ismét Túrkevét választották a baglyok fővárosuknak

Magyarországon Túrkeve számít a baglyok fővárosának. A téli hónapokban ezernél is több bagoly tölti itt a napokat. A hideg idő beköszöntével már idén is megjelentek a nagyobb fákon, s a helybéliek ismerősként köszöntik őket.

Véradóbarát munkahely címet kapott az erdészet

2018-ban az EGERERDŐ Zrt. nyerte el Heves megyében a „VÉRADÓBARÁT MUNKAHELY” megtisztelő címet.

A termelői közösségek az élő hagyományok, közös kincseink őrzői

A „Termelői Közösségek Napja” a hagyományos termékeket előállító közösségek ünnepére rendezett szakmai konferencia. A Termelői Közösségek Napjának évenkénti megszervezésével az agrártárca célul tűzte a hagyományos termékeket előállító közösségek tevékenységének szakmai támogatását, együttműködésük és tapasztalatcseréjük elősegítését.