Back to top

Élettel teli emlékerdő

Beliczay István nyugdíjas erdőmérnök éveinek számában már a második nyolcas is megjelent, de még ma is friss, pontosan idézi a legfontosabb történeteket. Valamikor a múlt rendszerben kezdte szövögetni álmát, s már huszonkét esztendeje, hogy Tompa határában megvetette alapjait az Emlékerdőnek.

Az első fákat a millecentenárium évében telepítette, hogy emléket állítson az 1956-ban Sopronból menekülni kényszerülő tanároknak és diákoknak, illetve a ’48-as szabadságharcos hősöknek.

A kárpótlásból visszakapott közel négyhektáros területen megvalósította múltidéző elképzelését. „Ez a kis terület kiemelkedik a löszös síkból” – mutatta, a leggyengébb minőségű földet kérte vissza, hogy erdőt telepítsen. Tizenhét féle fafaj volt a kiindulási alap, ami mára – a madaraknak köszönhetően – megkétszereződött. „A nyír a vidéken őshonosnak mondható” – jegyezte meg, az alléba 60-80 centiméteres tőtávolságra ültette, s bár az állomány túl sűrű, szinte mindegyik fa megmaradt. Fehérruhás koszorúslányok az ösvény két oldalán, életüket annak köszönhetik, hogy minden tavasszal nitrogén műtrágyát kapnak, mellé vasgálicot. A vékonyka talaj csak így tudja eltartani a nagy fatömeget.

Latin kereszt nyírből

A déli oldalt a ’48-as szabadságharcosok emlékére ültette. Sokat dilemmázott, miként is válassza el a ’48-as és az ’56-os emlékerdőt egymástól. Barátja, Szikra László ötletére ültetett nyírfákból nagy latin keresztet, ezek az egyedek gyorsan az állomány fölé nőnek. Elválasztja, ugyanakkor egyben is tartja a két erdőfoltot, s tanúja a két nemzeti tragédiának. „Nem faanyagtermelő területben, hanem emlékerdőben gondolkodtam” – s mutatja, a klímaváltozás miként követhető nyomon a területen. A törökmogyoró – aminek magját Hévízről hozta – mindenhol a többi fa fölé magasodott. Ugyan nehezen indult, a vadak nagyon „törték”, mára viszont kinőtt a foguk alól. Minden fafajnak története van. A fekete dió adja a tömeget, amit hazánkban elsőként az egri püspökség területén ültettek. Értékes fafaj. Az oszlopos tölgyhöz a makkot szintén Hévízről gyűjtötték, s az aradi vértanúk emlékére ültették helyi óvodások. Lelkesen dolgoztak, kis szülői segítséggel.

Az erdőcskét a madarak is hamar magukénak érezték és birtokba vették. A szarkafészeknek teteje van, de vadkörte fára építette házát az egerészölyv is. Az őshonos vadkörte nemcsak táplálékot, hanem menedéket is nyújt a tollas vendégeknek, többségük ezek lombjába rakja a fészkét. Minap fenyőrigó-csapat ült ki az ágakra. „Egy cinkecsalád egy hektárnyi erdőt megóv a rovaroktól” – hangsúlyozta a szakember, csak az a kár, hogy nincsen elég fészkelőhelyük, hiányoznak az öreg, odvas fák. Az emlékerdő madarak által szívesen látogatott fája a vadcseresznye is, s számtalan cserje teszi biztonságos búvóhellyé. Séta közben Beliczay István lemutat a friss földkupacra: „Jó idő lesz, túr a vakond, ezek az állatok tévedhetetlenül megérzik a légnyomás változását”.

A két szürkenyár, a mogyorók, a hársak ugyancsak bevándorlók, mint a japán birs, s a többi cserje. „Muszáj műtrágyáznom, annyira gyenge a terület” – nézett körbe az erdész, aki szinte a gyerekeiként kezeli a fákat, a bokrokat, sokat tesz azért, hogy megmaradjon a növényzet. Maga gyűjtötte a magokat, termelte a csemetéket, közvetlen „viszonya van” a fákkal.

Ciklámen a kopjafán

Mint felkiáltójel, kopjafa nyújtózik a kereszt közepén. 1848–49 – A hazáért!, 1956 – A szabadságért!, 1956 – A megmaradásért! – olvasható a felirat az emlékmű talapzatán. Rajta két lovassági kard kifaragva, másik oldalon Kanadát, az új hazát szimbolizáló juharlevél. „A tengerentúlra szakadtak mondták, nem elmenni volt kockázatos, hanem itthon maradni” – emlékezett Beliczay István. A soproni erdőmérnöki kar 1956-os történetét idehaza valószínűleg kevesebben ismerik, mint Kanadában, ahová a magyar szabadságharc leverését követően emigrált közel félezer hallgató és oktató. Ötödéves erdőmérnök hallgatóként Beliczay István maga is részese volt a soproni történéseknek, azonban végül nem indult el az ismeretlenbe, idehaza fejezte be a tanulmányait.

A Lővérekben őshonos cikláment is belefaragták a kopjafába, egy hiányzó nemzedékre hívja fel a figyelmet, de az erdőcske szélén álló fák ugyancsak az itthonmaradottakra emlékeztetnek.

„A földméréstant és az erdőgazdálkodás tervezését a gyakorlatban szerettem volna elsajátítani” – idézte fel a szakember, hogy az egyetem elvégzése után Miskolcon, az erdőrendezésen kezdett dolgozni. Azt követően Szegeden az erdészeti technikumban tanított, majd elcsábította az erdőgazdálkodás, s végül a Kelebiai Erdészet vezetőjeként érte a nyugdíj. Professzora szavai ma is élénken élnek benne: ahová kikerülnek, a szakma mellett segíteni kell a helyben élőket. Mivel számára a régi térképek is másként szólnak, amatőr régésszé vált, s kutatta a szarmaták itteni megjelenését. Büszkén mutat az onnan három kilométernyire fekvő szarmata földvár felé, amelynek makettje az emlékerdő szerves része. Miközben sétálunk, egy lyukra bökve közbevetette: „a róka a legjobb talajtanos, ismeri a homokot, tudja, hol képes a legmélyebbre ásni”.

Folyamatosan kutat

Az erdészember az utolsó polihisztor, Beliczay Isván évtizedek tapasztalatával a háta mögött is úgy tartja, hogy a Soproni Egyetem Európa egyik legjobb iskolája. Pista bácsi nem csak művelte a szakmáját, régészeti kutatásokat végzett, de a jód élettani szerepére is igyekezett felhívni a figyelmet. Ehhez sok orvosi cikket tanulmányozott, és atomfizikus fia révén is kapott inspirációt. „Jód nélkül nem lenne homo sapiens sem” – hangsúlyozta az elem életünkben betöltött fontos szerepét. A tengerparti népeknél ennek kisebb a jelentősége, míg a kontinensek belsejében élők táplálkozása jódszegény. Ha a pajzsmirigy telített jóddal, az emberi szervezet ellenállóbbá válik például a radioaktív sugárzással szemben. Több növényt is megvizsgáltak, magas jódtartalma révén a dió, a csicsóka került ki győztesen, fogyasztásukkal megelőzhető a hiánybetegség.

Pista bácsi nyugdíjasként is aktív, sőt már az általa létesített emlékerdő fejlesztésén gondolkodik. Mint mesélte, legnagyobb örömére fiatalok is fölkeresik, és annak révén is ismerkednek a hazaszeretettel és a történelemmel.

Beliczay István több évtizedes, magas szintű erdészeti szakmai munkája, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének ápolását szolgáló tevékenysége elismeréseként, 2017. március 14-én a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vette át Fazekas Sándor földművelésügyi minisztertől.

 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Újabb "gyógytanösvényt" adtak át

Kardióösvényt alakítottak ki Budapest XII. kerületében, a Normafán, a túraútvonal elsősorban szív- és érrendszeri vagy magas vérnyomás betegséggel élők, valamint cukorbetegek számára készült, de egészséges embereknek is ajánlják betegségmegelőzés vagy állapotfelmérés céljából.

Mesehős lett Rezét gőzös

Már a második kötetét mutatták be annak a mesekönyvsorozatnak, melynek főszereplői a valóságban is szolgálatot teljesítő mozdonyok, a helyszínek pedig az erdei vasutak állomásai, és azok a csodás tájak, ahol a keskenynyomtávú szerelvények zakatolnak.

Ukrán-magyar összefogás a rókaveszettség ellen

Három évre szóló megállapodást kötött az Agrárminisztérium és az ukrán szaktárca a rókaveszettség-felszámolási program végrehajtásáról.

Szarvasoktól hangos az erdő

Szombat este kisvonatra szállhattak mind azok, akik gímszarvasok énekére voltak kíváncsiak. Kora este, 5 órakor a felsőtárkányi állomásról családokkal, baráti társaságokkal megtelt szerelvények gördültek ki a Stimecz-ház állomás felé, ahol az EGERERDŐ Zrt. szakemberei szeretettel fogadták a népes társaságot.

Tapasztalatcsere a fenntartható erdőgazdálkodásról

A gazdasági, társadalmi és természetvédelmi elvárások közötti harmóniát biztosító többcélú erdőgazdálkodás tapasztalatainak átadását segíti az az Európai Unió által finanszírozott projekt, amelynek keretében hazánkban üdvözölhetjük a georgiai környezetvédelmi és mezőgazdasági miniszterhelyettest és delegációját – mondta az Agrárminisztérium miniszterhelyettese a georgiai (grúz) szakemberek fogadásakor.

Zsákmány és látványosság: a jávorszarvas

Lehet-e egy szarvas haszonállat? Természetesen lehet, hiszen világszerte nem ritkák a szarvasfarmok, ahol jobbára az agancsukért és/vagy húsukért körbezárt területen tenyésztik őket. Ám, hogy egy vadon élő, tehát nem tenyésztett állat haszonállattá váljon, az mégiscsak furcsa. Ezért különleges a Svédországban élő jávorszarvas, amelynek húsa jelentős helyet foglal el a helyi gasztronómiában.

A Vendvidék kincsei: tökmagolaj, hajdina és köles

Az ország legnyugatibb részén, közel a Hármashatárhoz, ahol Ausztria, Szlovénia és Magyarország találkozik, él a hajdan vendnek nevezett közösség, a 6. században a területre költözött szlovénség. A Rába folyótól délre elterülő, 94 négyzetkilométeres Szlovén Rába-vidéknek nemcsak adottságai, története sajátos, a konyhája is különleges.

Fűszerek a Bibliából

A Bibliában sokféle fűszerről esik szó. Egy részük helyben termesztett vagy gyűjtött növény, és leggyakrabban zöld részét használták friss vagy szárított formában (például bazsalikom, petrezselyem, kapor, babér). A korábban megjelent Cserjék-, Gyümölcsök-, és Zöldségek a Bibliából című cikkek folytatását közöljük.

Elhunyt a magyarországi természetvédelem atyja

Életének 89. évében, szeptember 10-én elhunyt Rakonczay Zoltán erdőmérnök, az intézményes természetvédelem magyarországi atyja. A szakma az ő érdemének tartja a jelenleg 10 igazgatóságból álló magyarországi nemzetipark-hálózat kialakítását, a szükséges jogszabályi hátterének és működtetési rendszerének megteremtését.

A Prónay-kilátó

2017 októberében adták át a cserháti Romhányi-hegyen épült Prónay-kilátót. A Kecske-kő 421 méter magas csúcsán található építmény az Országos Kéktúra útvonaláról egy nagyon rövid kitérővel megközelíthető, minden évszakban és napszakban szabadon látogatható. A kilátót a környéken történelmi hagyatékkal rendelkező Prónay családról nevezték el.