Back to top

Élettel teli emlékerdő

Beliczay István nyugdíjas erdőmérnök éveinek számában már a második nyolcas is megjelent, de még ma is friss, pontosan idézi a legfontosabb történeteket. Valamikor a múlt rendszerben kezdte szövögetni álmát, s már huszonkét esztendeje, hogy Tompa határában megvetette alapjait az Emlékerdőnek.

Az első fákat a millecentenárium évében telepítette, hogy emléket állítson az 1956-ban Sopronból menekülni kényszerülő tanároknak és diákoknak, illetve a ’48-as szabadságharcos hősöknek.

A kárpótlásból visszakapott közel négyhektáros területen megvalósította múltidéző elképzelését. „Ez a kis terület kiemelkedik a löszös síkból” – mutatta, a leggyengébb minőségű földet kérte vissza, hogy erdőt telepítsen. Tizenhét féle fafaj volt a kiindulási alap, ami mára – a madaraknak köszönhetően – megkétszereződött. „A nyír a vidéken őshonosnak mondható” – jegyezte meg, az alléba 60-80 centiméteres tőtávolságra ültette, s bár az állomány túl sűrű, szinte mindegyik fa megmaradt. Fehérruhás koszorúslányok az ösvény két oldalán, életüket annak köszönhetik, hogy minden tavasszal nitrogén műtrágyát kapnak, mellé vasgálicot. A vékonyka talaj csak így tudja eltartani a nagy fatömeget.

Latin kereszt nyírből

A déli oldalt a ’48-as szabadságharcosok emlékére ültette. Sokat dilemmázott, miként is válassza el a ’48-as és az ’56-os emlékerdőt egymástól. Barátja, Szikra László ötletére ültetett nyírfákból nagy latin keresztet, ezek az egyedek gyorsan az állomány fölé nőnek. Elválasztja, ugyanakkor egyben is tartja a két erdőfoltot, s tanúja a két nemzeti tragédiának. „Nem faanyagtermelő területben, hanem emlékerdőben gondolkodtam” – s mutatja, a klímaváltozás miként követhető nyomon a területen. A törökmogyoró – aminek magját Hévízről hozta – mindenhol a többi fa fölé magasodott. Ugyan nehezen indult, a vadak nagyon „törték”, mára viszont kinőtt a foguk alól. Minden fafajnak története van. A fekete dió adja a tömeget, amit hazánkban elsőként az egri püspökség területén ültettek. Értékes fafaj. Az oszlopos tölgyhöz a makkot szintén Hévízről gyűjtötték, s az aradi vértanúk emlékére ültették helyi óvodások. Lelkesen dolgoztak, kis szülői segítséggel.

Az erdőcskét a madarak is hamar magukénak érezték és birtokba vették. A szarkafészeknek teteje van, de vadkörte fára építette házát az egerészölyv is. Az őshonos vadkörte nemcsak táplálékot, hanem menedéket is nyújt a tollas vendégeknek, többségük ezek lombjába rakja a fészkét. Minap fenyőrigó-csapat ült ki az ágakra. „Egy cinkecsalád egy hektárnyi erdőt megóv a rovaroktól” – hangsúlyozta a szakember, csak az a kár, hogy nincsen elég fészkelőhelyük, hiányoznak az öreg, odvas fák. Az emlékerdő madarak által szívesen látogatott fája a vadcseresznye is, s számtalan cserje teszi biztonságos búvóhellyé. Séta közben Beliczay István lemutat a friss földkupacra: „Jó idő lesz, túr a vakond, ezek az állatok tévedhetetlenül megérzik a légnyomás változását”.

A két szürkenyár, a mogyorók, a hársak ugyancsak bevándorlók, mint a japán birs, s a többi cserje. „Muszáj műtrágyáznom, annyira gyenge a terület” – nézett körbe az erdész, aki szinte a gyerekeiként kezeli a fákat, a bokrokat, sokat tesz azért, hogy megmaradjon a növényzet. Maga gyűjtötte a magokat, termelte a csemetéket, közvetlen „viszonya van” a fákkal.

Ciklámen a kopjafán

Mint felkiáltójel, kopjafa nyújtózik a kereszt közepén. 1848–49 – A hazáért!, 1956 – A szabadságért!, 1956 – A megmaradásért! – olvasható a felirat az emlékmű talapzatán. Rajta két lovassági kard kifaragva, másik oldalon Kanadát, az új hazát szimbolizáló juharlevél. „A tengerentúlra szakadtak mondták, nem elmenni volt kockázatos, hanem itthon maradni” – emlékezett Beliczay István. A soproni erdőmérnöki kar 1956-os történetét idehaza valószínűleg kevesebben ismerik, mint Kanadában, ahová a magyar szabadságharc leverését követően emigrált közel félezer hallgató és oktató. Ötödéves erdőmérnök hallgatóként Beliczay István maga is részese volt a soproni történéseknek, azonban végül nem indult el az ismeretlenbe, idehaza fejezte be a tanulmányait.

A Lővérekben őshonos cikláment is belefaragták a kopjafába, egy hiányzó nemzedékre hívja fel a figyelmet, de az erdőcske szélén álló fák ugyancsak az itthonmaradottakra emlékeztetnek.

„A földméréstant és az erdőgazdálkodás tervezését a gyakorlatban szerettem volna elsajátítani” – idézte fel a szakember, hogy az egyetem elvégzése után Miskolcon, az erdőrendezésen kezdett dolgozni. Azt követően Szegeden az erdészeti technikumban tanított, majd elcsábította az erdőgazdálkodás, s végül a Kelebiai Erdészet vezetőjeként érte a nyugdíj. Professzora szavai ma is élénken élnek benne: ahová kikerülnek, a szakma mellett segíteni kell a helyben élőket. Mivel számára a régi térképek is másként szólnak, amatőr régésszé vált, s kutatta a szarmaták itteni megjelenését. Büszkén mutat az onnan három kilométernyire fekvő szarmata földvár felé, amelynek makettje az emlékerdő szerves része. Miközben sétálunk, egy lyukra bökve közbevetette: „a róka a legjobb talajtanos, ismeri a homokot, tudja, hol képes a legmélyebbre ásni”.

Folyamatosan kutat

Az erdészember az utolsó polihisztor, Beliczay Isván évtizedek tapasztalatával a háta mögött is úgy tartja, hogy a Soproni Egyetem Európa egyik legjobb iskolája. Pista bácsi nem csak művelte a szakmáját, régészeti kutatásokat végzett, de a jód élettani szerepére is igyekezett felhívni a figyelmet. Ehhez sok orvosi cikket tanulmányozott, és atomfizikus fia révén is kapott inspirációt. „Jód nélkül nem lenne homo sapiens sem” – hangsúlyozta az elem életünkben betöltött fontos szerepét. A tengerparti népeknél ennek kisebb a jelentősége, míg a kontinensek belsejében élők táplálkozása jódszegény. Ha a pajzsmirigy telített jóddal, az emberi szervezet ellenállóbbá válik például a radioaktív sugárzással szemben. Több növényt is megvizsgáltak, magas jódtartalma révén a dió, a csicsóka került ki győztesen, fogyasztásukkal megelőzhető a hiánybetegség.

Pista bácsi nyugdíjasként is aktív, sőt már az általa létesített emlékerdő fejlesztésén gondolkodik. Mint mesélte, legnagyobb örömére fiatalok is fölkeresik, és annak révén is ismerkednek a hazaszeretettel és a történelemmel.

Beliczay István több évtizedes, magas szintű erdészeti szakmai munkája, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének ápolását szolgáló tevékenysége elismeréseként, 2017. március 14-én a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vette át Fazekas Sándor földművelésügyi minisztertől.

 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Napirenden a szakma

Az EGERERDŐ Zrt. dolgozóinak fontos feladata az erdőművelés. Ám nem minden szakterület számára egyértelmű, mit is takar ez pontosan. Egy szakmával fűszerezett kiránduláson többek között ebbe a munkába is belekóstolhattak az érdeklődő kollégák.

Fotótábor erdőjáróknak

Az EGERERDŐ Zrt. amatőr fotós kollégáinak fotótábort szervezett. Az erdőkben csodálatos világ tárul elénk, ami sok kollégát, köztük számos erdészt inspirál a mindennapi fotózásra.

Lovas túrák a Pilisben, átadták a Pilis Ride úthálózatot

A Pilisi Parkerdőben ünnepélyes keretek között nyitották meg a Pilis Ride erdei lovas úthálózat első szakaszát, így a gyalogos és kerékpáros túrázás mellett már lóháton is kényelmesen bejárhatók a Visegrádi-hegység legszebb részei. A tulajdonosi támogatással zajló program részeként 4 nyári istállót építettek, és kijelöltek 56 kilométernyi erdei lovastúra-útvonalat is.

Bózsó Gyula: Erdei árnyjáték

Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében Bózsó Gyula erdőmérnök képét mutatjuk be, aki szinte már munkaköri kötelességének érzi, hogy a csodálatos erdős vidéket bemutassa.

Vadkárt enyhítő vadászatokat szerveznek Somogy megyében

Mielőtt a kukorica kibújna, több társaság vadkár enyhítő vadászatot szervez. Így próbálják gyéríteni az állományt, ugyanis évről évre nagy gondot okoznak főként a vaddisznók a mezőgazdasági területeken. Továbbá a vadászok őrzik is a friss vetéseket.

Döntött az EU: illegálisan vágják a fát a Białowieża-erdőben

Az európai legfelsőbb bíróság döntése értelmében Lengyelország ikonikus Białowieża-erdejében illegálisan kezdték el kitermelni a faállományt. A harc azonban még közel sem ért véget. „Arról, hogy hogyan tovább, még csak most kezdődik a vita” nyilatkozta Przemek Chylarecki, a varsói Lengyel Tudományos Akadémia ornitológusa.

Az erdők szerepére hívja fel a figyelmet a Föld Napján az Országos Erdészeti Egyesület

Az erdők hatékonyan csökkentik a klímaváltozás negatív hatásait, de maguk is szenvednek a felmelegedés következményeitől, amelyek már a hazai faállományokban is tetten érhetők. Éppen ezért, a Föld Napja alkalmából az Országos Erdészeti Egyesület arra hívja fel a figyelmet, hogy az erdők megőrzésében és gyarapításában a társadalom minden tagja részéről aktív részvételére van szükség.

Belterületen is kilőhetik a vadakat Tatabányán

Komárom-Esztergom megyében egyre nagyobb problémát jelentenek a kertekbe betévedő vadak. Tatabányán vadkerítés építésére egyelőre nincs pénz, ezért a rendőrkapitányság engedélyt adott a vadak belterületen történő kilövésére. 

A világjáró állatillusztrátor

Kókay Szabolcs madárfestő illusztrátor műveivel sokan találkoztunk már, leggyakrabban a tanösvényeken ábrázolt madarai révén. De az emberek milliói leginkább a világ számos országában megjelent trópusi madárhatározókban látott illusztrációit ismerik.

Versengés az erdőben

Pénteken rendezték meg a mátramindszenti iskolában a XXVI. Kaán Károly Természet és Környezetvédelmi verseny Nógrád megyei döntőjét. A versenyen 5-6. osztályos diákok vettek részt. A versenyzők közül a legjobb továbbjutott az országos versenyre is.