Ezért ahogy egyre több zöldtakarmányt kezdenek velük etetni – gyermekláncfüvet, lucernát, friss füvet –, a hirtelen takarmányváltozásnak könnyen áldozatául eshetnek, felfúvódhatnak. Ezért fontos, hogy csak fokozatosan kapjanak napról-napra több és több zöldeleséget, sőt, legjobb, ha a lucernát fonnyasztva etetjük.
A kezdő nyúltartóknak szintén különösen ügyelniük kell arra, hogy ne feledkezzenek meg a nyulak folyamatosan növekvő metszőfogai koptatásának biztosításáról. Ugyanis metszőfogaik egész életükben nőnek, s ha nem tudják őket koptatni, túlnőnek, ami táplálkozási nehézségeket okoz. Így rosszabb esetben akár éhen is pusztulhatnak az állatok. A legjobb a különféle nem mérgező fák ágait adni rágófának, de vannak olyan nyulászok, akik a száraz kenyérre esküsznek.
Akik először elletnek, nagy izgalommal várják a kisnyúláldást. Az anyanyúl jellemzően fialás előtt fészket készít, kitépi hasszőreit. Számára ez nem jelent fájdalmat, ugyanis a szőrtüszők a megváltozott hormonállapot következtében kitágulnak, így a szőrszálak könnyen kihúzhatók. Amennyiben ezt az anyanyúl nem teszi meg, akár mi is segíthetünk ebben neki.
Sajnos gyakran előfordul az először fialó anyáknál, hogy nem készítenek megfelelő fészket, vagy, ha készítenek, nem használják, hanem a ketrecben szanaszét hozzák világra utódaikat. Ebben az esetben legtöbbször nem az anyai ösztönök hiányára, hanem valami zavaró tényezőre gyanakodhatunk. Így csak akkor érdemes selejtezni, ha másodszor sem bizonyul megfelelő anyának a nyulunk.
Bár a nyúltartásnak vannak buktatói, ne gondoljuk, hogy ördöngösség, ne adjuk fel egyhamar!
