Back to top

A világjáró állatillusztrátor

Kókay Szabolcs madárfestő illusztrátor műveivel sokan találkoztunk már, leggyakrabban a tanösvényeken ábrázolt madarai révén. De az emberek milliói leginkább a világ számos országában megjelent trópusi madárhatározókban látott illusztrációit ismerik.

Kókay Szabolcsot tízéves korában kezdték el érdekelni a madarak, akkor került kezébe az Európa madarai című madárhatározó régi kiadása, melyben még fekete-fehér képtáblákon ábrázolták a tollasokat. Szülei észrevették ez irányú érdeklődését, és egy orosz 8x30-as távcsővel ajándékozták meg karácsonyra.

Nagy szerencséjére egy kedves ismerősük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) madarászsulijában oktatott, így Szabolcs is bekapcsolódhatott az igen magas szintű szakköri képzésbe. Két évig látogatta a foglalkozásokat, melynek keretében teremi „tanórákon” vettek részt, és terepi megfigyeléseket is végeztek.

A madarászsuliban többekkel kötött szoros barátságot, még sokáig együtt jártak madarászni. Családja támogatta a hasznos hobbit, így hamarosan orosz teleszkópot és fényképezőgépet is kapott, amellyel diára fényképezhetett. Szinte minden hétvégén járta az erdőket, mezőket, hogy minél több állatot figyelhessen meg.

Katonai szolgálat helyett gyűrűzőiroda

Kókay Szabolcs születésétől fogva Csepelen lakik, mely madármegfigyelések szempontjából valóságos paradicsom a fővárosban, sok különböző élőhellyel. A ma már védett Tamariska-dombon figyelte meg először a cinegéket, pintyeket, míg a Kis-Duna partján a jégmadarat, a törpegémet, és erdei fülesbagoly fiókákat is ott pillanthatott meg először. Ez utóbbiért majdnem igencsak nagy árat kellett fizetnie: miután fölmászott a magas fán lévő fészekhez, lefele menet megcsúszott, lezuhant, és eszméletét vesztette. De ez se vette el a kedvét a madarászástól.

Volt kitől örökölni a természet szeretetét: apja és apai nagyapja geológus volt, így kagyló- és csigafosszíliák között töltötte gyerekkorát. Mivel érettségi után nem sikerült továbbtanulnia, 1994-ben behívták katonának. Helyette azonban inkább a polgári szolgálatot választotta az MME-ben. Bár ez a fegyveres szolgálatnál fél évvel hosszabb volt, örömmel vállalta. Így került a Gyűrűzőközpontba adatrögzítőnek.

Gyermekkora óta rajzolt, de ezt sosem tette akkora lelkesedéssel, mint a madarászatot. Az irodai munka során sok nemzetközi kiadvány, elsősorban magazin és határozókönyv került a kezébe, tele tusrajz dekorációval.

Madarásztúrákat vezetett

A polgári szolgálat után az irodában maradhatott főállásban. Egy nap úgy gondolta, ő is megpróbálkozik ilyen ábrák készítésével. A kezdeti sikerek hatalmas inspirációt adtak. A fekete-fehér tusrajzokat hamarosan papíron színes akrilfestmények követték. Majd 2005 táján váltott akvarellre, temperára, és a nagyobb képekhez olajfestéket kezdett használni. Amikor 1999-ben az MME-nél megszűnt az állása, ugyanott, a Sváb-hegyen, a Jókai-kertben talált újabb munkát. Két évig dolgozott a Természetvédelmi Hivatalban, a CITES-irodában. Az engedélyek kiállítása mellett részt vett a Magyarországra beérkezett különböző egzotikus állatszállítmányok ellenőrzésében is. Az MME-nél és a Természetvédelmi Hivatalban végzett munkája során nagy rálátása lett a hazai természetvédelemre, és sok ismerősre tett szert. Ennek révén megbízásokat kapott különféle kiadványok illusztrálására és tanösvények tábláinak megfestésére.

A képeket munka mellett esténként készítette, s bizony a sok éjszakázás hamar kimerítette, így 2001-ben úgy döntött, főállású természetillusztrátorként keresi meg kenyerét. Mai napig ebből tartja fenn családját is. Kezdetben a festészet mellett külföldi csoportoknak madarásztúrát is vezetett, így rendszeresen kijutott terepre. A hazai erdőségek közül a Bükk áll szívéhez legközelebb, sok-sok felejthetetlen gyermekkori élmény köti oda, köztük élete első erdei állatmegfigyelései.

Paradicsommadár és vadmacska

Először 2000-ben vett részt nemzetközi madárillusztrációs versenyen Angliában, s egyből különdíjat nyert. Ezen fellelkesülve más nemzetközi versenyeken is megmérettette magát, többször nyert is. Ezeknek az eredményeknek és kapcsolatainak köszönhetően egyre több külföldi megrendelője lett. A megbízásokra a madarakon kívül gerinceseket is festenie kellett, így eljuthatott a világ távolabbi pontjaira is. Egy amerikai természetfestő egyesület ösztöndíjával 2011-ben két hetet tölthetett Trinidadon egy természetvédelmi központban. Életében először járt esőerdőben, ahol kolibriket figyelt meg. De a legnagyobb hatással az volt rá, amikor 2014-ben Bíró Lajos nyomdokaiba léphetett: egy amerikai könyvkiadó megbízásából a Pápua Új-Guineában élő madarakról készített illusztrációkat. Kezdetben partimadarakat, sirályokat, cséreket festett, s látva kiváló munkáját rábízták a legérdekesebb madárcsoport, a paradicsommadarak megörökítését is. A nagy szakmai megtiszteltetés egyben hatalmas kihívást is jelentett. Miután végzett az illusztrációs munkával, a könyv amerikai szerzője meghívta egy pápua új-guineai kétéltű- és hüllőkutató expedícióra. Az utazás kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy a paradicsommadarak életét tanulmányozhassa – mintegy tíz fajt ismert meg közelebbről.

Találkozásunkkor lázasan készült egy újabb komoly kihívásra: Ugandában csimpánzokat, gorillákat les majd meg, és meg is festi őket. Bár a világ sok szép és érdekes egzotikus táján járt már, soha nem költözne el itthonról: úgy érzi, a magyar vadonért, a négy évszak változásáért a trópusi csodák sem tudnák kárpótolni. Leginkább tavasszal szereti járni a természetet, amikor a madarak szinte modellt állnak.

Kókay Szabolcs két dédelgetett terve: szeretne visszatérni Pápua Új-Guineába, hogy a paradicsommadarak életét tovább tanulmányozhassa, és amikor csak teheti, rója a magyar rengetegeket, hogy életében legalább egyszer itthon is láthasson eleven vadmacskát.

Könnyebb, ha látja

Az illusztrációk készítésekor Kókay Szabolcs keze meg van kötve: adott fajról adott pózban kell elkészítenie a művet, néha olyan állatról is, melyet maga sem látott élőben. Ilyenkor úgynevezett referenciaanyagot gyűjt általában az internetről: elsősorban fotókat, de a videókat is jól tudja hasznosítani. A festményeket ugyanakkor kizárólag saját megfigyelései alapján készíti. Egyértelműen jobban sikerül a festmény, ha a témához saját élménye fűzi. Ezért is járja az erdőt, mezőt, hogy fényképeket és gyors akvarellvázlatokat készítsen, s otthon azok alapján alkothassa meg a festményt.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

2018 karácsonyán…

Az előzetes adatok alapján megállapítható, hogy a mezőgazdaság jól teljesített: 2018-ban 3,1 százalékkal nőtt az ágazat teljesítménye. Cégünk idei évének mérlegét megvonva a Magyar Mezőgazdaság Kft. ugyancsak jó évet zárhat.

Örökzöldek ünneplőben

Karácsonykor sok lakás éke a feldíszített fenyő- fa: lehet kicsi, asztalra állítható vagy több méter magas óriás, mutatós tartóba illesztett vágott, földlabdás vagy konténeres. És vannak, akik ragaszkodnak a műfenyőhöz.

A faanyag nyomon követhetősége az erdők védelmében fontos

Két tűzifa- és egy fűrészáru-kereskedés működését függesztette fel a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), mivel a telephelyeken nem volt nyomon követhető a vásárolt és értékesített, valamint tárolt faanyagok eredete, forgalmazása. A fatermékek szigorú nyomon követését uniós és hazai jogszabályok írják elő azért, hogy az illegális eredetű faanyagot kizárják a kereskedelemből.

Újabb csapás jön a magyar méhészekre?

Karlsruhéban több ázsiai lódarázs (Vespa velutina) fészkét semmisítettek meg. A helyi méhészek immár az invazív faj kártételeiről is beszámoltak. A lódarázs hazánkban való megjelenése és elterjedése hatékony szaporodási stratégiája miatt borítékolható. Jogos a felvetés, hogy a hazai méhészeknek okulva a francia és német tapasztaltakból átfogó stratégiával készüljenek fel a kártevő megjelenésére.

A házimacskák túlnőttek vad rokonaikon

A legtöbb háziasított állat kisebb lesz vad társainál – egy átlagos kutya például 25 százalékkal kisebb, mint vad rokona, a szürke farkas. Azonban a macskákkal valami furcsa dolog történt - a vikingek kora óta nagyobbak lettek.

Eltűnőfélben a mezei nyulak

Bárhol is rójuk hazánk útjait, egyre ritkábban találkozunk mezei nyúllal. Úgy tűnik, több vidékről teljesen eltűnt. Valóban így van ez, vagy csupán az állatok egyszerűen távolabb húzódnak az embertől? Apróvadunk helyzetéről Szemethy László egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Vidékfejlesztési Intézet igazgatója tájékoztatott.

Már turistaúton is megközelíthető a pilisszántói Kőfülke

Új szakaszokkal bővült a Pilisi Parkerdő területén futó 1000 kilométeres turistaút-hálózat. A helyi önkormányzat és a Pilisi Parkerdő Zrt. együttműködésének eredményeként a Piliscsabai Természetjáró Egyesület önkéntesei új jelzéseket festettek fel.

Újabb ASP fertőzés, de nincs szükség a fertőzött terület növelésére

Egy kilőtt, valamint egy elhullottan talált vaddisznóból származó mintából mutatta ki az afrikai sertéspestis (ASP) vírusát a Nébih laboratóriuma 2018. december 6-án. Az állatokra a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasvári külterületén találtak, amely – a korábbi, tarcali eset miatt kijelölt – fertőzött területen található.

A „póktej” táplálóbb mint a tehéntej

Mikroszkóp alatt megvizsgálták az anyapókot, gyengén megnyomták potrohukat. Néhány csepp krémes, fehér folyadék jött ki belőlük, valami olyasmi, ami ránézésre nagyon hasonlított az emberi vagy emlős tejre.

Jövőre láthatjuk a digitálisan felújított Vízipók-csodapókot

Március 22-én, a víz világnapján mutatják be a digitálisan felújított Vízipók-csodapók című egészestés rajzfilmet, amelynek vetítéseihez számos ismeretterjesztő program is kapcsolódik majd.