Back to top

A világjáró állatillusztrátor

Kókay Szabolcs madárfestő illusztrátor műveivel sokan találkoztunk már, leggyakrabban a tanösvényeken ábrázolt madarai révén. De az emberek milliói leginkább a világ számos országában megjelent trópusi madárhatározókban látott illusztrációit ismerik.

Kókay Szabolcsot tízéves korában kezdték el érdekelni a madarak, akkor került kezébe az Európa madarai című madárhatározó régi kiadása, melyben még fekete-fehér képtáblákon ábrázolták a tollasokat. Szülei észrevették ez irányú érdeklődését, és egy orosz 8x30-as távcsővel ajándékozták meg karácsonyra.

Nagy szerencséjére egy kedves ismerősük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) madarászsulijában oktatott, így Szabolcs is bekapcsolódhatott az igen magas szintű szakköri képzésbe. Két évig látogatta a foglalkozásokat, melynek keretében teremi „tanórákon” vettek részt, és terepi megfigyeléseket is végeztek.

A madarászsuliban többekkel kötött szoros barátságot, még sokáig együtt jártak madarászni. Családja támogatta a hasznos hobbit, így hamarosan orosz teleszkópot és fényképezőgépet is kapott, amellyel diára fényképezhetett. Szinte minden hétvégén járta az erdőket, mezőket, hogy minél több állatot figyelhessen meg.

Katonai szolgálat helyett gyűrűzőiroda

Kókay Szabolcs születésétől fogva Csepelen lakik, mely madármegfigyelések szempontjából valóságos paradicsom a fővárosban, sok különböző élőhellyel. A ma már védett Tamariska-dombon figyelte meg először a cinegéket, pintyeket, míg a Kis-Duna partján a jégmadarat, a törpegémet, és erdei fülesbagoly fiókákat is ott pillanthatott meg először. Ez utóbbiért majdnem igencsak nagy árat kellett fizetnie: miután fölmászott a magas fán lévő fészekhez, lefele menet megcsúszott, lezuhant, és eszméletét vesztette. De ez se vette el a kedvét a madarászástól.

Volt kitől örökölni a természet szeretetét: apja és apai nagyapja geológus volt, így kagyló- és csigafosszíliák között töltötte gyerekkorát. Mivel érettségi után nem sikerült továbbtanulnia, 1994-ben behívták katonának. Helyette azonban inkább a polgári szolgálatot választotta az MME-ben. Bár ez a fegyveres szolgálatnál fél évvel hosszabb volt, örömmel vállalta. Így került a Gyűrűzőközpontba adatrögzítőnek.

Gyermekkora óta rajzolt, de ezt sosem tette akkora lelkesedéssel, mint a madarászatot. Az irodai munka során sok nemzetközi kiadvány, elsősorban magazin és határozókönyv került a kezébe, tele tusrajz dekorációval.

Madarásztúrákat vezetett

A polgári szolgálat után az irodában maradhatott főállásban. Egy nap úgy gondolta, ő is megpróbálkozik ilyen ábrák készítésével. A kezdeti sikerek hatalmas inspirációt adtak. A fekete-fehér tusrajzokat hamarosan papíron színes akrilfestmények követték. Majd 2005 táján váltott akvarellre, temperára, és a nagyobb képekhez olajfestéket kezdett használni. Amikor 1999-ben az MME-nél megszűnt az állása, ugyanott, a Sváb-hegyen, a Jókai-kertben talált újabb munkát. Két évig dolgozott a Természetvédelmi Hivatalban, a CITES-irodában. Az engedélyek kiállítása mellett részt vett a Magyarországra beérkezett különböző egzotikus állatszállítmányok ellenőrzésében is. Az MME-nél és a Természetvédelmi Hivatalban végzett munkája során nagy rálátása lett a hazai természetvédelemre, és sok ismerősre tett szert. Ennek révén megbízásokat kapott különféle kiadványok illusztrálására és tanösvények tábláinak megfestésére.

A képeket munka mellett esténként készítette, s bizony a sok éjszakázás hamar kimerítette, így 2001-ben úgy döntött, főállású természetillusztrátorként keresi meg kenyerét. Mai napig ebből tartja fenn családját is. Kezdetben a festészet mellett külföldi csoportoknak madarásztúrát is vezetett, így rendszeresen kijutott terepre. A hazai erdőségek közül a Bükk áll szívéhez legközelebb, sok-sok felejthetetlen gyermekkori élmény köti oda, köztük élete első erdei állatmegfigyelései.

Paradicsommadár és vadmacska

Először 2000-ben vett részt nemzetközi madárillusztrációs versenyen Angliában, s egyből különdíjat nyert. Ezen fellelkesülve más nemzetközi versenyeken is megmérettette magát, többször nyert is. Ezeknek az eredményeknek és kapcsolatainak köszönhetően egyre több külföldi megrendelője lett. A megbízásokra a madarakon kívül gerinceseket is festenie kellett, így eljuthatott a világ távolabbi pontjaira is. Egy amerikai természetfestő egyesület ösztöndíjával 2011-ben két hetet tölthetett Trinidadon egy természetvédelmi központban. Életében először járt esőerdőben, ahol kolibriket figyelt meg. De a legnagyobb hatással az volt rá, amikor 2014-ben Bíró Lajos nyomdokaiba léphetett: egy amerikai könyvkiadó megbízásából a Pápua Új-Guineában élő madarakról készített illusztrációkat. Kezdetben partimadarakat, sirályokat, cséreket festett, s látva kiváló munkáját rábízták a legérdekesebb madárcsoport, a paradicsommadarak megörökítését is. A nagy szakmai megtiszteltetés egyben hatalmas kihívást is jelentett. Miután végzett az illusztrációs munkával, a könyv amerikai szerzője meghívta egy pápua új-guineai kétéltű- és hüllőkutató expedícióra. Az utazás kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy a paradicsommadarak életét tanulmányozhassa – mintegy tíz fajt ismert meg közelebbről.

Találkozásunkkor lázasan készült egy újabb komoly kihívásra: Ugandában csimpánzokat, gorillákat les majd meg, és meg is festi őket. Bár a világ sok szép és érdekes egzotikus táján járt már, soha nem költözne el itthonról: úgy érzi, a magyar vadonért, a négy évszak változásáért a trópusi csodák sem tudnák kárpótolni. Leginkább tavasszal szereti járni a természetet, amikor a madarak szinte modellt állnak.

Kókay Szabolcs két dédelgetett terve: szeretne visszatérni Pápua Új-Guineába, hogy a paradicsommadarak életét tovább tanulmányozhassa, és amikor csak teheti, rója a magyar rengetegeket, hogy életében legalább egyszer itthon is láthasson eleven vadmacskát.

Könnyebb, ha látja

Az illusztrációk készítésekor Kókay Szabolcs keze meg van kötve: adott fajról adott pózban kell elkészítenie a művet, néha olyan állatról is, melyet maga sem látott élőben. Ilyenkor úgynevezett referenciaanyagot gyűjt általában az internetről: elsősorban fotókat, de a videókat is jól tudja hasznosítani. A festményeket ugyanakkor kizárólag saját megfigyelései alapján készíti. Egyértelműen jobban sikerül a festmény, ha a témához saját élménye fűzi. Ezért is járja az erdőt, mezőt, hogy fényképeket és gyors akvarellvázlatokat készítsen, s otthon azok alapján alkothassa meg a festményt.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Évszázadok a Vértes déli oldalán

Néha ránézek a múzeum falán lógó korabeli képre, amelynek hátoldalán a következő olvasható: uradalmi erdészek éves vadászata, Csákvár, 1881. A képen csoportba összeállt erdész urak néznek a kamera felé, előttük fácán-, nyúl- és fogolyteríték. Vajon nekik milyen gondjaik lehettek nap mint nap? Bizonyára mások, mint a mai erdésznemzedéknek. Talán rosszabb életük volt, talán jobb, ki tudja?

Gyümölcságazat vércseszárnyakon

Az amerikai Michigan államban elsőre meredeknek hangzó kijelentést tett egy tudóscsoport: a tarka vércsék segítségével lehetne elérni a gazdasági növekedést. Közelebbről megvizsgálva azonban nem is olyan lehetetlen ez.

Füleskuvikot látott? Jelentse be!

Az MME felmérés-sorozatának zárásaként egy kevésbé közismert, de a lakott területeken is egyre gyakoribb, terjedőben lévő bagolyfaj állományfelmérésben segíthet a lakosság. Ez azért fontos, mert gyakorisága ellenére nagyon pontatlan becsléseik vannak ennek az apró bagolyfajnak az országos állományáról.

Iránytű a gazdálkodásban

Az erdőgazdálkodás hosszú távú célját az erdő elsődleges rendeltetése rögzíti, melyet az erdészeti hatóság erdőrészletenként állapít meg. Ez megadja a gazdálkodással kapcsolatos lehetőségeket, ugyanakkor legtöbbször korlátokat is szab. Az elsődleges rendeltetés alapvetően védelmi, közjóléti és gazdasági lehet.

Kutyák zöldítik vissza az erdőtűz sújtotta területeket

Chile történetének legrosszabb erdőtűz-szezonja volt a 2017-es: 1,4 millió angol holdnyi terület (több mint 560 ezer hektár) vált a lángok martalékává, 1500 otthon semmisült meg, és legalább 11 ember vesztette életét. Egy tucatnál is több ország küldött speciális tűzoltókat, hogy segítsék a tűz megfékezését. Mire ez sikerült, csak a füstölgő pusztaság maradt.

Nem a külső számít: több a varjú Baranyában

Áprilisban felmérték a vetési varjak helyzetét Baranyában. Kiderült, a tavalyi adatokhoz képest közel 25 százalékkal több a költő pár a megyében. A varjak sokak számára zavaróak lehetnek, de nem árt tudni, 2001 óta védettek, természetvédelmi értékük 50 ezer forint.

Esővédő ruházat, és indulhat is a hétvégi túra

Az EGERERDŐ Zrt. területén hétvégére a meteorológusok záporokkal, zivatarokkal tarkított meleg időt jósolnak. Az esetleges esőzés ne tartson vissza senkit attól, hogy a kora nyári erdőben töltse a hétvégét, de a megfelelő esővédő ruházatot készítsék be a hátizsákba.

Kelet-Ázsiából származik kétéltűgyilkos gomba

Kelet-Ázsia lehet az eredeti hazája a kétéltűeket világszerte pusztító gombának - derült ki egy új, a londoni Imperial College vezette nemzetközi kutatásból, amelyben a Magyar Természettudományi Múzeum egyik kutatója is részt vett.

Odút a fákra, madarat az odúba!

Május 10-én ünnepeljük a Madarak és Fák Napját. Sajnos azonban nincs túl sok okunk az örömre: bár tölgyerdeink közül kerülnek ki legnagyobb biológiai sokféleségű szárazföldi élőhelyeink, egészségük mára drasztikusan leromlott.

A Hanyi Hódok nyerték a favágóversenyt

Favágók kápráztatták el az érdeklődőket a hét végén Komárom-Esztergom megyében az Országos Fakitermelő Versenysorozat regionális elődöntőjén.