Back to top

A világjáró állatillusztrátor

Kókay Szabolcs madárfestő illusztrátor műveivel sokan találkoztunk már, leggyakrabban a tanösvényeken ábrázolt madarai révén. De az emberek milliói leginkább a világ számos országában megjelent trópusi madárhatározókban látott illusztrációit ismerik.

Kókay Szabolcsot tízéves korában kezdték el érdekelni a madarak, akkor került kezébe az Európa madarai című madárhatározó régi kiadása, melyben még fekete-fehér képtáblákon ábrázolták a tollasokat. Szülei észrevették ez irányú érdeklődését, és egy orosz 8x30-as távcsővel ajándékozták meg karácsonyra.

Nagy szerencséjére egy kedves ismerősük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) madarászsulijában oktatott, így Szabolcs is bekapcsolódhatott az igen magas szintű szakköri képzésbe. Két évig látogatta a foglalkozásokat, melynek keretében teremi „tanórákon” vettek részt, és terepi megfigyeléseket is végeztek.

A madarászsuliban többekkel kötött szoros barátságot, még sokáig együtt jártak madarászni. Családja támogatta a hasznos hobbit, így hamarosan orosz teleszkópot és fényképezőgépet is kapott, amellyel diára fényképezhetett. Szinte minden hétvégén járta az erdőket, mezőket, hogy minél több állatot figyelhessen meg.

Katonai szolgálat helyett gyűrűzőiroda

Kókay Szabolcs születésétől fogva Csepelen lakik, mely madármegfigyelések szempontjából valóságos paradicsom a fővárosban, sok különböző élőhellyel. A ma már védett Tamariska-dombon figyelte meg először a cinegéket, pintyeket, míg a Kis-Duna partján a jégmadarat, a törpegémet, és erdei fülesbagoly fiókákat is ott pillanthatott meg először. Ez utóbbiért majdnem igencsak nagy árat kellett fizetnie: miután fölmászott a magas fán lévő fészekhez, lefele menet megcsúszott, lezuhant, és eszméletét vesztette. De ez se vette el a kedvét a madarászástól.

Volt kitől örökölni a természet szeretetét: apja és apai nagyapja geológus volt, így kagyló- és csigafosszíliák között töltötte gyerekkorát. Mivel érettségi után nem sikerült továbbtanulnia, 1994-ben behívták katonának. Helyette azonban inkább a polgári szolgálatot választotta az MME-ben. Bár ez a fegyveres szolgálatnál fél évvel hosszabb volt, örömmel vállalta. Így került a Gyűrűzőközpontba adatrögzítőnek.

Gyermekkora óta rajzolt, de ezt sosem tette akkora lelkesedéssel, mint a madarászatot. Az irodai munka során sok nemzetközi kiadvány, elsősorban magazin és határozókönyv került a kezébe, tele tusrajz dekorációval.

Madarásztúrákat vezetett

A polgári szolgálat után az irodában maradhatott főállásban. Egy nap úgy gondolta, ő is megpróbálkozik ilyen ábrák készítésével. A kezdeti sikerek hatalmas inspirációt adtak. A fekete-fehér tusrajzokat hamarosan papíron színes akrilfestmények követték. Majd 2005 táján váltott akvarellre, temperára, és a nagyobb képekhez olajfestéket kezdett használni. Amikor 1999-ben az MME-nél megszűnt az állása, ugyanott, a Sváb-hegyen, a Jókai-kertben talált újabb munkát. Két évig dolgozott a Természetvédelmi Hivatalban, a CITES-irodában. Az engedélyek kiállítása mellett részt vett a Magyarországra beérkezett különböző egzotikus állatszállítmányok ellenőrzésében is. Az MME-nél és a Természetvédelmi Hivatalban végzett munkája során nagy rálátása lett a hazai természetvédelemre, és sok ismerősre tett szert. Ennek révén megbízásokat kapott különféle kiadványok illusztrálására és tanösvények tábláinak megfestésére.

A képeket munka mellett esténként készítette, s bizony a sok éjszakázás hamar kimerítette, így 2001-ben úgy döntött, főállású természetillusztrátorként keresi meg kenyerét. Mai napig ebből tartja fenn családját is. Kezdetben a festészet mellett külföldi csoportoknak madarásztúrát is vezetett, így rendszeresen kijutott terepre. A hazai erdőségek közül a Bükk áll szívéhez legközelebb, sok-sok felejthetetlen gyermekkori élmény köti oda, köztük élete első erdei állatmegfigyelései.

Paradicsommadár és vadmacska

Először 2000-ben vett részt nemzetközi madárillusztrációs versenyen Angliában, s egyből különdíjat nyert. Ezen fellelkesülve más nemzetközi versenyeken is megmérettette magát, többször nyert is. Ezeknek az eredményeknek és kapcsolatainak köszönhetően egyre több külföldi megrendelője lett. A megbízásokra a madarakon kívül gerinceseket is festenie kellett, így eljuthatott a világ távolabbi pontjaira is. Egy amerikai természetfestő egyesület ösztöndíjával 2011-ben két hetet tölthetett Trinidadon egy természetvédelmi központban. Életében először járt esőerdőben, ahol kolibriket figyelt meg. De a legnagyobb hatással az volt rá, amikor 2014-ben Bíró Lajos nyomdokaiba léphetett: egy amerikai könyvkiadó megbízásából a Pápua Új-Guineában élő madarakról készített illusztrációkat. Kezdetben partimadarakat, sirályokat, cséreket festett, s látva kiváló munkáját rábízták a legérdekesebb madárcsoport, a paradicsommadarak megörökítését is. A nagy szakmai megtiszteltetés egyben hatalmas kihívást is jelentett. Miután végzett az illusztrációs munkával, a könyv amerikai szerzője meghívta egy pápua új-guineai kétéltű- és hüllőkutató expedícióra. Az utazás kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy a paradicsommadarak életét tanulmányozhassa – mintegy tíz fajt ismert meg közelebbről.

Találkozásunkkor lázasan készült egy újabb komoly kihívásra: Ugandában csimpánzokat, gorillákat les majd meg, és meg is festi őket. Bár a világ sok szép és érdekes egzotikus táján járt már, soha nem költözne el itthonról: úgy érzi, a magyar vadonért, a négy évszak változásáért a trópusi csodák sem tudnák kárpótolni. Leginkább tavasszal szereti járni a természetet, amikor a madarak szinte modellt állnak.

Kókay Szabolcs két dédelgetett terve: szeretne visszatérni Pápua Új-Guineába, hogy a paradicsommadarak életét tovább tanulmányozhassa, és amikor csak teheti, rója a magyar rengetegeket, hogy életében legalább egyszer itthon is láthasson eleven vadmacskát.

Könnyebb, ha látja

Az illusztrációk készítésekor Kókay Szabolcs keze meg van kötve: adott fajról adott pózban kell elkészítenie a művet, néha olyan állatról is, melyet maga sem látott élőben. Ilyenkor úgynevezett referenciaanyagot gyűjt általában az internetről: elsősorban fotókat, de a videókat is jól tudja hasznosítani. A festményeket ugyanakkor kizárólag saját megfigyelései alapján készíti. Egyértelműen jobban sikerül a festmény, ha a témához saját élménye fűzi. Ezért is járja az erdőt, mezőt, hogy fényképeket és gyors akvarellvázlatokat készítsen, s otthon azok alapján alkothassa meg a festményt.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A darázsölyvek is később vonultak

Az utóbbi hetek feltűnően meleg időjárása a madarak viselkedését is megváltoztatta. A legtöbb tőlünk vonuló tollas a megszokottnál később indult a hosszú utazásra, de északról sem jelentek meg idejében tömegesen a Kárpát-medencébe a szokásosan ősz közeledtével érkezők. Így még az elmúlt hetekben is megfigyelhetünk olyan fajokat – például a darázsölyvet –, melyek nálunk költenek, de télire elvándorolnak.

Hollóválság fenyegeti Nagy-Britanniát

Kezdenek elfogyni a hollók az angol műemlék kastélyokban, ez viszont egy prófécia szerint súlyos veszélyt jelez előre a királyságnak. A hatóságok ezért hollótenyésztési programot indítanak.

Kétmillió hektár erdő a Szabadság téren

Két napra újra beköltözött az erdő a főváros szívébe a harmadik Erdővarázs Családi Napok keretében. A rendezvény eszmeiséget képvisel az erdők népszerűsítésén túl a szemléletformálás, tájékoztatás is célja, hangsúlyozta megnyitójában Nagy István agrárminiszter.

Több, mint egymillió hektár erdő lett a lángok martaléka

A megelőzést célzó fokozott intézkedésekre van szükség az erdőtüzek növekvő kockázatának visszaszorításához - jelentette ki az európai, közel-keleti és észak-afrikai erdőtüzekről szóló, 2017-es eseteket rögzítő jelentésében az Európai Bizottság csütörtökön.

Virágzik az agancsok feketepiaca

Az agancsokat hagyományosan dísztárgyként hasznosítják, esetleg késnyelet vagy gombokat készítettek belőle. Az utóbbi időben készítenek belőle lámpákat, esetleg bútorokat, ezek azonban meglehetősen exkluzív tárgyak, nehéz elképzelni, hogy havonta több tonna alapanyagra van szüksége a készítőknek.

Geocaching verseny az erdőkben

Az Agrárminisztérium és a Nemzetközi Természetfilm Fesztivál Gödöllő együttműködésében elindult az ország eddigi legnagyobb tematikus geocaching versenye, 76 darab geoláda kihelyezésével. A verseny célja az erdőgazdaságok szakmai és turisztikai tevékenységének népszerűsítése, magyar erdeink élővilágának bemutatása, valamint a természetjárás ösztönzése.

Vajon kik nyerik a harmadik erdőismereti vetélkedőt?

Vajon tényleg növekedett az erdőterület Magyarországon az elmúlt évszázadban? A trianoni veszteség után hogyan erdősítették a fátlan területeket? Mit tehetnek a mai emberek az ország természeti örökségének gyarapításáért? Mindezekben a témákban elmélyülhetnek azok a középiskolások, akik jelentkeznek az Országos Erdészeti Egyesület Fedezd fel az örökséged! erdőismereti vetélkedőjére.

Újabb medvetámadás Székelyföldön

Medve támadt egy férfira szerda délután a székelyföldi Csíkkarcfalván - közölte az Agerpres hírügynökség, a Hargita megyei önkormányzat közleményére hivatkozva.

Újra divatban az ezüstfácán

Az utóbbi hónapokban egyértelművé vált, hogy újra lendületbe került a hazai díszfácántenyésztés, s úgy tűnik, nemcsak a ritkább, nagy értékű fajok iránt mutatkozik nagy érdeklődés, hanem a hazánkban már régóta tartottak iránt is, melyek a kezdők számára is ajánlhatók. A leggyakrabban tartott fajok között szerepel az ezüstfácán is.

A méheknek jobb a marketingje, pedig a darazsak is hasznosak

Noha egyformán hasznosak, a darazsakat utálja, a méheket szereti az emberek többsége - állapította meg egy brit tanulmány.