Ritmus, szabályosság, egyöntetűség
A sövény szó hallatán általában egyenes vonalban ültetett, örökzöld vagy lombhullató növényekből álló sávra gondolunk, ami takarhatja a kerítésünket, magas épületeinket, vagy ha alacsony, akkor kísérheti a kerti utakat, ösvényeket. Kertészetileg az egy növényfajból és lehetőleg annak is egy fajtájából álló, vonalszerűen, egymástól meghatározott távolságra, egyformán szabályos növésű tövekből telepített növénysort nevezzük sövénynek. Tehát a sövények fontos jellemzője a ritmus, a szabályosság és az egyöntetűség.
Ami eltakar
Ha a telepítés célját, a takarást, a belátás lezárását, a szelek erejének mérséklését, az árnyékolást vesszük alapul, kissé tágabban is értelmezhetjük a takarósövény fogalmát. Telepíthetjük több növényfajból vagy fajtából, lehet köztük örökzöld és lombhullató faj vegyesen, sőt meghatározott ritmus szerint telepített lombos fa is. A természetes hatású kertekben ma már gyakran találkozunk ilyen kialakítású növényfalakkal is.
Magas térhatároló sövények esetében a növények lombszerkezete is fontos a térhatás szempontjából. Kisebb lesz a zártság, szigorúság, a szabályosság érzete, ha laza, könnyed lombú növényekkel dolgozunk. A határozott, sötét levelű fajok a zártságot, szabályosságot növelik, a kert épített jellegét erősítik. Magas sövényeknél gyakori a több, akár két-háromszintű kialakítás. Az egyöntetű, egyféle növényfajtából ültetett magas sövényfal kialakítása hosszú időt, szakszerű ápolást, gondozást igényel. A több méter magas takarást több lépcsőben, lombos fákkal, köztük bokorfákkal, oszlopos fajták telepítésével is gyorsan elérhetjük.
A fák telepítésével egy időben a törzsek közötti helyet cserjékkel töltjük ki. Így is létrejön az egységesen takaró térfal, de különböző magasságú növények együtteséből. Mivel itt különböző növények jelennek meg két-három magasságszinten, ezért a teret nagyobbnak érzékeljük, mint amekkora valójában.
Keskeny helyeken, ahol csak egy sor növény ültetésére van lehetőségünk, egy fajtát válasszunk, és ha a takarás miatt szükséges, akkor legyen kisebb a tövek közti távolság, ültessük sűrűbben a növényeket. Kerti utak mellé kísérősövénynek alacsonyra növő cserjefajtákat, vagy évelőket telepítsünk, legföljebb két méter szélesen.
Nyírt vagy nyíratlan
A sövényeket leginkább a nyírás szempontjából szokták megkülönböztetni egymástól, így alakult ki a nyírt és a nyíratlan sövény fogalma.
Nyírt sövényt olyan fajtákból készítsünk, amelyek egyöntetű lombfelületet nevelnek, elviselik a rendszeres vágást, növekedésükre a bokrosodás, a sok oldalág képzése jellemző. Mivel a rendszeres nyíráskor sérülnek a növény levelei, ezért előnyösebbek a kislevelű fajták, a nyírás után ugyanis heteken keresztül nem szép látvány a sok félbevágott nagy levél. Márpedig azért telepítünk sövényt, mert szeretnénk a talajszinttől a kívánt magasságig egyenletesen szép látványt. Azaz nemcsak az oldalágak jelenléte fontos, de már a talajszint közelében is legyen dús az elágazás. Arra is ügyelni kell, hogy a sövényt alkotó növények azonos növekedésűek legyenek, egészséges, erős, egyforma példányokat válasszunk hát a telepítésre. Fontos a talajszerkezet és a növény igényeinek megfelelő tápanyag-ellátottság.
A sövényültetés munkáját a nekünk tetsző növényfajták kiválasztásával kezdjük. Segít bennünket ebben, ha ismerjük kertünk fény- és talajviszonyait, és tisztában vagyunk az öntözési lehetőségeinkkel. Olyan növényt keressünk, ami megnő a kívánt magasságúra és az egész év folyamán gyönyörködhetünk majd a szépségében.
Szabadgyökerű vagy földlabdás
Az első lépés az árokásás. A telepítendő növények földlabdájának mérete határozza meg az árok szélességét és mélységét. Szabadgyökerű növények ültetésénél legalább 40 centiméter mély és ugyanilyen széles árkot ássunk. A tő a földlabdája méretéhez képest legalább kétszer akkora térfogatú árokrészbe kerüljön. Használjunk szerves trágyát, humusztrágyát a tápanyagfeltöltéshez, azt terítsük szét az árok alján, majd szórjunk rá termőföldet. A növények egymástól való távolságát nagyságuk határozza meg. Nyírt sövénynél egy folyóméterre 2-5 tő kerüljön. Öt növényt általában a kétsoros telepítésnél ültetünk. A növényeket elhelyezhetjük az árok közepén egy sorban, vagy az árok két szélén, és így kétsoros növényfal alakulhat ki. Ne maradjon el az alapos, áztató öntözés és a gyökerek körüli megfelelő talajtömörítés.
Nyírt sövénynek valók
Örökzöldek:
- Leyland-ciprus (Cupressocyparis leylandii)
- Arizonai ciprus (Cupressus arizonica)
- Oregoni boróka (Juniperus scopulorum)
- Szerb luc (Picea omorica)
- Tiszafa (Taxus baccata)
- Nyugati tuja (Thuja occidentalis)
- Keleti tuja (Thuja orientalis)
Lombhullatók:
- Mezei juhar (Acer campestre)
- Gyertyán (Carpinus betulus)
- Som (Cornus mas)
- Egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
- Széleslevelű fagyal (Ligustrum ovalifolium)
- Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)
- Tűztövisek (Pyracantha)
Nyíratlan sövénynek valók
Örökzöldek:
- Leyland-ciprus (Cupressocyparis leylandii)
- Arizonai ciprus (Cupressus arizonica)
- Oregoni boróka (Juniperus scopulorum)
- Tiszafa oszlopos fajtái (Taxus baccata)
- Nyugati tuja (Thuja occidentalis)
Lombhullatók:
- Érdeslevelű gyöngyvirágcserje (Deutzia scabra)
- Kerti mályva (Hibiscus syriacus)
- Viráglonc (Kolkwitzia amabilis)
- Közönséges jezsámen (Philadelphus coronarius)
- Korai tamariska (Tamarix tetrandra)
- Közönséges orgona (Syringa vulgaris)
- Babérmeggy magasra törő fajtái (Prunus laurocerasus ’Herbergii’, ’Kleopatra’) + a nyírt sövénynek nevelhető valamennyi lombhullató faj
