Back to top

Évszázadok a Vértes déli oldalán

Néha ránézek a múzeum falán lógó korabeli képre, amelynek hátoldalán a következő olvasható: uradalmi erdészek éves vadászata, Csákvár, 1881. A képen csoportba összeállt erdész urak néznek a kamera felé, előttük fácán-, nyúl- és fogolyteríték. Vajon nekik milyen gondjaik lehettek nap mint nap? Bizonyára mások, mint a mai erdésznemzedéknek. Talán rosszabb életük volt, talán jobb, ki tudja?

Uradalmi erdészek éves vadászata, Csákvár, 1881
Uradalmi erdészek éves vadászata, Csákvár, 1881
De lássuk sorjában, hogy a történelem viharai hogyan kavarogtak a Vértes déli oldalán, ahol a Csákvári Erdészet gazdálkodik.

Árpád vezér a Kárpát-medence birtokbavételekor Elődnek adta a területet, amelyet mi Vértesként ismerünk. Fia, Szabolcs, a mai Csákvár területén udvarházat, unokája Csák pedig földvárat építtetett, ezt már Anonymus gesztájában is említik. A csákvári udvarházból származó Csák nemzetség 12 ágra szakadt, s a népmesék fiaihoz hasonlóan – kiknek szűkké vált az atyai ház –, más területeken igyekeztek birtokokat szerezni és hatalmat kiépíteni. Az 1051-es esztendő és III. Henrik német-római császár Magyarország ellen indított hadjárata örökre összeforrt a hegységgel.

I. András magyar király ugyanis több hadicsellel megfosztotta az utánpótlástól a hódítók seregét, és ezzel lényegében éhezésre kényszerítette őket, majd a ziláltan visszavonuló hadakat a hegység területén történő állandó zaklatással végső menekülésre késztette, így azok súlyos felszereléseiktől és fegyvereiktől is megszabadulva megfutamodtak. Elhagyott vértjeik után viseli a hegység a Vértes nevet. A Csákok ősi birtoka örökösök híján 1350-ben visszaszállt a királyra, majd a 14. és 16. század között többször gazdát cserélt. A török hódoltság idején Szandzsákbéghez tartozott, a török kiűzését követően pedig Szécseny György kalocsai érseknek adományozta a király.

Gyönyörű panoráma nyílik a Csókakői várromból
Gyönyörű panoráma nyílik a Csókakői várromból

Meran birtokok

A 18. századtól a terület két részre szakadt: Gánttól nyugatra eső része gróf Lamberg Ferenc birtokába került. A móri központú birtokot – fiú örökös híján – Lamberg Terézia örökölte, aki gróf Meran Ferenchez ment férjhez. A Meran család története és a vadászati kultúrában betöltött szerepe megérdemli, hogy egy kicsit elidőzzünk náluk. A család története ugyanis egészen I. (Habsburg) Ferenc császár és király, pontosabban öccse, János főherceg idejére nyúlik vissza. János főherceg az udvari pompánál sokkal többre tartotta a vadászatot, így szívesen időzött a többi között a brandhofi birtokon, ahol egymásba szerettek a helyi postamester lányával, bizonyos Plochl Annával, később pedig össze is házasodtak. A rangon aluli házasság miatt azonban kegyvesztetté vált az udvarban, így a főhercegi címet nem örökíthette utódaira, azok V. Ferdinánd császártól a Meran grófja méltóságot kapták.

János főherceg nagy szerepet játszott az osztrák vadászati kultúra, azon belül is a mai napig jellemző elegáns, szürke alapon zöld szegélyű posztó vadászviseletek meghonosításában. Unokája, idősebb Meran Fülöp a Lamberg családtól 1938-ban kapta meg a csákberényi birtokot, mely addigra jelentősen eladósodott. A vadászati szenvedély és a vadászati kultúra iránti elkötelezettség azonban töretlen volt a család legifjabb generációjában is. János főherceg dédunokái közül a II. világháborút követő nyugatra menekülésük után Meran Ferenc előbb a belga királyi család ausztriai magánbirtokainak fővadásza lett, majd évtizedekig fehér vadász Kelet-Afrikában, ahol nagyrészt Nagy Endrével együtt öregbítette családja hírnevét.

Öccse, ifj. Meran Fülöp részt a háború után hamarosan az európai hírű eggenbergi Stájer Vadászati Múzeum munkatársa, majd nyugállományba vonulásáig igazgatója volt. Az 1970-es évektől, gyermekkorától precízen vezetett naplója alapján megírta vadászélményeit, a 24 kötetes visszaemlékezés előbb német nyelvterületen hozta meg számára az elismertséget, majd a rendszerváltást követően magyarul megjelenő művei hazánkban is sikert arattak. Emellett pedig évtizedekig kiemelkedő, válogatott koronglövő- bajnok, de legfőképp szenvedélyes, ízig-vérig vadászember volt.

A terület keleti fele a gróf Esterházy család birtoka lett, szintén színvonalas erdő- és vadgazdálkodással. 1946-tól, a felbomló birtokrendszer helyén létrejöttek a kőhányási, csákvári I. és II., valamint a csákberényi és szári üzemegységek, ezekből 1953 áprilisában megalakult a Csákvári Erdőgazdaság, amely 1954 októberétől beleolvadt a tatabányai székhelyű Vértesi Erdőgazdaságba, területe pedig a Csákvári és Csákberényi Erdészetekre vált szét. 1972-ben az egész erdőgazdaság területén egységes kerületrendszert alakítottak ki, majd 1982-ben a Csákvári Erdészet területe a csákberényi és szári községhatár erdeivel összesen mintegy 12 570 hektárra bővült.

Mész- és faszénégetés

Forwarderes kiközelítés
Forwarderes kiközelítés
Fotó: Róth Hajnalka
A Csákvári Erdészet lehetőségeit, egyben szakmai kihívásait alapvetően meghatározza a dolomit alapkőzet és a csapadékhiány miatti gyenge termőhely. Ehhez társul még az a körülmény, hogy erdeink 49 százaléka véderdő, 51 százaléka alkalmas a fatermesztésre. Ezen adottságok összessége nagy kihívás elé állítja az erdőművelést az erdőfelújítások kivitelezése során, de a 70 százalékos cser fafaj-aránnyal és az alacsony iparifa-kihozatallal együtt áttételesen azt is eredményezi, hogy a legjelentősebb választékunk a tűzifa.

Mára a faszénégetés is a múlté
Mára a faszénégetés is a múlté
A rendszerváltást megelőző évtizedekben a Csákvári Erdészet működése – a többi állami erőgazdasághoz hasonlóan – a tervgazdálkodás keretein belül valósult meg. A ’80-as évek elejétől különféle próbálkozások történtek az erdei mellékhaszonvételek viszonylagos piaci viszonyok közötti hasznosítására. Az egyik ilyen a Csáki-vár mellől fejtett mészkőből Kőhányás mellett évekig folytatott mészégetés volt, mely valós piaci verseny esetén nyereséges lehetett volna. A másik hasznosítás a Gánt melletti Bagoly-völgyben 1986-tól előbb saját dolgozókkal, később az erdélyi Farkaslakáról érkezett vállalkozókkal végeztetett, évente mintegy 300 tonnás faszénégetés volt, egészen az idei esztendőig.

Csökkent a vadászterület

A vérteskozmai kettős kereszt emlékmű avatása
A vérteskozmai kettős kereszt emlékmű avatása
Fotó: Mudrák Attila
A Vértes mindig is fontos vadászterület volt, ahogy ezt az Árpád-kortól számtalan írásos emlék őrzi. Jellemző erre az időszakra, hogy a vadászati jogot az erdészet teljes területén a politikai elit különböző szintű csoportjaiból szerveződött vadásztársaságok gyakorolták, a szó szoros értelmében néhány forintos bérleti díj ellenében.

Az első, 2500 hektáros üzemi vadászterület 1990-ben történt kialakítása új korszakot jelez, amely a helyi szakembergárda emlékezetében rendkívüli lelkesedéssel teli és a vadgazdálkodás szakmaiságában is kimagasló színvonalú időszakként él. Az üzemi vadászterület 1997-ben mintegy 9300 hektárra nőtt, átvéve a szomszédos erdészetek ez irányú feladatait is, azonban egy viszonylag hosszú időszak után, a következő húszéves ciklus idejére 5500 hektárra csökkent.

Kőhányási Szent Teréz-kápolna
Kőhányási Szent Teréz-kápolna
Fotó: Mudrák Attila

Az állami erdőgazdaságok 2010-től nagyobb hangsúlyt helyeznek az erdők közjóléti rendeltetésére, ez a változás pedig a Csákvári Erdészetet – a területén található természeti és kulturális értékek révén – kiemelte az erdőgazdaságon belül. Elismerésre méltó szerepet vállalt a kőhányási Szent Teréz-kápolna felújításában, 2013-as újra szenteltetésében, valamint a II. világháborúban, 1944–45 telén három hónapon át a Vértesben hullámzó harcokban hősi halált halt honvédeknek méltó emléket állító kettős kereszt emlékmű felállításában Vérteskozma határában.

Emlékmű és múzeum

Fotó: Kerekes Géza
Erdőgazdaságunk eddigi legnagyobb közjóléti beruházásaként 2014 októberében nyitotta meg kapuit Csákberényben a Gróf Meran Fülöp Vadászati- és Erdészeti Múzeum, valamint a hozzá kapcsolódó Panoráma Tanösvény.

Hamarosan pedig útjára indul cégünk és az Erdészek a Vértes Értékeiért Egyesületünk nagyszabású beruházása, melynek keretében Kőhányáson igényes, étteremmel és szálláshelyekkel kiegészülő ökoturisztikai központ megvalósítását tűztük ki célul. Szellemiségében olyan tartalommal kívánjuk megtölteni, amely előmozdítja a Vértes ősi erdeinek erdő- és vadgazdálkodási célú, egyúttal természetvédelmi és közjóléti feladatainak és szerepeinek fenntartható módon való összehangolását.

Dioráma a Gróf Meran Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeumban
Dioráma a Gróf Meran Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeumban
Fotó: Róth Hajnalka

Právetz András
múzeumvezető
Gróf Meran Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeum

Fotók: Gazdik Tamás, Mudrák Attila, Róth Hajnalka

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A talajtól a ritka fotós pillanatokig

Limp Tibor családi indíttatásból lett erdész, édesapja mai napig aktívan dolgozik egy társerdőgazdaságnál. Mint bevallja, az orvosi tanulmányoktól egy gimnáziumi biológia órán végignézett boncolás tartotta vissza. Ma nem csak a Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészetének műszaki vezetője, de elismert talajtani szakember, a bálványfa elleni küzdelem élharcosa és elkötelezett természetfotós.

Az egri füvesember tanácsai

A jó idő beköszöntével a természet gyógyító kincseivel ajándékozza meg az erdőn mezőn járókat. Az, aki figyelmes sok gyógynövényt gyűjthet. Számos esetben még azok is hasznosak, melyek elsőre kiirthatatlan gyomnövénynek tűnnek.

Őzbakot fogtak Kecskemét belvárosában

Napok óta több bejelentés érkezett a rendőrségre arról, hogy őzet láttak Kecskemét belvárosában. A rendőrök keresni kezdték és a járőrök kedd délután megtalálták a belváros egyik utcájában.

Nem vágják tarra, csak felújítják

Soron kívül felülvizsgálják Sóstón az erdei tornapálya fáit a szakemberek, mert az elmúlt hétvégén egy élő fa mintegy 20 centiméter átmérőjű oldalága lehasadt, nem kis riadalmat keltve az ott tartózkodó kisgyermekes szülőkben. Az tarvágás azonban nem indokolt, csupán nevelővágást végeznek, így az erdei tornapálya "zöld képe" is megmarad.

Idén is látogatható a velencei növény- és talajvédelmi kiállítás a múzeumok éjszakáján

Talán kevesen tudják, hogy Velencén, a Fejér Megyei Kormányhivatal épületegyüttesében létezik egy Európában is egyedülálló kiállítás a növény- és talajvédelem 60 éves történetéről. Az eredetileg magángyűjteményként indult tárlatanyag mára alaposan kibővült.

Ahol az erdő és a zene összefonódik

A 15 éve megfogalmazott célok nem változtak: az erdő, a zene, a művészetek erejével a környezettudatos, fenntartható életvitel irányába mozdítani az embereket, hangzott el a Muzsikál az erdő – Mátrai Művészeti Napok idei eseménysorozatának beharangozóján. A bővülő, a kultúrát és az erdők világát a helyi értékekkel ötvöző programsorozatot a kezdetektől támogatja az Országos Erdészeti Egyesület.

Mindent megbillogoznak a Zalaerdő Zrt.-nél

Az utóbbi időszakban óriási méreteket öltött a Zalaerdő Zrt., illetve a földhasználók területein a villanypásztor-berendezések, akkumulátorok eltulajdonítása, de a tolvajok bizony nem kímélik a vadvédelmi rendszerhez tartozó vezetékeket és karókat sem.

Életet ment a gombaszakértő

Itt a gombaszezon. A piacokon egyelőre még nem árulják tömegesen a telepes finomságokat, de már találkozhatunk vadon szedett példányokkal. Ezeket pedig minden esetben érdemes bevizsgáltatni.

Dám az erdőben és a tányéron

A dámszarvas Gyulaj szent állata. Érzik is a megtiszteltetést, az ember közelsége nem okoz riadalmat köreikben. Egy alkalommal odáig vetemedtek, hogy az Óbiródi Vadászháznál az esküvői kocsiról éjszaka lelegelték a virágdíszítést.

Személyes élményekből kalandkönyvek

A gyerekkori élmények, a tájékozódási futások és a terepi geológusi hivatás alatt szerzett ismeretek birtokában először túravezetésre vállalkozott Balogh Tamás. Aztán elindított egy terepi futóverseny-sorozatot, majd meg­írta az első kalandkönyvét szülővárosáról, Egerről és az azt ölelő Bükkről. Azóta további három kötet is készült a Káli-medence, a Duna­kanyar és a Dunazug fölfedezé­séhez.