Back to top

Pöttyös lapátosok birodalma

A dám az ókor óta nagy becsben tartott kultikus vad. Már az Asszír Birodalom idejéből maradtak ránk képzőművészeti alkotások, régészeti leletek, melyek e különösen szép vadfaj időn átívelő fontosságát mutatják. A dám jellegzetesen pöttyös, kikészített bőre szent, isteni jelkép volt az ókori világbirodalom területén.

Bár a trófea értéke és szimbolikája azóta merőben átalakult, a dám továbbra is nagyra becsült vadfaj Európában. Különösen igaz ez Magyarországra, ahol e nemes nagyvad kifejezetten jól érzi magát.

Országunk vadászterületeinek nagy része olyan élőhelyi feltételeket teremt a dám számára, mely messze meghaladja az igényeit. Ennek is tudható be, hogy a magyar területek dámszarvas-állománya kiváló, a vadásztrófeát adó jellegzetes alakú agancsa (dámlapát) pedig világhírű.

Tolnából országszerte

A dám kultikus és történelmi jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy a magyar történetírás első, dámvadról szóló emléke 1261-ből maradt ránk, amikor IV. Béla király megtiltotta a német hospesek számára e nagyvad elejtését. Egy 1504. évi királyi rendelet pedig a jobbágyok számára szigorította vadászatát. Bár a történelmi források nem adnak biztos támpontot az állományok nagyságáról, valószínűsíthető, hogy jelenléte állandó volt, de elterjedése foltszerű lehetett és főleg vadaskertekben tartották.

Bél Mátyás (1684–1749) híres korabeli író, földrajztudós és utazó a mai Tolna megye területén már részletesen beszámolt az ott látott dámcsapatokról mint jelentős helyi vadfajról. A legrészletesebb feljegyzések az 1800-as évekből valók, azokban már állománybecslési számok, sőt pontos elejtési és terítékadatok is szerepelnek. A gróf Festetics Leó által 1870-ben megjelentetett A Herczeg Esterházy Család Fővadászatai Ozorán című vadászati emlékkönyv így számol be az akkori idők helyi vad-, köztük dámállományáról: „A vadnak egyik legkedvesebb állomása volt az úgynevezett Ráczvölgye, hol háborítatlanul, tökéletes nyugalomban tanyázott a vadászat előtt nem is sejtvén, mily veszedelem fenyegeti őt. Az országutaknak egyike, végigvonul a Ráczvölgyén, s nem volt eset, hogy az utas reggel vagy este 20-50, de akár 2-300 vadból álló, tökéletes nyugalomban fekvő csapatot ne látott volna."

Az akkor már kifejezetten vadászati célból kezelt helyi állomány nagy része vadászkertekben élt. Ennek egyik Európa-hírű példája volt a Tamási Vadaskert, amelyről szintén gr. Festetics könyve számolt be: „…ezen vadkertekben a fekete vadon (vaddisznó), s apróbb állatokon kívül vagynak szarvasok, őzek és kecskék, ezen kecskék nemét itten dámvadnak hívják”.

Az 1820-as évek egyik Tolna megyei kimutatása 1500 (gím) szarvas „anyavadat”, mintegy 800 „hímszarvast” (gímbikát), 600 ünőt és borjút, közel 3000 dámvadat és 800 vaddisznót említ.

Bizton állíthatjuk, hogy a hazai dám bölcsője a Tolna megyei Tamási és Gyulaj környéke volt.

Az 1970-es évek világrekorder magyar dámtrófeái által hozott sikerek után, az akkori döntéshozók a kiváló gyulaji dámszarvas széttelepítéséről döntöttek. Mind országon belülre, mind határainkon kívülre több ezer dámvadat telepítettek a több éven át tartó program keretében. Hivatalos adatok alapján 1977 és 1988 között 6237 dámszarvast fogtak be Magyarországon áttelepítés céljából, 97 szá­zalékát Gyulaj környékén.

Az akkori, Gyulajról származó telepítések következményeként a későbbi évtizedekben a dám szinte országszerte elterjedt. Ma már kitűnő, sőt sokszor világhírű állományok találhatóak többfelé az országban, a Nyírségtől (Gúth, Lónya) kiindulva egészen a somogyi (Lábod és Kaszó) vadászterületekig, továbbá Kelebia-Balotaszállás, Hetény-egyháza-Nyír, Pusztavacs, Pincehely környékén. A dám jelentősége semmit sem vesztett az idők során, sőt ismertsége és elismerése növekszik. A Hungarikum Bizottság döntése alapján 2015-ben a Gyulaji dám – első vadászati elemként – felkerült a Kiemelkedő Nemzeti Értékek Listájára, valamint több nemzetközi díj és vadászati elismerés a dámhoz is köthető, köztük a NYÍRERDŐ Nyírségi Erdészeti Zrt. és a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. kitüntetései.

Októberi barcogás és csata

Életmódjára erősen jellemző, hogy területét jól tartja. Amennyiben az élőhely számára megfelelő, nem vándorol, mely megfigyelést a telepítések is jól igazoltak.

A dám októberi, nászidőben történő vadászata egyedülálló élményt nyújt. Üzekedési idejét a vadásznyelv barcogásnak hívja, a bikák torokból jövő, mély, gurgulázó hangja után. A dámos területek barcogóhelyei ilyenkor zengenek ettől az összetéveszthetetlen hangtól. Párzási szokásaiban is eltér a többi szarvasfélétől. Ősi ösztöneiktől hajtva a hagyományos barcogó-helyekre gyülekező bikák, egymáshoz viszonylag közel jellegzetes barcogóteknőt kaparnak maguknak a talajba, melyeket saját vizeletükkel megjelölnek. A teknő akkora, hogy a bika kényelmesen belefeküdhessen, és akár úgy is barcoghasson. A párzásra kész ünők és tehenek ezeket a barcogóhelyeket keresik fel.

Ez a bikák közötti nagy verekedések és összeveszések ideje is egyben, teljes erőből megküzdenek, megvívnak egymással. Gyakran komoly sérüléseket is okoznak egymásnak, sőt alkalmanként a küzdelem az életért folyik. A dámbikák egymásnak feszülő agancsainak csattogása gyakran töri meg az októberi hangzavart. Ezek a pillanatok soha el nem felejthető élményben részesítik a vadászembert, melyért messzi országokból is ideutaznak.

Csapos, kanalas, lapátos

A vadásznyelvben a szarvasfélékre jellemzően a hímeket (dám)bikának nevezzük, az idősebb nőnemű egyedek a (dám)tehenek, a még nem ellett női egyedek pedig a (dám)ünők. A szaporulatot a neme alapján ünőborjúnak vagy bikaborjúnak hívjuk.

A dámszarvasra ivari dimorfizmus jellemző. A bikák testméretben nagyobbak, az év nagy részében viselt agancsot („dámlapátot”) tavasszal – jellemzően március–áprilisban – lehullatják, és utána gyakorlatilag azonnal elkezdik növeszteni az új lapátot.

Az első agancsot viselő bikát csaposnak nevezzük. A második agancsos bika agancsát már jellemzően alul rózsa díszíti és már ágas. Kialakul a szemág és középág, a fölött ellaposodó ágvégek lehetnek. A harmadik agancsos bikát már kanalasnak hívjuk, utalva a végen megjelenő kis lapátkezdeményre. Jellemzően a negyedik agancstól mondjuk lapátosnak a trófeát. A legnagyobb lapátot, és egyben legkiválóbb vadásztrófeát a 10-12. életév körül adja a bika.

Kovács Tamás
vadászati ágazatvezető-helyettes

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Mindenki segíthet a görög erdők újraélesztésében

Az Országos Erdészeti Egyesület és a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége közös felhívást tett közzé a görög tűzvészben elpusztult erdők felújításának támogatására

Egyelőre csak madarakra veszélyes az új vírus

Bizonyítottan halálos fenyegetést egyelőre csak madarakra, főleg feketerigókra jelent, de itt van, folyamatosan mutálódik, könnyen nagy baj lehet belőle. Az Usutu-vírus nemrég bukkant fel, de már több európai variánsa is kialakult, eddig az emberek egy százalékában mutatták ki.

Nagy bajban vannak az északi vándormadarak

A csapadékos és táplálékban gazdag nyár után a gólyák és fecskék jó kondícióban hagyhatják el Magyarországot. Rossz helyzetben van viszont a skandináv területek madárállománya, amelyet megviselt az aszály, és amelyre az Ibériai-félszigeten is rendkívüli hőség és táplálékhiány vár.

A rókáknál lehet a háziasítás genetikájának kulcsa

A 20. század közepe táján Szibériában végeztek háziasítási kísérleteket ezüstrókákkal. Ennek eredményeképpen olyan állatok születtek, melyek viselkedése a kutyáékhoz hasonlít: keresik az ember társaságát, bújnak, nyüszítenek, akár egy golden retriver. Azonban eddig senki nem vizsgálta a rókákban lezajló genetikai változásokat.

Marad a forróság, de az erdőkben hűvösebb van: irány kirándulni, akár kisvonattal is

Folytatódik a kánikula, de szombaton helyi zivatarokra is lehet számítani. A 30 fok feletti hőmérséklet folytatódik a jövő héten. A nagy melegben is érdemes az erdőben kirándulni, hiszen a fák árnyéka és a patakok hűsítő környezete jó pár fokkal alacsonyabb hőmérsékletet eredményez, mint a városokban és a standokon.

Már Nógrádban is van aranysakál

Zabar és Szilaspogony külterületén, Kútágapusztán fényes nappal kaptak lencsevégre egy aranysakált, amely az ottani vadállatok etetésére kialakított szóróhoz teljes nyugalommal sétált oda. Rizmayer György már több, mint 20 éve vadászik ezen a területen, de ehhez foghatót itt még sosem látott.

Javában zajlik a dunavirágok nászrepülése

„Az idei évben valahogy minden olyan más.” Minden természeti jelenség korábban kezdődik és gyorsabban lezajlik. Legyen szó kis Apolló-lepkékről, szentjánosbogarakról, havasi cincérekről, szarvasbogarakról…vagy éppen az utóbbi napok során újra előtérbe kerülő dunavirágról.

Javában tart az őzek násza, hamarosan indul a szarvasoké is

Zala megye vadban gazdag területnek számít, ami azzal is jár, hogy útjainkon szinte bármikor és bárhol felbukkanhat vadon élő állat. Ezekben a hetekben az őzek násza jelent fokozott veszélyt a közlekedőkre.

Értékes tölgyesek a Dráva mentén

Magyarország legdélebbi, Sellyei Erdészete mintegy 80 kilométer hosszan húzódik a horvát határ mentén, ahol a Dráva folyó meghatározó szerepet tölt be a táj kialakításában, így az erdők életében is. A síkvidéki erdőgazdálkodás főként a gyertyános-tölgyes és kocsányos tölgyes állományok felújítására épül.

Önuralmat gyakorol, és a társaival is kiszúr ez a kismadár

Döbbenetes felfedezést tettek a széncinkék viselkedését vizsgáló svéd tudósok a Lund Egyetemen: a madarak képesek uralkodni magukon. Ezt a viselkedési formát eddig főleg az intelligensebb főemlősöknél és hollóknál figyelték meg.