Ma több ezres állománya él az Egyesült Államokban, de a Kanári-szigeteken is jelentős az ember által megtelepített állomány. Európában először Franciaországban próbálták meghonosítani még a XIX. században – az erőfeszítéseket különösen III. Napóleon császár támogatta.
Napjainkban azonban a vadonban erős populációja elsősorban Spanyolországban él. Itt egyedszámuk annyira rohamosan növekszik, hogy mára egyes őshonos fajok létét is veszélyezteti. Közép-Európában Csehországban tartják ezt a különös állatfajt vadásztatás céljából, de itt kizárólag vadaskertekben tenyésztik, így a szabályozott mennyiség természetvédelmi szempontból nem jelent kockázatot. A cseh vadgazdák évente sok százezer euróval gazdagodnak a sörényes juh tenyésztéséből.
A faj különlegessége, hogy már ránézésre is nehéz eldönteni, hogy kecskével vagy juhval van dolgunk, de minden bizonnyal a kecskével áll közelebbi rokonságban, mert könnyen keresztezhető vele. A házi juhval viszont nem. A biokémiai vizsgálatok szerint azonban inkább a juhokhoz áll közelebb. Minden bizonnyal egy olyan ősi állatfajról van szó, melyből a kecskeformák elődei fejlődtek ki, a ma is élő kecskék és juhok nemzetségének előfutárai.
Egyébként a sörényes juh Észak-Afrika egyetlen őshonos juhfaja, mely az Atlanti-óceán partvidékétől egészen a Vörös-tengerig, illetve Maliig és Szudánig előfordul. Sajnos az élőhely-átalakulás és a népességrobbanás miatt számuk eredeti élőhelyükön jelentősen csökkent. Viszont a nagyvilágban vadgazdálkodási szempontból a sörényes juh egyre jobban felértékelődik.
