0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Az öreg traktor sem vén traktor

Munka helyett szórakozni gyűltek össze a traktor(os)ok Csáfordon. Egy év kihagyás után ugyanis sokak nagy örömére újra, immár kilencedik alkalommal is megrendezték az öreg gépek találkozóját a településen. Ezt bizonyítja, hogy mintegy százötven traktor érkezett a rendezvényre.

– Mi tagadás, kissé belefáradtunk a rendezésbe, ezért hagytunk ki egy évet. Azonban olyan sokan érdeklődtek a találkozó iránt, hogy nem volt más választásunk, mint hogy újra belevágjunk a szervezésébe, és újra megtartsuk – fogalmazott Lántzky Imre ötletgazda, főszervező.

– A közönség, a korábbi résztvevők és a környéken lakó külföldiek egyaránt folyamatosan arról faggattak, hogy lesz-e még találkozó, és ha igen, mikor. Addig-addig faggattak, hogy egy idő után „igen” lett a válaszunk.

Érdekességként mondom, hogy évről évre nőtt a részt vevő traktorok száma. Tavalyelőtt így jutottunk el százharminc résztvevőig. Idén jött a meglepetés, hiszen a kihagyás ellenére közel százötvenen regisztráltak, vagyis egyértelművé vált, hogy van létjogosultsága a programnak.

Ez nagy öröm számunkra. Hogy a jövőben tervezünk-e bármilyen előrelépést? Ilyen kérdések esetén nem szoktak nemet mondani a szervezők, ám én most mégis ezt teszem. Úgy látom, kinőttük magunkat, kinőttük a helyet. És bár egy csáfordi gazda jelezte, hogy a rosszul sikerült gabonatábláját odaadja a traktortalálkozó céljára, mi úgy döntöttünk, hogy megmaradunk a saját kereteinknél, és inkább nem terjeszkedünk.

A célunk továbbra is az, hogy a traktorosok kötetlen keretek közt találkozzanak, nézzék meg egymás gépeit és cseréljenek tapasztalatokat – és persze a legfontosabb, hogy érezzék jól magukat, szórakozzanak.

Így is történt. A kis zsákfalu utcáit megtöltötték a traktorok, és „civil” érdeklődőkből sem volt hiány. Az öreg gépek lassan közlekedtek, feltartották a forgalmat, mégsem lehetett ideges embereket látni. Az egyik sofőr úgy fogalmazott: már ennek a nyugalomnak a látványáért megérte Csáfordra utazni. Aztán a falu központjában majdnem mértani rendben felsorakoztak a mindenféle színben pompázó, öreg és fiatal, gyári és házilag készített, kis és nagy traktorok, és kezdetét vette a mustra. A felnőttek a gépek paramétereiről érdeklődtek, a kisgyermekek pedig igyekeztek minél hamarabb valamelyik jármű kormánya mögé pattanni. Németh Csaba traktorát is sokan kipróbálták.

– Ez egy házi gyártású gép, vagyis nincs se gyári száma, se típusa. De jól működik – mutatta be kistraktorát a kiscsáfordi tulajdonos. – Nem mi készítettük, úgy vettük, de maximálisan elégedettek vagyunk vele. Eddig még soha nem hagyott cserben minket, nem kellett szerelgetnünk. Ez nem is csoda, hiszen egy megbízható ezerhatos Lada Niva motor dolgozik benne. Na meg olyan a váz, ami jól bírja a strapát. Pedig van ereje jócskán. Talán egyetlen hibája van, de ha odafigyelünk, azt is ki lehet küszöbölni. Szóval, a gép kicsit hosszú, és szűk a hátulja, így könnyebben megbillen, mint más gépek. Apu egyszer felment vele egy meredek részre, fel is borult, de szerencsére ki tudott mászni alóla. Az lett a tanulság, hogy inkább sík talajon használjuk.

Az otthoni munkákra kiválóan alkalmas. Amúgy ha nem használnánk, akkor sem volna érdemes eladni, hiszen nem adnának érte annyit, amennyit valójában ér.

Varga Zoltán csáfordi lakos és gazdálkodó lévén minden egyes találkozón jelen volt. Ő is azok közé tartozik, akik várták, hogy folytatása legyen a hagyományos programnak. Mint mondta, ő minden egyes alkalommal szívesen mutatta be traktorát a rendezvényen, és persze ő maga is szívesen nézegette a többi gépet.

– Ez egy 1987-es, TZ4K típusú csehszlovák traktor, és tizennégy lóerős – mutatta be a kedvencét. – Nemcsak a találkozóra járok vele minden évben, hanem rendszeresen használom otthon, mindenfélére: kerti munkákra, cipekedésre és fűvágásra is.

Jól bírja a munkát, karbantartásra nem nagyon van szüksége, igénytelen, mint egy sivatagi teve.

Olaj és üzemanyag legyen benne, és akkor minden rendben van, megy, mint a golyó, legyen akár nyár, akár tél. Szívesen mutatom be, és örülök neki, hogy újra megrendezték a találkozót. Kellenek az ilyen események, melyeken a tapasztalatok kicserélése mellett jól szórakozhatunk.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Parragi Tamás, aki Zalacsányból érkezett Csáfordra. Elmondta, hogy a kilenc alkalomból hatszor jelen volt a találkozón, és mindannyiszor jól érezte magát.

– A gazdálkodáshoz, a háztáji munkákhoz szükség van egy megbízható gépre. Anélkül az egész semmit sem ér. Korábban egy 1958-ban gyártott Steyrem volt, azzal dolgoztam. Aztán gondoltam egyet, eladtam, és megvettem ezt a mostanit. Ez egy orosz T25-ös modell, amit 1995-ben készítettek. Mindent meg tudok vele csinálni, igaz, minden hozzávaló eszközt beszereztem. Nem tervezem, hogy lecserélem.

„Megfáradtam, de még dolgozok” – ezt a feliratot olvashatták a találkozó résztvevői a bérbaltavári Szabó Zoltán traktorjának elején. Elismerjük, a gép élőben is megviseltnek tűnt, de a gazdája szerint nem a külcsín, hanem a belsője, a lelke a lényeg.

– Az öreg traktor sem vén traktor. Semmi gond nincs vele.

A megviseltsége pedig éppen abból fakad, hogy nem volt vele semmiféle műszaki probléma – fogalmazott.

– Ha lett volna, akkor szét kellett volna szedni és feljavítani, és akkor bizonyára nem úszta volna meg teljes felújítás nélkül. Én szőlőben és gyümölcsösökben használom leginkább, könnyen boldogulok vele. Azt hiszem, egy munkára fogott traktor esetében ez a leglényegesebb.

A találkozón a legnépszerűbb veterán gépek közé tartoztak a magyar gyártmányú Dutra traktorok. A gépeket menet közben is megtekinthették az érdeklődők, a traktorosok ugyanis tettek egy jó nagy kört a környéken. Többen közülük azt mondták, kissé furcsa volt, hogy ezúttal nem kellett közben dolgozniuk – de azért a gépek hangját, szagát, füstjét ezúttal is ugyanúgy élvezték, mint munka közben.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság