Back to top

Szalamandrák és gőték

A farkos kétéltűek többnyire rejtőzködő, s leginkább éjjel aktív állatok, valamint a békákkal ellentétben hangadással sem vonják magukra a figyelmet, ezért kevéssé ismertek az erdőt-mezőt járók körében.

Fotó: Németh Bálint
A szalamandrák és a gőték alkotják a farkos kétéltűek rendjét: hosszú, megnyúlt testük, két pár hasonló formájú végtagjuk, hosszú farkuk révén könnyen megkülönböztethetők a farkatlan kétéltűektől, azaz a békáktól. Az utóbbi évtizedekben a genetikai vizsgálatok tökéletesedésével lett nyilvánvaló, hogy több fajuk él hazánkban, mint amennyiről korábban tudtunk.

A tarajos gőte alfajainak hitt példányokat ma már külön fajokba sorolják, így nálunk a közönséges tarajosgőte, a dunai és az alpesi tarajosgőte honos. Emellett él még hazánkban alpesi és pettyes gőte is. Szalamandrából viszont csak egy faj, a foltos szalamandra él hazánkban. Ez utóbbi szép számmal fordul elő az Északi-középhegységben, a Kőszegi- és a Soproni-hegységben, valamint az Őrségben.

Vándorló foltok

Foltos szalamandra
Foltos szalamandra
Fotó: Kovács Norbert
A foltos szalamandra leginkább a hegy- és dombvidékek nyirkos területeinek, lombos erdeinek lakója. Bár meglehetősen rossz úszó, kedveli a patakok közelségét, mert a víz elengedhetetlen a szaporodásához.

Nálunk ugyanis a nőstény kopoltyús lárvákat szül, amelyek nyolc hónapig fejlődnek az anyaállat testében, majd általában márciusban és áprilisban a vízben jönnek világra. A faj egyes, tőlünk délebbre élő populációinál ugyanakkor a teljes fejlődés az anyaállat testében zajlik le, és a megszülető apró állatok már tüdővel lélegeznek. De ismeretesek peterakó állományok is.

Kétségkívül Európa egyik legizgalmasabb gerinceséről van szó, mely különböző szaporodási stratégiájának is köszönheti, hogy kontinensünkön kívül Észak-Afrikában és Ázsia nagy részén is elterjedt.

Foltjainak színe, alakja igencsak változatos, de ritkán előfordulnak teljesen sárga, illetve teljesen fekete, folt nélküli egyedek is. A magyar állományban legtöbbjük fekete alapon sárga foltos, de 5 százalékuk narancsvörös mintázatú. Érdekességük, hogy az évek során változhat a foltozottság is, a foltok eltűnhetnek, új helyen jelenhetnek meg. Hogy a pigmentek vándorlását mi okozhatja, ma még pontosan nem tudjuk.

Kopoltyús lárvák

Fotó: Vörös Judit (herpterkep.mme.hu)
Feltűnő színezetével hamar felhívja magára a figyelmet, hiszen kiadós esőzések után nappal is szívesen mozog, különösen patakok környékén, mégis csak ritkán válik ragadozók áldozatává, mert

a halántékánál lévő méregmirigyek szalamandrin nevű alkaloidát termelnek, amely az emlősöknél egyebek közt izomrángást, magas vérnyomást okozhat, ha megeszik a szalamandrát.

A ragadozó hüllők vagy más kétéltűek könnyen el is pusztulhatnak tőle. A túránk során feltűnő szalamandrához semmiképp se nyúljunk, ha véletlenül mégis hozzáérünk, alaposan mossunk kezet. A szembe kerülő mirigyváladék kellemetlen gyulladást okozhat.

A szalamandra nőstény általában 30-40 lárvát hoz világra. Ezek mintegy 2,5-3 centiméter hosszúak, és külső kopoltyúval lélegeznek. A tüdő csak négy-öt hónap után kezd működni, akkor aztán elhagyják a vizet. A foltos szalamandra négyéves korára válik ivaréretté, s a természetben is gyakorta előfordulnak a 20-25 éves egyedei.

Kisebb-nagyobb taraj

Hím alpesi gőte
Hím alpesi gőte
Fotó: Vörös Judit (herpterkep.mme.hu)
Amíg eső után nappal is láthatunk foltos szalamandrát, ha az élőhelyén kirándulunk, a gőtéket csak nagy szerencsével pillanthatjuk meg. Leginkább a szúnyogirtás miatt, állományuk különösen a települések környékén vészesen megfogyatkozott, pedig egy emberöltővel ezelőtt még gyakran föltűntek a vízelvezető csatornákban, árkokban – különösen tavasszal. Legkönnyebb akkor megfigyelni őket, amikor feljönnek a víz felszínére levegőt venni.

A gőték már kora tavasszal megindulnak a szaporodó helyek felé, a telelésből korábban útra kelő hímek ott várják be a később érkező nőstényeket. Nemcsak a tarajosak, hanem a többi hazai gőtefaj hímjei is növesztenek kisebb-nagyobb tarajt a párzási időszakra.

Dunai tarajosgőte pár
Dunai tarajosgőte pár
Fotó: Vörös Judit (herpterkep.mme.hu)
Olyankor mindkét nem testfelépítése némileg megváltozik: nyurgábbá válnak, s inkább a nyálkát termelő mirigyeik dolgoznak, hiszen főként arra van szükségük a vízben. A szaporodási időszak után viszont, amikor jobbára a szárazföldön mozognak, a méregmirigyek működése lesz jellemzőbb.

A szárazon ugyanis a gőték közel sem olyan ügyesek és mozgékonyak, mint a vízben – miközben a fűben, avaron nehézkesen haladnak, könnyen válhatnak ragadozók áldozataivá. A vízben halak és siklók, a szárazon pedig általában madarak, apróbb emlősök pusztítják őket.

A szalamandrákhoz hasonlóan a gőték is igencsak falánk állatok, amit csak tudnak, bekebeleznek: giliszták, csigák, rákok, rovarok szerepelnek az étlapjukon.

Hím alpesi tarajosgőte
Hím alpesi tarajosgőte
Fotó: Vörös Judit (herpterkep.mme.hu)
Lerakott petéikből néhány hét alatt kikelő apró lárvák először a fej két oldalán lévő, úgynevezett kapaszkodószervükkel rögzítik magukat a növények leveleire. Ott csüngenek egészen addig, míg a mellső lábak meg nem jelennek. Attól fogva egyre gyakrabban úsznak fel a víz felszínére, hogy levegőt vegyenek a lassan működésbe lépő tüdejükbe. Nálunk általában őszre fejlődnek ki a kis gőték, és két-három éves korukra válnak ivaréretté. Átlagéletkoruk mindössze három év, de tíz-tizenkét évig is élhetnek.

Védelemre szorulnak

A farkos kétéltűek védelme nehéz feladat, ugyanis vándorlásuk során a békákhoz hasonlóan közutakat kereszteznek, ahol nagy számban elpusztulhatnak. Ráadásul – a békákkal ellentétben – nehezen terelhető állatok, ezért lényegesen sűrűbben kell kialakítani az átjáró alagutakat. Nagyon fontos, hogy erdeinkben minél több tiszta vizű kis tavacska legyen, melyeket őshonos lombhullató fafajokból álló erdő szegélyezzen. Ügyelni kell arra is, hogy idegenhonos ragadozóhalak ne kerülhessenek ezekbe a vizekbe, mivel nemcsak a lárvákat, hanem a kifejlett példányokat is elpusztíthatják. Állami erdeinkben sok jó példát láthatunk a farkos kétéltűek védelmére: így például a Pilisi Parkerdő területén szép számmal találhatunk ideális farkos kétéltű élőhelyeket.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kaszó titokzatos ízei

A nagy rengeteg kellős közepén található Kaszó. A legközelebbi település is 6-8 kilométerre rejtőzik. Erdővel körülzárt csendes vidék, ahol mintha még az idő is kicsit megpihent volna. Szinte minden a vadászathoz kötődik, a tavasz és a nyár viszont a turistáké, amikor a vadászház étterme mellett a Főherceg Fogadó fogadja a kirándulókat.

A vadludak védelmében nem lehet tűzijátékozni

A tatai Öreg-tavon több ezer vadmadár telel minden évben. A vadludak azonban érzékenyek a zavarásra, és a szilveszteri tűzijátékok már korábban is hetekre elriasztották őket. Amellett, hogy fölösleges stresszt okoznak az állatoknak, az éjszaka megriadó nappali madarak a sötétben nem tudnak úgy tájékozódni, és akár halálos baleset is érheti őket.

Vadászat miatti lezárások Szilvásvárad környékén

A szokatlan novemberi meleg után hétfőtől kezdetét veszi a fagyosabb idő. A meteorológusok szerint vasárnap éjjel megérkezik a lehűlés és akár havas esőre, a magasabb régiókban pedig havazásra is számíthatunk. Érdemes még kihasználni a közelgő napos hétvégét egy őszi kiruccanásra, erdei túrázásra.

A mérgezett méhek antiszociálisak lesznek

A méhek szociális viselkedése nagyon fontos az életmódjuk szempontjából: akár táplálkoznak, élelmet gyűjtenek, az utódaikat nevelik vagy éppen a fészküket hűtik, fűtik, építik és javítják, a kolónia minden feladatot egy egységként végez.

Kék színben érkezik a zöld virágcserép

A német Pöppelmann hollandiai képviselete bemutatta a TEKU cserepek környezetkímélő kék generációját, amely újrahasznosított polipropilén műanyagból készül és újrahasznosítható.

Magyar fejlesztés: szén-dioxidot átalakító elektrokémiai reaktor

Az egyik legjelentősebb globális problémára, a növekvő szén-dioxid kibocsátás káros hatásaira is megoldást kínál a ThalesNano Zrt. és a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) közös kutatás-fejlesztési projektje.

Több információt osztanának meg Pilisi bioszféra-rezervátumról a turistákkal

Az UNESCO továbbra is védett területként tartja számon a Pilisi bioszféra-rezervátumot. A területen intenzívebbé tennék a turisták közvetlen tájékoztatását.

A magbankok sem mindenhatók

Nem minden növény magja alkalmas arra, hogy magbankokban tárolják. Így ha bármi történik, nem lesz honnan „újraéleszteni” az érzékeny fajokat. A kutatók megállapítása szerint a különösen veszélyeztetett fajok 36 százalékának magja érzékeny a szárításra és fagyasztásra – vagyis arra a módszerre, ahogyan a magbankokban megőrzik a szaporítóanyagokat.

Egy elfeledett hüllőnk: az amúrsikló

A terrarisztika hőskorában, a ’70–80-as években nagyon nehéz volt beszereznie kedvenceket annak, aki nem a hazai faunát akarta „dézsmálni”. Gyakorlatilag csak Kubából, illetve a volt Szovjetunió területéről lehetett egzotikus fajokra szert tenni.

Szarvasagancs segíthet a csonttörésnél

A szarvasok különleges tulajdonsága, hogy minden évben elhullajtják majd újranövesztik agancsukat – ami nem más, mint csont. Mindez olyan gyorsasággal történik, ami az emlősök világában példa nélküli. Ezért is figyeltek fel a Stanford Egyetem Gyógyszerészeti Karának tudósai a jelenségre, és célul tűzték ki a gyors csont-növekedésért felelős gének azonosítását.