Back to top

Szalamandrák és gőték

A farkos kétéltűek többnyire rejtőzködő, s leginkább éjjel aktív állatok, valamint a békákkal ellentétben hangadással sem vonják magukra a figyelmet, ezért kevéssé ismertek az erdőt-mezőt járók körében.

Fotó: Németh Bálint
A szalamandrák és a gőték alkotják a farkos kétéltűek rendjét: hosszú, megnyúlt testük, két pár hasonló formájú végtagjuk, hosszú farkuk révén könnyen megkülönböztethetők a farkatlan kétéltűektől, azaz a békáktól. Az utóbbi évtizedekben a genetikai vizsgálatok tökéletesedésével lett nyilvánvaló, hogy több fajuk él hazánkban, mint amennyiről korábban tudtunk.

A tarajos gőte alfajainak hitt példányokat ma már külön fajokba sorolják, így nálunk a közönséges tarajosgőte, a dunai és az alpesi tarajosgőte honos. Emellett él még hazánkban alpesi és pettyes gőte is. Szalamandrából viszont csak egy faj, a foltos szalamandra él hazánkban. Ez utóbbi szép számmal fordul elő az Északi-középhegységben, a Kőszegi- és a Soproni-hegységben, valamint az Őrségben.

Vándorló foltok

Foltos szalamandra
Foltos szalamandra
Fotó: Kovács Norbert
A foltos szalamandra leginkább a hegy- és dombvidékek nyirkos területeinek, lombos erdeinek lakója. Bár meglehetősen rossz úszó, kedveli a patakok közelségét, mert a víz elengedhetetlen a szaporodásához.

Nálunk ugyanis a nőstény kopoltyús lárvákat szül, amelyek nyolc hónapig fejlődnek az anyaállat testében, majd általában márciusban és áprilisban a vízben jönnek világra. A faj egyes, tőlünk délebbre élő populációinál ugyanakkor a teljes fejlődés az anyaállat testében zajlik le, és a megszülető apró állatok már tüdővel lélegeznek. De ismeretesek peterakó állományok is.

Kétségkívül Európa egyik legizgalmasabb gerinceséről van szó, mely különböző szaporodási stratégiájának is köszönheti, hogy kontinensünkön kívül Észak-Afrikában és Ázsia nagy részén is elterjedt.

Foltjainak színe, alakja igencsak változatos, de ritkán előfordulnak teljesen sárga, illetve teljesen fekete, folt nélküli egyedek is. A magyar állományban legtöbbjük fekete alapon sárga foltos, de 5 százalékuk narancsvörös mintázatú. Érdekességük, hogy az évek során változhat a foltozottság is, a foltok eltűnhetnek, új helyen jelenhetnek meg. Hogy a pigmentek vándorlását mi okozhatja, ma még pontosan nem tudjuk.

Kopoltyús lárvák

Fotó: Vörös Judit (herpterkep.mme.hu)
Feltűnő színezetével hamar felhívja magára a figyelmet, hiszen kiadós esőzések után nappal is szívesen mozog, különösen patakok környékén, mégis csak ritkán válik ragadozók áldozatává, mert

a halántékánál lévő méregmirigyek szalamandrin nevű alkaloidát termelnek, amely az emlősöknél egyebek közt izomrángást, magas vérnyomást okozhat, ha megeszik a szalamandrát.

A ragadozó hüllők vagy más kétéltűek könnyen el is pusztulhatnak tőle. A túránk során feltűnő szalamandrához semmiképp se nyúljunk, ha véletlenül mégis hozzáérünk, alaposan mossunk kezet. A szembe kerülő mirigyváladék kellemetlen gyulladást okozhat.

A szalamandra nőstény általában 30-40 lárvát hoz világra. Ezek mintegy 2,5-3 centiméter hosszúak, és külső kopoltyúval lélegeznek. A tüdő csak négy-öt hónap után kezd működni, akkor aztán elhagyják a vizet. A foltos szalamandra négyéves korára válik ivaréretté, s a természetben is gyakorta előfordulnak a 20-25 éves egyedei.

Kisebb-nagyobb taraj

Hím alpesi gőte
Hím alpesi gőte
Fotó: Vörös Judit (herpterkep.mme.hu)
Amíg eső után nappal is láthatunk foltos szalamandrát, ha az élőhelyén kirándulunk, a gőtéket csak nagy szerencsével pillanthatjuk meg. Leginkább a szúnyogirtás miatt, állományuk különösen a települések környékén vészesen megfogyatkozott, pedig egy emberöltővel ezelőtt még gyakran föltűntek a vízelvezető csatornákban, árkokban – különösen tavasszal. Legkönnyebb akkor megfigyelni őket, amikor feljönnek a víz felszínére levegőt venni.

A gőték már kora tavasszal megindulnak a szaporodó helyek felé, a telelésből korábban útra kelő hímek ott várják be a később érkező nőstényeket. Nemcsak a tarajosak, hanem a többi hazai gőtefaj hímjei is növesztenek kisebb-nagyobb tarajt a párzási időszakra.

Dunai tarajosgőte pár
Dunai tarajosgőte pár
Fotó: Vörös Judit (herpterkep.mme.hu)
Olyankor mindkét nem testfelépítése némileg megváltozik: nyurgábbá válnak, s inkább a nyálkát termelő mirigyeik dolgoznak, hiszen főként arra van szükségük a vízben. A szaporodási időszak után viszont, amikor jobbára a szárazföldön mozognak, a méregmirigyek működése lesz jellemzőbb.

A szárazon ugyanis a gőték közel sem olyan ügyesek és mozgékonyak, mint a vízben – miközben a fűben, avaron nehézkesen haladnak, könnyen válhatnak ragadozók áldozataivá. A vízben halak és siklók, a szárazon pedig általában madarak, apróbb emlősök pusztítják őket.

A szalamandrákhoz hasonlóan a gőték is igencsak falánk állatok, amit csak tudnak, bekebeleznek: giliszták, csigák, rákok, rovarok szerepelnek az étlapjukon.

Hím alpesi tarajosgőte
Hím alpesi tarajosgőte
Fotó: Vörös Judit (herpterkep.mme.hu)
Lerakott petéikből néhány hét alatt kikelő apró lárvák először a fej két oldalán lévő, úgynevezett kapaszkodószervükkel rögzítik magukat a növények leveleire. Ott csüngenek egészen addig, míg a mellső lábak meg nem jelennek. Attól fogva egyre gyakrabban úsznak fel a víz felszínére, hogy levegőt vegyenek a lassan működésbe lépő tüdejükbe. Nálunk általában őszre fejlődnek ki a kis gőték, és két-három éves korukra válnak ivaréretté. Átlagéletkoruk mindössze három év, de tíz-tizenkét évig is élhetnek.

Védelemre szorulnak

A farkos kétéltűek védelme nehéz feladat, ugyanis vándorlásuk során a békákhoz hasonlóan közutakat kereszteznek, ahol nagy számban elpusztulhatnak. Ráadásul – a békákkal ellentétben – nehezen terelhető állatok, ezért lényegesen sűrűbben kell kialakítani az átjáró alagutakat. Nagyon fontos, hogy erdeinkben minél több tiszta vizű kis tavacska legyen, melyeket őshonos lombhullató fafajokból álló erdő szegélyezzen. Ügyelni kell arra is, hogy idegenhonos ragadozóhalak ne kerülhessenek ezekbe a vizekbe, mivel nemcsak a lárvákat, hanem a kifejlett példányokat is elpusztíthatják. Állami erdeinkben sok jó példát láthatunk a farkos kétéltűek védelmére: így például a Pilisi Parkerdő területén szép számmal találhatunk ideális farkos kétéltű élőhelyeket.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Rekordmennyiségű erdei gyümölcs a Pilisben

Rekordmennyiségű erdei gyümölcs termett az idei évben a Pilisi Parkerdő magasabban fekvő területein. A Pilisbe indulóknak érdemes figyelniük a gyümölcsök érésére, és a túrára kosarat, vagy dobozt vinni, amelybe napi két kilónyi bogyót szüretelhetnek.

Hamvadó cigarettavég, lángoló aljnövényzet

Ugyan rendszeresen felhívja a figyelmet a katasztrófavédelmi igazgatóság a szabadtéri tüzek megelőzésére, nem telik el úgy nap, hogy lángoló aljnövényzet vagy avar oltása ne adna munkát a tűzoltóknak. Az idén már kétszázhatvan szabadtéri tűzesethez vonultak ki a tűzoltó egységek szerte Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Vaddisznóktól félnek Révfülöpön

A belterületen élő vaddisznóállományt úgy lehet felszámolni, ha a búvóhelyét, az élelmét, a víz forrását megszüntetik és az elbozótosodott, elhagyott telkeket felszámolják önkormányzati módszerekkel. A vadásztársaság pedig vadbefogókkal eltávolítja a vadat a belterületekről.

Rendkívül ritka orchidea fajt találtak a füredi ártéri sétaúton

Ritkán látott növény bukkant fel a Tiszavirág ártéri sétaúton. A ritkaságot a Balmazújvárosi Környezetvédelmi Egyesület aktivistája találta meg.

Minden csepp vízért hálásak a madarak nyáron

A kánikula idején nem csak nekünk embereknek, hanem a körülöttünk él ő madaraknak is sok folyadékra van szükségük. A kertben a madarak gyülekező helye lehet egy jól elkészített itató.

Pillangómentés a nagyvárosokban

A nagyvárosokban csökkenőben van a pillangópopuláció, amit már számos helyen felismertek és megpróbálnak tenni ellene. Bécsi környezetvédők felismerték, hogy az elmúlt években a mezei pillangók populációja nagy mértékben megcsappant, az eredetileg 137 nappali lepkeféléből mára már csak 105 faj található meg. Bécsben még applikáció is készült a pillangómentésre.

Mag Norbert: Mecseki csobogás

Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében Mag Norbert fotográfust mutatjuk be, aki 15 évesen fogott először fényképezőgépet a kezébe. Rögtön tudta, hogy megtalálta a hivatását.

Erdei gombát csak biztonságos helyről!

Javában tart a gombaszezon, azonban a pécsi vásárcsarnokban egyelőre nem állnak hosszú sorokban az alkalmi gombaszedő-erdőjárók, hogy bevizsgáltassák a begyűjtött termést.

Balesetveszély – őzek az utakon!

A következő egy hónapban fokozott figyelmet kér az autósoktól az Országos Magyar Vadászati Védegylet, mint a vadászatra jogosult szervezetek érdekképviselete. Ezen időszakra esik az őzek násza. Az üzekedés alatt az állatok nappal is aktívak, figyelmetlenek, és gyakrabban ugorhatnak ki az útra, ezzel növelve a balesetveszélyt.

Ki lehet tűnni tömegből a fenntartható gazdálkodással

Ausztria és Németország után Magyarországon is megkezdi működését a GREEN BRANDS független nemzetközi minősítő szervezet. A kitüntető címre többek között fenntarthatóan működő, termelő és szolgáltató, élelmiszeripari vállalatok, kkv-k jelentkezhetnek.