Back to top

balekhét

Diáknak lenni a középkorban tár­sadalmi rangot jelentett, s ez volt az indítéka a diákélet kezdetén lezajló sok és változatos szertartásnak. Ennek egyik eleme a leendő balekok (pogányok) fogadása, az akadémiai-főiskolai-egye­temi létbe való bevezetése. A pogányok és Firmák első találkozása, ismerkedése az úgynevezett balekhéten történt.

A kissé szorongó, a szülői háztól elszakadó leendő diákokat Garamberzencén fogadták. Ott látták meg először egymást azok a bányász-, kohász- vagy erdészhallgatók, akik a sajátos balek-Firma kap­cso­latban gyakran egész életre szóló barátságot kötöttek. Garam­ber­zence Sel­mec­­től 23 kilométerre, a Budapest–Rutka vasúti fővonal mentén található. Amíg Ga­ramberzence és Selmec között nem építették meg a keskeny­nyomközű vasutat (az Ancsát), addig a Firmák a Garam és a Kecskés-patak találkozásánál álló egykori Szuchy-kocsmában várták – vélhetően jó hangulatban – leendő balekjaikat.

Már ott kezdetét vette az évődés, a balekugratás, ami aztán a selmeci diákélet tréfáinak elengedhetetlen velejárója lett.

Rendszerint egy szigorú képű, tekintélyt sugárzó ultra supra veterán a geológia tanszék asszisztensének adta ki magát, maga köré gyűjtött néhány akkor érkező pogányt, s a Selmeci-hegység erdein keresztül gyalog vitte őket Selmecre. Útközben tudományos magyarázatokkal traktálta a pogányokat, amit persze aligha érthettek, s felhívta a figyelmüket arra, hogy hamarosan kőzetgyűjteményt kell beadniuk. Ezért hát a kissé ijedt pogányok lelkesen gyűjtögették hátizsákjaikba a különféle kőzeteket, s mire Sel­mecre értek, jól elfáradtak. De a lábuk lehet, hogy nemcsak ezért remegett…

Az Ancsa vonat pályájának kiépítése után már a selmeci vasútállomásra érkeztek a balekok, és az ugratásuk természetesen ott sem maradt el. Az újdonsült hallgatókat aztán – lehet, hogy egy kis kerülővel – az Ifjúsági Kör székhelyére kísérték, ahol fölvették őket e fontos diáktömörülésbe, majd a Firmák segítettek nekik szállást (ún. kamarát) és ellátást keresni, illetve eligazították őket a beiratkozásnál is.

Soproni szokások

Az első találkozás Csornán
Az első találkozás Csornán
A Főiskola idestova száz éve történt áttelepülése után Sopronban is megmaradt a balekfogadás szokása. A vasútállomás­ról kijövő pogányokat a Firmák üdvözlés után a villamos megállóhelyéhez vezették, mondván, a csomagok nehezek, ne cipeljék azokat, menjenek inkább villamossal.

Amíg a pogányok a tűző napon várták a villamost, addig a Firmák a közeli kocsmából lesték őket, hogy bírják-e a megpróbáltatásokat. Kellett is a kitartás, mert a soproni villamos 1900-tól csak 1923-ig működött, utána felszámolták, de a sínek a vasútállomás előtt egészen 1978-ig megvoltak.

A hosszas várakozás végeztével, miután a Firmák megsajnálták őket, elindultak közösen szállást keresni.

Szendrey István professzor alias Pipás visszaemlékezése szerint a „jóta­karó” Firmák a temetői csősz házába, az apácazárdába, a zsinagógába, a katonai leánynevelő intézetbe, az akkor még működő fürdős kuplerájba csengettették be őket, ahol vagy rideg vagy kedves, de mindenképpen elutasításban részesültek. A hosszúra nyúlt városjárás után aztán mégiscsak akadt nekik megfelelő kamara, s megpihenhettek újdonsült otthonukban.

Firmataxi

Vidáman robog a firmataxi
Vidáman robog a firmataxi
A régi szokásokat felelevenítve, napjainkban az Erdőmérnöki Karra felvett pogányokat a csornai vasútállomáson fogadják, egy héttel az oktatás megkezdése előtt. A Firmák már transzparenseken hirdetik a pogányok tudatlanságát, a balek tízparancsolat fontosabb passzusait.

A pogányok csomagjában már ott van a kőzet- és a növénygyűjtemény, hiszen annak összeállítására már a behívólevélben felhívták figyelmüket. S jaj annak, aki ezt elfelejti!

A „Doktor úr” várja a pogányokat
A „Doktor úr” várja a pogányokat
Csornáról különvonattal, az úgynevezett balekvonattal utaznak Sopronba, esetenként marhavagonokban. A soproni állomásra érkezve firmataxi várja őket, ami nem más, mint egy ütött-kopott szekér. Ezen ülnek a megfáradt firmák, s ha marad hely, akkor a pogányok is föltehetik csomagjaikat. A szekeret a pogányok tolják-húzzák, s a lehető legnagyobb kerülővel érkeznek meg a szálláshelyükre, a soproni kempingbe. Ott először orvosi vizsgálaton kell átesniük – ez is régi selmeci hagyomány –, természetesen egy-két szigorú Firma végzi a tudatlan pogányság „alkalmassági” vizsgálatát.

A balekhéten a Firmák mindarra megtanítják leendő balekjaikat, amire a későbbiekben szükségük lehet.

Megismertetik velük az egyetemi tanszékeket, a botanikus kertet, a gyűjteményeket, a várost. Elmondják nekik, hogyan kell az egyetemen hivatalos ügyeket intézni, kérvényt írni, kinek és miként kell köszönni.

A hegyvidéki túra első állomása – megfáradt pogányok, kitartó Firmák
A hegyvidéki túra első állomása – megfáradt pogányok, kitartó Firmák
(Transz­parens hirdeti nekik: „balek hangosan köszönj mindenkinek, mert nem tudhatod, hogy ki kinek a kutyája”.) A balekhéten hallhatnak előadást Sel­mec­ről, megismertetik velük a selmeci-soproni diákhagyományok gyökereit és fontosabb elemeit, nótákat tanítanak, kocsmalátogatásokat, bográcsozást szerveznek. A selmeci bányajárás mintájára Sop­ronban hasonló indíttatással hegyvidéki túrán vesznek részt a pogányok.

Ugratások

Természetesen a balekhéten sem maradhat el a balekugratás, amely egyben a Firmák leleményességére, ötletgazdagságára is rámutat. 1979-ben az akkori Firmák leendő balekjaikat Nagycenkre vitték, és a múzeumvasúton utaztatták őket.

Ismerkedés a nótákkal
Ismerkedés a nótákkal
Az állomásra való visszatérés előtt a mozdony hirtelen elromlott, ekkor a masiniszta kérte a Firmákat, hogy segítsenek áthidalni a problémát. A (már jóval korábban megbeszélt) megoldás persze hamar megszületett: a pogányok betolják a vonatot! Ez a verejtékes munka mindaddig tartott, amíg néhány méterre az állomás előtt a mozdony „hirtelen megjavult”, s a beugratott pogányok nem kis csodálkozására és bosszankodására magától bepöfögött a megállóba.

A balekhét legfontosabb küldetése, hogy a leendő balekságban tudatosítsa, egy olyan közösségbe kerültek, amelyben a fő összetartó erő a selmeci diákhagyományokban leledzik, s e közösség tagjának lenni nem kötelesség, hanem érdem.

Képek forrása: a 2015. évi Firmaévfolyam, Rosta Katalin és dr. Szabó Orsolya

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Divatszakmává vált a borászat

A felsőoktatásban szerzett tapasztalatok szerint a hallgatók 10-20 százaléka érkezik szőlész-borász gazdálkodói háttérből. Ők nem a család nyomására, vagy csak találomból jelentkeznek az egyetemre, hanem tudatosan készülnek a borász pályára.

Árulkodó méhek

Méheket több évtizede használnak környezeti terhelések megfigyelésére. A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának kutatói, ipari partnerek bevonásával 2015-ben kezdtek méhcsaládokra alapozott biomonitoring rendszer fejlesztésébe. Eddigi tapasztalataikat konferencia keretében számoltak be.

Vállalatirányítási tanácsokkal is segíti tagjait a NAK

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által elindított „Együtt az élelmiszeriparért” konferenciasorozat a „Vállalatirányítási új irányelvek” témával folytatódik, 2018. november 20-án. A programsorozat célja, hogy minél több élelmiszeripari tevékenységhez kapcsolódó területen szolgáljon hasznos információkkal a kamarai tagoknak.

Szent Márton bora Villányból

Márton napja nem csak a libás lakomáról szól, hanem az újbor kóstolásáról is. A hétvégi programokon mutatták be a vendégeknek az újborokat, amelyre az általunk megkérdezett borász szerint az idén sem lesz panasz.

Rendhagyó kísérlet: mennyire kutya a törpemalac?

Az ELTE Etológia Tanszékén folyó Családi Törpemalac Program a sikeres tudományos eredményeket elért és világszerte közkedvelt Családi Kutya Programját vette alapul. Az összehasonlító neurobiológiai kutatássorozat, a törpemalacok kommunikációs és szociális képességeit vizsgálja.

Nagy István: A sikeres agráriumhoz megfelelő tudás szükséges

A sikeres agráriumhoz megfelelő tudásra van szükség, ez az üzenete az elmúlt kétszáz év hazai agrár-felsőoktatásának - mondta az agrárminiszter szombaton Mosonmagyaróváron, a helyi agrár-felsőoktatás kétszáz éves jubileumi ünnepségén.

A soproni Károly-kilátó

Ha a soproni táj egy ékszerdoboz, abban a kilátók a legszebb csiszolt gyémántok. Többet jelentenek az emberi kéz által létrehozott építményeknél. Őrei a hűség városának. Az elemekkel dacolva föltárják a természetkedvelő ember előtt a magaslatok és mélységek titkait, összekapcsolják a közelt a távollal, a múltat a jelennel.

Veszélyben a jövő élelmiszer-termelése

Mindenki egyetért abban, hogy az újabb generációk részvételének növelése a mezőgazdasági termelésben kulcsfontosságú lenne az agrárium jövőjét tekintve, egyelőre azonban csak méltányolható célok és egyre keserűbb számok jellemzik a területet.

Kétezer éves bort találtak

A sírban két bronzedényre bukkantak, ezek egyike tartalmazta a borszerű folyadékot, a másik egy vadlúdalakú lámpa volt.

November 1-től új rektor vezeti a Szent István Egyetemet

Új rektor vezeti a Szent István Egyetemet 2018. november 1-től, Dr. Palkovics László megbízása öt év időtartamra szól. Az intézmény eddigi rektorának, dr. Tőzsér Jánosnak a megbízása 2018. október 31-én járt le. Palkovics László eddig a Budai Campus rektorhelyettesi, valamint a Kertészettudományi Kar Növénykórtani Tanszék vezetői és oktatói feladatait látta el az Egyetemen.