Back to top

A Hanság

Hajdan áthatolhatatlan vízi világ: tavak, nádasok, vizenyős rétek, zsombékok, kisebb erdők mozaikja, békakuruttyolástól, szúnyogzümmögéstől és madárzsivajtól hangos, ősállapotú vadon. Manapság nyílegyenes csatornákkal és kavicsos utakkal felszabdalt terület, rajta sorba ültetett nyárerdők, gondosan megművelt szántók, dús füvű rétek. A Hanság képe átalakult, de fő alakítója továbbra is a víz.

A Hanság hazánk legnagyobb lápterülete, a Kisalföld egyik tájegysége; szerves egységet képez a mellette elterülő Fertővel, Európa legnyugatibb sztyepp­tavával. Hasznosítására, és az ahhoz szükséges lecsapolásra már az ókorban is történtek kísérletek, ám a kor műszaki színvonala miatt nem járhattak sikerrel. Így a táj eredeti állapota egészen a 19. század második feléig fennmaradt; akkor végezték az első, részleges lecsapolásokat, melyek során a medence peremterületein a tocsogók helyén művelhető földeket, kaszálható réteket kaptak.

A táj ember általi gyökeres átalakításának egyik mérföldköve volt a több ütemben, 1930 táján elkészült Hanság-főcsatorna, ami a Fertőtől kelet felé indulva a Hanság medencéin keresztül a Rábca folyóba vezet. A kiterjedt mélyedés vizeit azonban lehetetlen egyetlen csatornával levezetni; később összesen több száz kilométer hosszúságú csatornarendszert alakítottak ki.

Fotó: Fekete Tamás

Lecsapolás, helyreállítás

A gyakori vízborítás nehezíti az erdőgazdálkodást
A gyakori vízborítás nehezíti az erdőgazdálkodást
Fotó: KAEG Zrt.
A második világháború után felgyorsultak a lecsapolási munkák, és az 1950-es évek végére elnyerte mai arcát a táj: a hasznosítatlan területek apró foltokká zsugorodtak, körülöttük pedig hatalmas szántóföldek és rétek alakultak ki, majd az 1960-70-es években mintegy 6000 hektár erdőt telepítettek. Erdőtelepítés korábban is történt, elsősorban a tájban őshonos, a vizet jól tűrő mézgás éger, kisebb arányban fűz és hazai nyár fajokkal. Később ugyanakkor a gyors növekedésű nemes nyárakat telepítették, és kedvező faalakjuk, nagy fatermő képességük révén az előzetes terveket felülmúló mértékben meghódították a térséget.

A lecsapolás szükségességéről, ered­ményességéről máig megoszlik a szakemberek véleménye. Napjainkban azonban előtérbe kerülnek a terület rehabilitációs munkái. Jó példa erre a Fertő-Hanság Nemzeti Park és a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. közös konzorciumában, A Hanság természetes élőhelyeinek komplex helyreállítása és fejlesztése – élőhelyfejlesztési beavatkozások címet viselő pályázat keretében megvalósuló nagyszabású munka. Ebben erdőgazdaságunk a szilárd útburkolat nélküli mezőgazdasági és erdészeti utak felújítását és a gyeprekonstrukciós munkákat vállalta.

Napjainkban a Hanság erdeinek már csak mindössze egyhatoda égeres.

Elegyes keményfa erdő
Elegyes keményfa erdő
Fotó: Fekete Tamás
Nagyjából ugyanekkora területet borítanak őshonos hazai nyáras és füzes állományok, szintén ekkorát a kemény lombosok, míg a nemes nyárak térfoglalása 51 százalékos. Természetvédelmi megfontolásokból immár 20 éve dolgozunk a nemes nyárasok őshonos állományokká (főleg égeresekké és hazai nyárasokká) alakításán, elsősorban a táj erdeinek mintegy 40 százalékát magukban foglaló nemzeti parki, védett természeti területeken.

A lecsapolások ellenére a víz rövidebb-hosszabb időre sok helyen időszakosan ma is elborítja a felszínt, és a talajvíz szintje a terület nagy részén még a szárazabb időszakokban sem húzódik 1 méternél mélyebbre.

A talaj levegőtlensége (ami ősállapotában még markánsabban jellemezte a tájat) a nagy biomasszát adó dús növényzet tökéletlen lebomlását eredményezi, melynek következtében sok helyütt több méter vastagságban halmozódott fel a félig elbomlott szerves anyag, a tőzeg.

Kiváló fűtőértéke miatt az ember mindig is bányászott tőzeget (természetesen ez a tevékenység is a lecsapolások megkezdése után vált jelentősebbé), a bányászott helyeken a térszín lecsökkent, amelynek nyomai ma is jól láthatók, például az úgynevezett Figurák területén. A lecsapolások során száraz körülmények közé került tőzeg gyors bomlásnak indult és összeroskadt, amitől immár nagy területeken süllyedt le a térszín. Ez pedig a térség újbóli vizesedését okozta, és létrehozta a sajátos erdőképet, a lábas égert. Nevét onnan kapta, hogy a levegőre került gyökerek mintegy támasztják és a víz fölé „emelik” a fákat.

Különleges fajok

Szibériai nőszirom
Szibériai nőszirom
A lecsapolások után megindult mező- és erdőgazdálkodás nem járhatott sikerrel a legmélyebb fekvésekben, ahol a felszíni vízborítás az év során hat hónapnál hosszabb, és a talajvíz szintje soha nem húzódik fél méter alá. Ezeken a területeken a Fertő-Hanság Nemzeti Park mesterséges elárasztásokkal igyekszik – sikerrel – visszahozni a táj régi, szabályozás előtti állapotát. Kiváló élőhelye az őshonos, védett növény- és állatfajoknak.
Fekete gólyák
Fekete gólyák
Láthatunk a környéken, hagymaburkot, szibériai nőszirmot, pókbangót, kálmost, kései gyíkpohárt, az állatok közül pedig északi pocok, vidra, hód, rétisas, fekete gólya, kócsagok, gémek, a fokozottan védett rákosi vipera is él itt, no és a csatornahálózat eliszaposodott elemeiben a hajdani láp levegőtlen, iszapos vizeihez kiválóan alkalmazkodott lápi póc és réti csík.

Egyedi technológiák

A Hanság állami tulajdonú erdeit a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. Kapuvári, illetve Jánossomorjai Erdészete kezeli, összesen mintegy 12 ezer hektáron. A társaság minden körülmények között eleget tesz a tartamosság elveinek, noha a természet időről időre áthághatatlannak tűnő akadályokat emel a gazdálkodás elé. Gyakori a tartós vízborítás, ami nem csak a fakitermelési munkákat lehetetleníti el, de nehezíti az erdőfelújítást is, súlyosabb esetben pedig akár az állományok pusztulásához vezet.

A kitermelt állományok felújítása a talaj levegőtlensége miatt különleges technológiát igényel.

A csemeték életben maradásának és megfelelő növekedésének alapfeltétele a talaj mélyforgatása ültetés előtt, utána pedig az éveken át történő szellőztetése az évi háromszori sorközi tárcsázással, ami viszont megköveteli az idős állományok tuskóinak eltávolítását. Ebből adódóan a vágástakarítás után a tuskók kifúrásával, szétforgácsolásával kezdődik a munkafolyamat, majd az 50-70 centiméter mélységű szántás következik. Ennek hantjait simítással elegyengetve válik a terület ültethetővé; a térségben kifejlesztett hansági suhángültető gép a két méter magas gyökeres dugványokat is képes elültetni.

Hattyúk az erdősítésben
Hattyúk az erdősítésben
Fotó: KAEG Zrt.

A hajdani lápterületen való közlekedéshez az időjárástól és többnyire a vízviszonyoktól is függetlenül használható úthálózatra van szükség.

Ezért indult meg 1970 körül a kavicsút-építési program, amelynek eredményeképp manapság 100 kilométernél hosszabb kavicsos úthálózaton mozoghatunk; amit mintegy 60 kilométernyi stabilizált feltáróút egészít ki.

Ez az úthálózat nem csupán az erdőgazdálkodás érdekeit szolgálja: több szakasza egy nemzetközi kerékpárút-hálózat része. A rajta végig kerekezők testközelből ismerhetik meg a tájat, az árnyat adó, kulturált pihenőhelyeken megállva pedig hasznos információkat szerezhetnek a térség növény- és állatvilágáról éppúgy, mint az itteni gazdálkodás nehézségekkel és szépségekkel teli múltjáról.

Két keréken

A mosontarcsai (andaui) híd a Hanság-főcsatornán
A mosontarcsai (andaui) híd a Hanság-főcsatornán
A Kapuvár–Pomogy (Pamhagen) közút melletti úgynevezett Deltai autóspihenőnél esőbeálló, tűzrakó hely várja a turistákat, onnan kitáblázott kerékpárutakon haladva a hanyi nyárfaerdők, égeresek között vezet utunk a Hanság-főcsatorna mosontarcsai (német nevén andaui) hídjához. Ez az átkelő arról nevezetes, hogy 1956-ban itt hagyta el az országot több tízezer család és egyéni menekülő. Mellette emlékkövet és emléktáblát állított az utókor.

A 2013-ban épült, impozáns Báró Berg Gusztáv-hídon a Fertő közelébe, Vallára (Wallern) jutunk, és az osztrák kerékpáros úthálózaton haladva akár a tavat is megkerülhetjük, visszaérve a Fertő-menti magyar kerékpárútra.

A Báró Berg Gusztáv-hídon átkelve Ausztriába jutunk
A Báró Berg Gusztáv-hídon átkelve Ausztriába jutunk
Fotó: KAEG Zrt.

A hansági kerékpárutakon védett természeti területeket is érintünk, a hanyi réteken szürkemarha-gulyák és bivalycsordák legelésznek.

A Nyirkai-Hanyban és az osli élőhely-rekonstrukción a megfigyelő kilátókról több száz hektáros madárparadicsomba pillanthatunk be távcsöveinkkel. Királytón, a Balsay Endre Bedő-díjas erdőmérnök által összeállított és karbantartott erdészeti gyűjteményben tablók, az erdőgazdálkodásban használt eszközök, térképek segítségével ismerkedhetünk a hansági erdők múltjával. Az erdészház mögötti réten szalonnasütő, kerti asztal és pad várja a pihenni vágyókat.

Különleges látvány a csíkos égeres
Különleges látvány a csíkos égeres
Fotó: Szabados Tibor
Majd déli irányba indulva végigkerekezhetünk a Csíkos-égeresen, amely a gyakran a területet borító sekély vízben, a fák között úszkáló réti csíkról kapta a nevét.

Végigjárhatjuk a Hanyistók-tanösvényt, és az erdőtömb túlsó szélén eljuthatunk a felújítás alatt álló Esterházy-madárvártához. Az egykori gyűjtemény anyagát Öntésmajorban, a Hanság élővilága kiállításon tekinthetjük meg.

A rókatói vadászházban kulcsosház rendszerben 7 fő szállhat meg egy időben a fürdőszobás szobákban, a tágas, a kandallótól még hangulatosabb étkező és a hozzá tartozó konyha lehetőséget ad családi, baráti összejövetelek tartására is.

A kerékpárút-hálózat a Hanság másik, északkeleti medencéjét is behálózza, Lébénytől egészen az osztrák határig, közvetlen kapcsolatot teremtve nyugati szomszédunk kerékpárútjaival. Mindenképpen érdemes felkeresni és megtekinteni Lébényben az 1200-as évek elején, a Fertő túlpartján bányászott, és vízi úton(!) ideszállított, úgynevezett lajtamészkőből épült impozáns, román stílusú templomot. Végigjárni a falu tölgyerdejében vezető Hóvirág tanösvényt, majd a Hanság erdei és rétjei közt végighaladva megtekinteni a Hanság-nagyerdőn létesített tanösvényt, mellette egy felújított erdészházban meg is szállhatunk. A kikapcsolódásra, nyugodt környezetre vágyó turisták több horgásztavat is fölkereshetnek a térségben.

Fekete Teréz

Fotók: Kóródi Sándor, Skerlecz András, Szabados Tibor, Fekete Teréz

 

 

 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Tapasztalatcsere a fenntartható erdőgazdálkodásról

A gazdasági, társadalmi és természetvédelmi elvárások közötti harmóniát biztosító többcélú erdőgazdálkodás tapasztalatainak átadását segíti az az Európai Unió által finanszírozott projekt, amelynek keretében hazánkban üdvözölhetjük a georgiai környezetvédelmi és mezőgazdasági miniszterhelyettest és delegációját – mondta az Agrárminisztérium miniszterhelyettese a georgiai (grúz) szakemberek fogadásakor.

Szarvasbőgő szeptember

A hétvégén belépünk Szent Mihály havába, azaz a naptári ősz első hónapjába. Ilyenkor csodálatos színekben pompázik az erdő, a fák piros, sárga, barna levelekbe öltöznek. Szeptember első hétvégéjén a meteorológusok szerint még meleg időre számíthatunk, melyet helyenként zivatarok kísérhetnek.

Módosult az erdőterületeknek nyújtott kompenzációs kifizetések pályázat

A Szechenyi2020 honlapon megjelent tájékoztatás szerint módosult az „Natura 2000 erdőterületeknek nyújtott kompenzációs kifizetések” elnevezésű (VP4-12.2.1-16 azonosító jelű) felhívás. Az alábbiakban a NAK összefoglalja a módosítás tartalmi részleteit.

A tűz után a jávorszarvasok dúlják fel Svédország erdeit

Éhes európai jávorszarvasok okoznak rekord méretű károkat Svédország északabbi erdőségeiben, mely csak súlyosbítja az amúgy is szenvedő fakitermelés eddigi nehézségeit. Korábban a szokatlanul meleg időjárás és az erdőtüzek nehezítették az ágazat munkáját.

Farostőrleményből készül a jövő ültetőközege

Napjainkban mind több gyártó használja a finomra őrölt fazuzalékot a hagyományos, tőzeg alapú termesztőközegek adalékaként. A farostőrlemény alapú közegek lassan általánosan használt anyagok lesznek a konténeres és cserepes dísznövénytermesztésben.

Értékes tölgyesek a Dráva mentén

Magyarország legdélebbi, Sellyei Erdészete mintegy 80 kilométer hosszan húzódik a horvát határ mentén, ahol a Dráva folyó meghatározó szerepet tölt be a táj kialakításában, így az erdők életében is. A síkvidéki erdőgazdálkodás főként a gyertyános-tölgyes és kocsányos tölgyes állományok felújítására épül.

Túlkoros erdőt vágnak ki, hogy újat ültessenek

Zöld lombok rejtekében látványos fakitermelés zajlik a napokban Kőtelek határában, a tiszai ártéren. Közel öthektáros területen végeznek – szakszóval élve – véghasználatot, minek során kivágják a jól megtermett fákat. Az Ártéri Erdőbirtokossági Társulat két ütemben folytatja itt a kitermelést.

Mag Norbert: Mecseki csobogás

Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében Mag Norbert fotográfust mutatjuk be, aki 15 évesen fogott először fényképezőgépet a kezébe. Rögtön tudta, hogy megtalálta a hivatását.

Változatos túraidő és zenés kisvasutazás

A nyári erdő sok kalandot ígér, szerencsére a meteorológusok szerint a hétvégén szép napos időben lehet részünk. Néhol a napsütést megzavarhatják a felhők, mint ahogy a héten több alkalommal is tapasztaltuk a Mátrában és a Bükkben, de egy pár perc intenzív eső után előbújik újra a nap.

Az erdőből merít energiát

A szellemi és a fizikai munka élteti, árulta el beszélgetésünk közben egyszerűnek tűnő receptjét Balsay Endre. Az egykori Kisalföldi Állami Erdőgazdaság nyugalmazott erdészetigazgatója esetében az aktív évek kifejezés teljes mértékben értelmét veszti: az idén nyolcvanegy éves szakember ugyanis egész életét hivatása szolgálatába állította, és szakmai pályafutásának nagy részét a Hanságban töltötte.