Back to top

Szelíd vadak titkai: Horkai Zoltán állat­koordinátor

Aki látta Enyedi Ildikó finom rezdülésekből szőtt meséjét a Testről és lélekről című filmben, többé nem felejti az álombéli szarvasokat. Az erdő nemes vadjai – a marhavágóhídra szánt páriák sorsát ellenpontozva – elemelnek a görcsös valóságtól, felszabadítanak lelket, álmot, szerelmet. Aki pedig a filmes varázslathoz rábírja minderre a szarvasokat, maga is „elvarázsolt” ember: Horkai Zoltán állat­koordinátor.

Gödöllőn, a Horkai Animal Training Center négyhektáros farmján lehettünk vendégei, ahol együtt él a család egyebek közt két medvével, húsz farkassal, csapatnyi szarvassal, vaddisznókkal, összesen úgy kétszáz, jól képzett állattal. Lombok árnyékában, hálókerítéssel övezett kifutókban bóklásznak körülöttünk békésen az ordasok, amíg a házigazda elmeséli különös történetüket.

Zoli már kisfiúként rajongott a farkasokért, arról álmodozott, hogy egyszer lesz majd sajátja. Vendéglátós szülei eközben saját pályájukra terelgették. Tanult itthon és külföldön, diplomázott a szakmából. De a farkast nem tudta felejteni.

1994-ben még Budán, a szülők Li­dérc utca 13. szám alatti szállodájában dolgozott, amikor kalandos úton szert tett egy kis kölyökfarkasra, Volfira. Felnevelte és vitte magával mindenhová.

Egy szép napon aztán fölkereste egy természetfotós, aki Erdélyben filmet forgatott, de nem sikerült farkast lencsevégre kapnia. „Kimentünk a csillebérci bükkös erdőbe, vittem a német dogomat, arra hallgatott Volfi, és megcsináltuk a képeket – idézi a sorsfordító emlékeket. – A film fesztiválra került, ott a többi filmes kibökte, hogy a farkas belenéz a kamerába, tehát imprint, szelíd jószág, és elkérték további produkciókhoz. Ezzel beindult a nemzetközi filmezés, még reklámhoz is vitték. A tévé is kapott rajta, pedig oda nagyon nehéz bekerülni. De nekem volt farkasom! Akkor már több is. Később kértek mást is: kellene kutya, ló, disznó, egyebek – mindet beszereztem, befogadtam, fölneveltem sok kis állatot.”

A ’98-ban hatályba lépő állatvédelmi törvény alaposan átrendezte a hazai állattartást, vadtartást. Mivel Horkai Zoltán neve már védjegyet jelentett, az állatvédő szakma és a helyi polgármester őt bízta meg a veresegyházi medvemenhely és a gödöllői állatfarm vezetésével. „Ez épp akkorra esett, mikor apám föltette nekem az ominózus kérdést: ’Na fiam, szálloda, vagy farkas?’ Ezt nem kellett volna! Hát persze, hogy farkas! Otthagytam a vendéglátást, kiköltöztem ide, a Mafilm hajdani állattartó telepére a farkasaimmal. Ez a ház is filmgyári díszlet volt – mutat vadászházszerű otthonukra –, itt forgatták a Lutrát. Az a film készült itt utoljára. Közben sorra kaptam az állatkertektől a ’kiszuperált’ állatokat: farkast, medvét, rókát, nyestet, borzot, görényt, mindent. Némelyiket vemhesen. Így kerültek hozzám új farkasok is, köztük sarki-, kanadai-, szibériai-, európai- és mongol farkas, szóval ’turmixom’ van.”

Hirtelen különös hang borzolja fel a madárdalos csendet. „Semmi különös, vonyított az egyik – legyint Zoli. De ha én vonyítok, akkor mind rákezdi. Megmutassam?” Azzal mély, torokból jövő, elnyújtott farkasüvöltésbe kezd. És ekkor mintegy varázsszóra, közel-távol felüvölt, visszhangzik a kísérteties kórus. Zeng bele a négyhektáros erdő, nem látni, ki, honnan válaszol a gazdának. A legmeglepőbb, hogy a kerítés túloldalán legelésző szarvasok ügyet se vetnek rá. Nem félnek. Láthatóan megszokta egymást növényevő és ragadozó. Ahogy elfogadják a furcsa helyzeteket is, amivel a filmforgatások járnak. A trénernek az állatok saját természetét, működését kell ismerni, és azt felhasználni az egyes feladatokhoz. Általában kézben nevelt állatokkal dolgoznak.
Ez szó szerint értendő. „Ha megszületik a kis állat, kivesszük az anyjától, éjjel-nappal cumiztatjuk, reggel már ott van az ágyunkban. Mindig rajtunk lóg a tarisznyában, kenguruban, rengeteget foglalkozunk vele. Így alakul ki a bizalom, a kötődés.” Most is vannak kismackók és pici farkasok a háznál. Éppen Zoltán felesége, dr. Újváry Dóra etológus „babázik” velük.

Ki gondolná, hogy filmezésnél a ragadozókkal könnyebb együttműködni?

„A húsevőknek gyorsabb a felfogása, és jó a problémamegoldó képessége. A farkas, a medve, de még a disznó is sokkal okosabb, mint a vega állatok. Azok lassúak. Szarvast nem lehet jól tanítani. Ezzel együtt több filmben szerepeltek már, Misike még lépcsőt is járt egy reklám kedvéért.”

Zoltán csapatával ma már világ­sztárok produkcióiban dolgozik. Enyedi Ildikó rendező mégis feladta a leckét. „Ő akarta kiválasztani a bikát és az ünőt. Nekünk eszünkbe se jutott, hogy vad szarvassal forgassunk, hiszen az otthagy, elmegy. Szép, szelíd bikánkat, Rudit ajánlottam. Ildikó vonakodott. Az a lényeg, mondta, hogy olyan legyen, mint a Morcsányi Géza. Kicsoda? A Magvető Kiadó igazgatója, ő lesz a férfi főszereplő. Meglett, tapasztalt ember. És akkor Ildikó kiszúrta Góliátot. Azt mondta, hogy az ott, az olyan, mint a Géza, neki az kell! Góliát tenyészbikának jött ide 11 évesen, egy farmon az anyja nevelte. Igazi, hatalmas zalai bika, 15 kilós a trófeája, az agancsa 120 centiméter, brutális, gyönyörű, 320 kilós állat. Hiába mondtam, hogy az nem szelíd, Ildikó hajthatatlan maradt. Az a kicsi nő lukat beszélt a hasamba. Izgatni kezdett, nem az őrült kívánság egy rendezőtől, hanem a ki­hívás. Az ünőt a női főszereplőhöz, Borbély Alexandrához választotta: Pi­cur­nak bájos az arca, és ő volt a legkisebb.”

Bonyolította a helyzetet, hogy a film szövegét már előbb fölvették, és azt kellett eljátszatni. Például, hogy ölelkezzenek a szarvasok.

„Hát ki az a tehén, aki ekkora aganccsal ölelkezik? És hogy veszem rá a vad bikát, hogy a fejét ráhajtsa a tehén nyakára? Egyáltalán, hogy odajöjjön?

Elkezdtem velük foglalkozni. Góliátot és a szelíd teheneket átvittem egy zárt részbe, és ott etettem. A tehenek mind odajöttek az etetőhöz, Góliát nem. A harmadik napon aztán az is jött, mert éhes volt. Zabot kínáltam neki hosszú bot végén egy kőműves fandliban. Megette. Nem nyúltam hozzá. Odajött, én meg eltávolodtam. És ez így ment. Előbb-utóbb kialakul a bizalom. Egy nap magamhoz húztam a fandlit, amiből evett, és megérintettem, megsimogattam a nyakát. Két hónap után azon vettem észre magam, hogy ülök a Góliát hátán! Ráadásul közben felépítette és letisztította az agancsát, ami a szelíd bikáknál kritikus időszak. A tesztoszteron úgy berobban, hogy az állat megvadul. Ott a fegyver a fején, és dühödten harcol a tehenekért mindenkivel. Nekimegy, leszúrja az embert, aki fölnevelte, mert vetélytársnak nézi. És rájöttem, hogy Góliát nem néz szarvasnak, nem gondolja, hogy rávetem magam a tehenekre. Szinte észre se vett, ott maradt velem. Bitang jó érzés volt! Arra, meg hogy ’megölelje’ Picur nyakát, úgy vettem rá, hogy megszórtam kajával az ünő hátát, és még a túloldalon is nyújtottam eleséget, de ahhoz szinte át kellett hajolnia Picuron, hogy elérje. Sok technikai trükköt is bevetettünk a forgatáson. A szarvaspár futását egy gyors, sínen mozgó kamerarendszerrel rögzítettük. A bikát úgy sarkalltuk futásra, hogy mögötte egy lovas vágtatott, karikás ostort pattogtatva.”

Vendéglátónk sokáig mesélt, amíg haza nem érkezett a felesége a gyerekekkel, s amíg ránk nem esteledett. Persze a főszereplők a farkasok voltak. Nelson, Volkó, Dakota, Rufusz, Kriszta, Böbi és a többi kedvenc, meg az ő kalandjaik. Búcsúzóban be is ment hozzájuk, és kezdődött egy igazi szerelmetes dögönyözés, simogatás, arcnyalogatás, ahogy az már gazdi és leginkább kutyája között lenni szokott.

Olyan meghitt barátkozást láttunk, hogy közben már-már megfeledkeztem arról a 19 sebészöltésről, ami visszaadta Zoltán arcának kellemes vonásait. Mert, ahogy mondja: azért ezek vadállatok, és ezt tisztelni kell bennük.
Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/03 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Ahová messziről köszön a farkas

Aki próbált már délben egy álmos nyájat kitessékelni a tikkadt legelőre, átérezheti­ a két kuvasz nyűgjét, amikor a festői fotók készítésére vonatkozó botor tervemmel beállítottam Puzsikék bekölcei portájára. Betyár és Bobó, ha kelletlenül is, de bemutatkozott, gazdájuk személyében pedig a környék egy nagy reményű fiatal földbirtokosát ismerhettem meg.

Egyelőre csak madarakra veszélyes az új vírus

Bizonyítottan halálos fenyegetést egyelőre csak madarakra, főleg feketerigókra jelent, de itt van, folyamatosan mutálódik, könnyen nagy baj lehet belőle. Az Usutu-vírus nemrég bukkant fel, de már több európai variánsa is kialakult, eddig az emberek egy százalékában mutatták ki.

Nagy bajban vannak az északi vándormadarak

A csapadékos és táplálékban gazdag nyár után a gólyák és fecskék jó kondícióban hagyhatják el Magyarországot. Rossz helyzetben van viszont a skandináv területek madárállománya, amelyet megviselt az aszály, és amelyre az Ibériai-félszigeten is rendkívüli hőség és táplálékhiány vár.

A rókáknál lehet a háziasítás genetikájának kulcsa

A 20. század közepe táján Szibériában végeztek háziasítási kísérleteket ezüstrókákkal. Ennek eredményeképpen olyan állatok születtek, melyek viselkedése a kutyáékhoz hasonlít: keresik az ember társaságát, bújnak, nyüszítenek, akár egy golden retriver. Azonban eddig senki nem vizsgálta a rókákban lezajló genetikai változásokat.

Már Nógrádban is van aranysakál

Zabar és Szilaspogony külterületén, Kútágapusztán fényes nappal kaptak lencsevégre egy aranysakált, amely az ottani vadállatok etetésére kialakított szóróhoz teljes nyugalommal sétált oda. Rizmayer György már több, mint 20 éve vadászik ezen a területen, de ehhez foghatót itt még sosem látott.

Javában zajlik a dunavirágok nászrepülése

„Az idei évben valahogy minden olyan más.” Minden természeti jelenség korábban kezdődik és gyorsabban lezajlik. Legyen szó kis Apolló-lepkékről, szentjánosbogarakról, havasi cincérekről, szarvasbogarakról…vagy éppen az utóbbi napok során újra előtérbe kerülő dunavirágról.

Javában tart az őzek násza, hamarosan indul a szarvasoké is

Zala megye vadban gazdag területnek számít, ami azzal is jár, hogy útjainkon szinte bármikor és bárhol felbukkanhat vadon élő állat. Ezekben a hetekben az őzek násza jelent fokozott veszélyt a közlekedőkre.

Önuralmat gyakorol, és a társaival is kiszúr ez a kismadár

Döbbenetes felfedezést tettek a széncinkék viselkedését vizsgáló svéd tudósok a Lund Egyetemen: a madarak képesek uralkodni magukon. Ezt a viselkedési formát eddig főleg az intelligensebb főemlősöknél és hollóknál figyelték meg.

Pécsen zöld utat kapott a vaddisznógyérítés

Augusztus elejétől december végéig engedélyezte a rendőrség a kártékony belterületi vaddisznóállomány gyérítését Pécsett, a Mecsekoldalban - közölte szerdán a megyei főkapitányság a police.hu oldalon.

Még mindig vannak medvék Magyarországon

Továbbra is folyamatos a medvék mozgása a térségünkben, éppen a napokban kaptam tájékoztatást egy nőstényről, amelyiknek két bocsa van. Ez új, hiteles információnak tűnik, kép is készült az anyaállatról – közölte a Magyar Idők megkeresésére a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai szakreferense.