A Szarvasi Arborétum története az ezerhétszázas évek végéig vezethető vissza: a terület akkori tulajdonosai, az olasz gyökerű Bolza család tagjai kezdetben csak néhány fát, később pedig számos, a világ különböző tájáról származó növényritkaságot ültettek e helyen, amely azóta a térség egyik legmeghatározóbb turisztikai központjává nőtte ki magát.
Ahogyan az ottjártunkkor kiderült: az arborétum látogatók által bejárható részét – mintegy hatvanhat hektárt – kikövezett sétaútvonal szövi át, ami mentén közel ezerhatszáz fa-, illetve cserjefaj s körülbelül kétszázötvenféle lágyszárú növény található. „Nyaranta főleg családok, illetve táborozó gyerekek csoportjai látogatnak el hozzánk”- beszélt a tapasztalatokról Szabó Anikó, a Szent István Egyetem tanszéki mérnöke s egyben a Szarvasi Arborétum szakvezetéssel foglalkozó munkatársa. Mint mondta, a szabadon bejárható terület az úgynevezett Pepi-kertből, a Mitrowssky-kertből, a Parkerdőből és a Konyhakerti részből áll – nem megfeledkezve persze az arborétum délnyugati csücskét szegélyező hajókikötőről sem. A Holt-Körös egy festői szakasza tárul ugyanis itt az ember szeme elé, s aminek partja mentén sok helyütt vízben álló mocsárciprusok láthatók. Szabó Anikó szerint az őszi hónapok – október környéke – meghatározó látképe lesz bronzossá színeződő lombozatuk, melyhez hasonló a szintén lombhullató, kínai mamutfenyőn már most látható az arborétumban.
A mostani, nyár végi időszak ugyanakkor a kései végzetfa számára is különös fontossággal bír, hiszen az éppen most virágzik. Ahogy a neve, úgy kellemes illata is vonzza a látogatókat – tapasztaltuk, s nincs ez másképp például az arborétum hatalmas, mintegy negyven méter magas mamutfenyője esetében sem. „Körülbelül százhatvan évesre becsüljük a korát” – mutatott a fára a szakember, hozzátéve, hogy nemrégiben körbe kellett keríteni, mivel a látogatók egy része egyfajta ereklyének, vagyis inkább szuvenírnek tekintette a törzset borító puha kérget. Hasonlóan impozáns látványt nyújt a sétaúttól nem messze magasodó kocsányos tölgy is, mindemellett pedig érdemes felsétálni az egykori kunhalomra épített kilátóba is, ahonnan egy növények közti „résen” láthatunk rá egy innen nem messze fekvő kis mezőre. „Ezen a helyen a többi közt a ráncoslevelű bangita és annak termése látható” – mondta Szabó Anikó, aki nem sokkal később a balkáni babérmeggy, illetve a tiszafa termését is megmutatta, egyúttal pedig felhívta a figyelmet arra, hogy bár azok, főleg a gyermekek számára vonzónak tűnhetnek, bizony mérgezők. Ami azonban nem tilos, sőt ajánlotta a kicsiknek, az a tavasszal átadott játszótér, ami hamar a gyerekek kedvelt helyszínévé vált, így elmondható, hogy mostanra valóban minden korosztály megtalálhatja a számításait a Szarvasi Arborétumban.
