Back to top

Zsákmány és látványosság: a jávorszarvas

Lehet-e egy szarvas haszonállat? Természetesen lehet, hiszen világszerte nem ritkák a szarvasfarmok, ahol jobbára az agancsukért és/vagy húsukért körbezárt területen tenyésztik őket. Ám, hogy egy vadon élő, tehát nem tenyésztett állat haszonállattá váljon, az mégiscsak furcsa. Ezért különleges a Svédországban élő jávorszarvas, amelynek húsa jelentős helyet foglal el a helyi gasztronómiában.

A jávorszarvas (Alces alces) Földünk legnagyobb szarvasféléje, a különleges agancsú bikák marmagassága akár két méter is lehet, míg testtömegük elérheti a fél tonnát. Ezek az adatok csak a kontinensünkön honos egyedekre vonatkoznak, hiszen a kelet-ázsiai és észak-amerikai jávorok ennél nagyobbra, akár 800 kilogrammosra is nőhetnek.

Fotó: Kovács Zsolt

Bár a jávorszarvas többféle élőhelyen megél, leginkább a nedves, lápos északi erdőségeket kedveli. A hegyvidéki erdőkben is előfordul, igaz, jóval kisebb számban, hiszen testfelépítése nem igazán hegyvidéki állatra vall. Étlapja igen változatos, ezért például Magyarországon még állatkertekben is felettébb nehéz tartani. Nem csoda, hogy jelenleg nálunk csak a Kőrösvölgyi Állatpartban, illetve a Nyíregyházi Állatparkban látható.

Szarvasunk különféle hajtásokat, sokféle lombot, vízinövényeket, sőt, gyakran gombát eszik. Anghi Csaba így ír erről 1978-ban:

„A jávorszarvas nagyon szereti a gombát. Hogy milyen furfangos módon jut hozzá, az egyenesen meglepő. Megkeresi a gombagyűjtő asszonyokat. Amikor már teleszedik a kosarukat, elkergeti őket, és a gombájukat nyugodtan befalatozza.”

Természetesen a szerző itt csak szórványos esetekről számolhatott be.

A jávorszarvas magányos állat, territóriumot sem tart. A faj jellegzetessége, hogy a legtöbb szarvasfajtól eltérőn a jávorszarvasborjak nem pöttyösek.

Menekülés szarvasháton

Már az ókorban, és később a középkorban is felötlött, hogy remek hátas- vagy igásállat lehetne a jávorszarvas. Viszonylag erős, gyorsan fut, magas akadályokat képes könnyedén átugrani, és istállóra sincs szüksége. Egyes források szerint XI. Károly svéd király a 17. században jávorhátasokkal rendelkező „lovasságot” tervezett létrehozni. Mivel a lovak – ha nem szoktatják őket hozzá – félnek a jávoroktól, megjelenésük óriási káoszt okozott volna az ellenség, a dánok vagy az oroszok soraiban.

Tervét nem tudta kivitelezni; már csak azért sem hozhatott létre ilyen hátasokkal rendelkező regimentet, mert a jávorszarvas nem nagy csapatokban élő állat, mint mondjuk a sikeresen szelídíthető rénszarvas. Képtelenség lenne annyi jávort egymáshoz szoktatni, szoros közösségben tartani. Emellett a csatazaj elviselésére sem lehetne kényszeríteni őket. Sőt, a jávorok látványa a saját lovasságra is éppen olyan rémisztő hatást gyakorolt volna, mint az ellenségére

. Persze ha általában nem is, de azért néhány példányt olykor-olykor azért sikerült megszelidíteni és munkára fogni, például hátasállattá tenni Svédországban.

Anders Gustav Jansson szelíd jávorszarvasával 1908 körül
Anders Gustav Jansson szelíd jávorszarvasával 1908 körül
Megemlékeznek például egy rablóról, aki szelíd jávorján menekült úttalan utakon a lovas fogdmegek elől, s könnyedén egérutat nyert a mocsaras terepen. Később is akadtak néhányan, akik a jávorszarvast ló helyett használták. Anders Gustav Jansson az 1900-as évek elején kapott egy ünőborjút, melyet úgy nevelt fel, mint egy lovat. A jávor segítségére volt az erdőben, vele húzatták a kivágott fatörzseket; két- és négykerekű kocsi, majd szánkó elé fogták – remekül húzott. Älvkarleby egyházközség híressége lett, a turistákat ő fuvarozta a vasútállomásról a helyi hotelig.

A volt Szovjetunióban is többször próbálkoztak a jávorszarvasok háziasításával. Leginkább az úttalan utakon hátas állatként szerették volna látni, hiszen a mocsarakban, erdőkben és lápokon is nagy biztonsággal és gyorsan halad. Emellett húsa is ízletes. A jávortejtermelésről viszont hamar lemondtak, annak sajátságos íze miatt.

Az óriás bedugja orrát az autóba

Végül is az a paradox helyzet állt elő, hogy a vadállatból ugyan nem lett háziállat, de a jávorszarvas épp olyan fontossá vált, mintha megszelídítették volna. Igaz – leginkább az orvvadászok miatt –, száz éve még igencsak ritka volt e hatalmas szarvasféle, ám számuk, ahogy csökkent az illegális vadászat, egyre inkább növekedni kezdett. Nem is akárhogy!

Mivel a tehén évente egyszer általában két borjat ellik, nagy a faj reprodukciós képessége. Nem csoda, hogy ma számuk csak Svédországban 300-400 ezer példány!

Különleges trófeájukra ugyan sokan áhítoznak (ez is jókora bevételt hozhat), ám mégis az elejtett állatok húsának hasznosítása a legjövedelmezőbb. Egyetlen esztendőben több mint 100 ezer példányt ejtenek el úgy, hogy ez az állomány egészét nem csökkenti, mivel ez a szám körülbelül annyi, mint amennyi az éves szaporulat. Egyébként a legtöbb jávorszarvast 1982-ben zsákmányolták, összesen 174 741 példányt!

S mivel egy jávorszarvas tömege nemétől és korától függően 280 és 500 kilogramm között változik, látható, hogy húsa milyen fontos szerephez jut a svédek élelmezésében.

Ám nemcsak a lelőtt, hanem az eleven jávorszarvas is hozhat bevételt, nem is keveset. A svédek egyik kedvence ez az állat, ezért állatkertekben és vadasparkokban szinte kötelezően mutatják be, éppúgy, mint az úgynevezett jávorszarvasparkokban. Az országban jelenleg hat nagyobb ilyen speciális „állatkert” üzemel, hallatlan népszerűséggel.

Fotó: Kovács Zsolt

A jávorszarvasparkokba gépkocsival lehet behajtani, az ablakot nem kell felhúzni, ugyanis az igazi élmény az, amikor az óriás bedugja az orrát az autóba, némi csemege reményében.

A rutinos látogatók feltankolnak némi almával, lombbal és miegymással (tehát természetes eledellel, és nem nyalánksággal), s ezekkel kényeztetik a szarvasokat. Sokan kis, nyitott, gumikerekes vonattal járják be a parkot, ahonnan a gyerekek-felnőttek egyaránt örömmel simogatják meg a bizalmas szarvasokat. A hatalmas bekerített területen, a kanyargós utak mentén egyre-másra tűnnek fel a jávorszarvasok. Nagy számban természetesen nem tarthatók, hiszen magányt kedvelő állatról van szó, ám egy-egy jávorszarvas-parkban, ha az elég nagy, akkor 20-30 egyed gondozható. A parkok népszerűsége nagyon nagy, még az esős idő sem riasztja el a látogatókat. Télen azonban csak szombaton és vasárnap tartanak nyitva. A jávorszarvasparkokhoz természetesen tartozik kávézó, esetleg étterem, és természetesen elengedhetetlen a minden igényt kielégítő szuvenírbolt is.

Virágzó „üzletág”

A jávorszarvas szinte már Svédország nemzeti állata. Képével mindenütt találkozhatunk, párnán, pólón, de készült jávort formázó plüssfigura, szalvétatartó, gyertyatartó, hűtőmágnes stb., emellett rengeteg a különböző korosztálynak szóló kifestő és könyv is. Egyszóval egész üzletág épült a jávorszarvasra. És ugyan a jávorszarvasparkok sztárjai mindig ezek az óriási agancsosok, mégis előfordul, hogy egy-két más fajt is bemutatnak. Például egy texasi kapuval elválasztott másik, hatalmas területen a szintén meglepően szelíddé váló amerikai bölényt.

Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy Magyarországon volna-e értelme jávorszarvast tartani és külön parkokban bemutatni?

Hiszen – legalábbis egyes leírások szerint – még a XVIII. században is élt például a Bakonyban jávorszarvas. A válasz egyértelműen nem, mivel az elmúlt évszázadokban a Kárpát-medencében igencsak megváltoztak az életkörülmények, átalakult az erdőszerkezet, lecsapolták a nagy mocsarakat, és bizony egyre melegebb lett. Hazánk, hosszú, forró nyaraival nem éppen ideális a jávorszarvas számára. Kontinensünkön természetes körülmények között csak északabbra fordulnak elő; Skandinávián kívül Lengyelországban, a balti államokban és Oroszországban, Ukrajnában és néhány egyed Szlovákiában. Az európai elterjedés pedig közvetlenül csatlakozik az ázsiaihoz. Emellett a magyar embereknek nem is szívügye a jávorszarvas, vélhetően jóval kevesebben lennének kíváncsiak rá, mint az északi országokban.

A jávorszarvasparkot tehát hagyjuk meg az északi népeknek. De vajon nálunk nem volna- e létjogosultsága egy hazai vadat (gímszarvas, dámvad) bemutató, hasonló koncepciójú autós szafarinak?
Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2018/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Repülő ékszerek

Gyönyörű színezetű tollazata kétségkívül a természet egyik remekműve. Hátoldala csillogó smaragdzöld és kék színben ragyog, torka és tarkófoltja fehér, a feje és testének alsó része pedig sárgásbarna. A jégmadár fenséges megjelenése más fajokkal összetéveszthetetlen, így bár ritkán kerül szemünk elé, könnyen azonosítható.

Ismeretlen betegség tizedeli a bükkfákat

Egyelőre nem tudni, milyen kórokozó pusztítja a bükkfákat az Amerikai Egyesült Államok illetve Kanada területén. Aggodalomra ad okot, hogy a betegséget az európai bükkből (Fagus sylvatica) is kimutatták.

Mogyorós pele – nem mogyorón él

Hazánkban három pelefaj él, melyek közül a mogyorós pele 7-9 centiméteres testhosszával és 6-7 centiméteres farkhosszával a legkisebbnek számít. Elnevezése minden bizonnyal a német fajnévből ered. Ám az utóbbi évek vizsgálatai egyértelműen bebizonyították, hogy a nálunk élő példányok nem a mogyoróra alapozzák takarmánybázisukat.

Elszaporodtak az aranysakálok Magyarországon

Drasztikusan elszaporodtak az aranysakálok Magyarországon, a szakemberek szerint az elmúlt évtizedekben még soha nem volt ekkora a számuk.

Ártalmatlan faj megtévesztő külsővel: a vörös királysiklók

A vörös királysiklók (Lampropeltis triangulum sinaloae) kis méretüknek és feltűnő színezetüknek köszönhetően a terráriumok gyakori és népszerű lakói. Első ránézésre talán nem is gondolnánk, hogy a kirívó kültakaró valójában az álcázást szolgálja.

Kipusztulás fenyegeti a hasznos rovarfajokat

Globálisan a rovarok teljes tömege évente 2,5 százalékkal csökken – állapította megy egy friss tanulmány. Nyolcszor olyan gyors a rovarfajok kihalása, mint az emlősöké, a madaraké vagy a hüllőké, ráadásul a fajok egyharmada veszélyeztetett kategóriába tartozik.

A hétvégén már jár a szilvásváradi kisvasút

Ragyogóan napos hétvége elé nézhetünk. Éled a természet, itt-ott már madárcsicsergést is hallhatunk. Az időjárás előrejelzés szerint az éjszakai fagyok már elkerülnek minket, de persze a hideg völgyekben, északi oldalakon még erre is számíthatunk. Az erdei túrázáshoz tökéletes idő biztos sok embert kicsalogat az erdőbe, ahol jellemzően saras ösvényekre kell készülni.

Nagykoalíciós egyet nem értés

Németországban egy, a közelmúltban a Neue Osnabrücker Zeitung c. napilapnak adott interjúban Svenja Schulze (SPD) szövetségi környezetvédelmi miniszter azt vetette Julia Klöckner (CDU) élelmezési és mezőgazdasági miniszter szemére, hogy az agrártárca vezetőjeként a közös agrárpolitika (KAP) jövőjéről folytatott viták során nem veszi kellően figyelembe a környezetvédelem érdekeit.

Kína és India zöldíti a bolygónkat

A világ két legnagyobb szennyezője, Kína és India segíti a bolygó zöldülését is egy jelentés szerint – legalábbis egyelőre. Ez a hatás főleg abban gyökerezik, hogy Kínában igen ambiciózus faültetési kampány zajlik, illetve mindkét országban igen intenzív a mezőgazdasági termelés.

Csicsörke a fekete kontinensről

A mozambik csicsörke elterjedési területe Afrika és annak néhány környező kisebb szigete. Ma még nehéz arra kérdésre válaszolni, hogy az elnevezés alatt valójában mit érthetünk – voltaképpen egy fajról van szó, vagy több faj gyűjtőneve. Annyi bizonyos, hogy kb. tucatnyi alfaja van. Ez a tollas (Serinus mosambicus) nem is olyan régen még kedvelt díszmadár volt.