Back to top

Az összetartozás jele: selmeci egyenruhák

Az egységes megjelenés, mint az egyenruha viselése erősíti a csoportszellemet, a belső összetartást és az önfegyelmet. A legismertebb egyenruha a katonai uniformis, de az állam egyéb hatalmi egységeinek tagjai (rendőrök, vasutasok, tengerészek, légitársaságok) is azt viselnek, rendszerint kék alapszínben.

Hosszú ideig még az iskolákban is kötelező volt az egyenruha, maradványa, a kék iskolaköpeny a közelmúltban ment feledésbe. A selmeci utódintézményekben azonban még mindig büszkén hordják az uniformist.

Erdészhallgatók atillában és waldenben a selmeci akadémia előtt napjainkban
Erdészhallgatók atillában és waldenben a selmeci akadémia előtt napjainkban

Selmecen, az ősi bányavárosban, a bányászok és a bányatisztek évszázadok óta egyenruhát viseltek. Kezdetben a szászországi Érchegységben található Freiberg város bányászközössége által hordott úgynevezett freibergi fekete uniformis vált uralkodóvá, a fekete felöltőhöz fekete csizmanadrág és hosszú szárú csizma tartozott. 1838-tól a selmeci akadémia hallgatóinak is engedélyezték – természetesen a tiszti jelvények nélkül – e bányászöltözék viselését. Formáját a 19. század végéig elsősorban nem előírások, hanem inkább a hagyományok szabták meg, viszont 1892-től a hallgatókat tömörítő Ifjúsági Kör kezdeményezésére egységesítették, abban az időszakban nyerte el mai alakját.

Bányász és kohász uniformisok

Meg kell különböztetnünk a hétköznapi és az ünnepi uniformist.

A hétköznapi, azaz a munkaruha kabátjának neve a gruben (a bányát jelentő német Grube szó alapján).

Selmeci akadémista grubenben
Selmeci akadémista grubenben
Ezt a rövid, derékba szabott, lefelé bővülő zubbonyt fekete posztóból készítették, amelyre hátul hasítékot, a mellrészen egy-egy zsebet varrtak. A rövid állógallér és a kézelő finomabb anyagból készült, és a színe elárulta azt is, hogy mely szakon tanul az akadémista: a fekete a bányászok, a vörös a kohászok színe volt. A gruben vállát függőlegesen három, vízszintesen három vagy öt vattával tömött hurkával vastagították. Ez védte a viselője vállát csilletoláskor vagy éppen a bányavágatokban való bujkáláskor. (De bizonyára hasznát vette az akadémista akkor is, ha éjjel, pi­tyókásan, a selmeci házak falainak vakolatát súrolva dülön­gélt hazafelé.) A viselet elöl egy sorban öt ezüstgombbal gombolódott, hátul a hasíték mentén három-három kisebb ezüstgomb díszítette. A grubenhez csizmanadrágot és csizmát vagy fekete posztónadrágot és fekete cipőt, valamint selmeci sapkát húztak.

Ünnepi alkalmakkor vagy hazautazáskor mégsem illett megjelenni a koszos és foltos grubenben, ezért akkor az úgynevezett aufhauert viselték a bányász- és kohászhallgatók.

Bányász- és erdészhallgató a 20. század elején ünnepi öltözetben
Bányász- és erdészhallgató a 20. század elején ünnepi öltözetben
Ennek a jó minőségű fekete anyagból varrott teljesen zárt kabátnak az állógallérja és paszománya fekete, illetve vörös bársonyból készült. Fokozza az auf ünnepélyességét, hogy elöl 5 aranygombbal záródik, hátul pedig két aranygomb díszíti a hasíték mentén, eredetileg zseb nélküli volt.

A soproni karokon 1951-ben sajnálatos módon betiltották az egyenruha viselését, a hagyományt csak húsz évvel később sikerült feltámasztani. A gruben ma már nem munkaruha, hanem az auffal egyenértékű ünnepi viselet. Előbbit csak a miskolci bányász- és kohászhallgatók hordhatják, az utóbbit a dunaújvárosi hallgatók is.

Erdészviseletek

A bányász- és kohászhallgatók egyenruhájának engedélyezése után 1839-ben a selmeci akadémia felügyeletét ellátó udvari kamara az erdészek részére is engedélyezte az uniformis viselését. Ez azonban lényegesen különbözik az erdészek és erdőtisztek hagyományos zöld ruhájától, talán nem véletlenül inkább a grubenre hasonlít.

A derékba szabott rövid zubbony, a walden (az erdőt jelentő német Wald szóból) a derék alatt lefelé bővült és hátul felhasított volt.

Walden foltokkal
Walden foltokkal
Sajátos ördögbőrszerű őzbarna posztóból készült, viszont válltömés nélkül. Mindkét oldalon ferde szabású zsebei szélét, valamint az állógallért és a kézelőt zöld bársonyból varrták. A már említett betiltás után újra csak 1971-től hordható viselet időközben anyagában, színében és formájában is változott némileg, egyebek között már nem derékba szabott, így lefelé nem bővül. Ma a soproni erdészhallgatók zöld, a faiparosok fekete, 1985-től pedig a székesfehérvári geodéták kék bársonydíszítéssel hordják.

Selmecen az erdész akadémikusok ünnepi öltözéke az atilla volt.

Sötétzöld anyagból arany sujtásokkal varrták, magas állógallérral és a ruha alsó részén ferdén vágott zsebekkel. Zöld lampasszal varrott fekete nadrág illett hozzá, esetenként csizmanadrágot is húztak viselőik. Sopronban ma már csak nagyon ritkán lehet látni atillában díszelgő hallgatót.

A hétköznapi viselet során a gruben és a walden megkopott, helyenként kilyukadt, s mivel az akadémistáknak a ruhajavításra sem volt pénze, selmeci hölgyismerőseikkel varrattak foltot egyenruhájukra.

Ezek előbb megegyeztek a ruha színével, de később a lányok hímző-varró tudásukat fitogtatva versengtek egymással, hogy ki tud színesebb és feltűnőbb foltokat készíteni. A gruben és a walden a tarka külső ellenére vidámabb-komolyabb tartalmat is hord magán. Viselőik a legkomolyabb foltot az eljegyzéssel kapták, egy piros szívbe a Tempus szót hímezték, és ezt a bal oldalon, a szív fölé varrták fel.

Kiegészítők, tartozékok

Az egyenruhához Selmecen hozzátartozott még a hosszúszárú pipa, a bányajáró fokos, a furkósbot, a kard és a farbőr is.

Az utóbbi fél ellipszis alakúra szabott, durva disznóbőrből készült védőöltözék, melyet a bányász a derekára szíjazva a hátsó felén hordott. A vágatokba ugyanis hajdanán egymásra fektetett gerendákon csúsztak le, és hogy védjék a nadrágjukat és az ülepüket, a farbőr végét a lábuk között előre húzták, és arra ültek. Ma a farbőrnek már csak a balekkereszteléskor van szerepe, átugorva rajta a balek új világba érkezik. A tartozékok közül napjainkra csak az úgynevezett sel­meci sapka maradt meg, amely fekete, illetve barna bársonyból készül, felső szélén a szaknak megfelelő színű selyemzsinórral, bal oldalán szakjelvénnyel. Elöl és hátul 3 pár aranygomb található, melyet aranyzsinórozás fog körül. Furcsa, de báli alkalmakkor vagy éppen vasárnaponként a selmeci teraszon korzózva az akadémisták fehér glaszékesztyűt is viseltek, s a lányoknak tetszelegve ott lüktethetett bennük az életérzésüket kifejező pár sor: „Kalaplevéve tisztel / A sok bárgyú filiszter. / Tudós képet vágok / Csalom a világot”.

Képek: Archív fotók és Korda Márton felvételei

 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kutyamentés Dél-Koreában

Dél-koreai állatvédő aktivisták akciót szerveztek kétszáz kutya megmentéséért. A derék négylábúakat ugyanis a koreai hagyományoknak megfelelően vendéglők étlapjaira szánták.

Uniós jogot sért az új erdőtörvény?

Az Alkotmánybírósághoz fordul a 2017-ben módosított erdőtörvény miatt Székely László, az alapvető jogok biztosa - Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója javaslatára. A törvény sérti az európai uniós jogokat a Natura 2000 területek kezelésének módosításával és általában felborítja a természetvédelem és erdőgazdálkodás eddig meglévő egyensúlyát.

Selmeci diákhagyományok: a szakestély

Ahogyan sorozatunk korábbi részében már említettük, a selmeci diákhagyományok részben az úgynevezett régi céhes hagyományokból eredeztethetők. A céhek rendszeresen tartottak mulatós esteket, amelyek általában nagy lakomával kezdődtek. A szűkös anyagiakkal rendelkező diákok ez utóbbiból csak az italozás szokását tartották meg, s legföljebb pogácsát vagy hagymás zsíroskenyeret fogyasztottak.

Erdészkéz alkotta Gemenc

Nem ősvadon, nem véletlenül létrejött különleges élőhely, hanem az elmúlt csaknem 150 év tervszerű erdőgazdálkodásának eredménye. Gemencet, Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdejét a terület akkori tulajdonosai alakították ki a folyószabályozás eredményeképpen, majd az erdészek és a vízügyi szakemberek közös munkája őrizte meg és formálta az elmúlt mintegy másfél évszázadban, és formálja napjainkban is.

Újabb pályázati források az erdőgazdálkodók számára

Február 1-jén újra megnyílik a Vidékfejlesztési program keretében meghirdetett, Erdei termelési potenciál mobilizálását szolgáló tevékenységek című pályázat, ezenkívül további négy célra, például erdősítésre is igényelhetnek még támogatást az erdőgazdálkodók - írta csütörtöki lapszámában a Világgazdaság az Agrárminisztérium közlésére hivatkozva.

Kádármester testközelből

Hegedüs Kornél közel 40 éve foglalkozik hordókészítéssel. A mesterséget apósától tanulta, majd három éves gyakorlati képzés után hozzá szegődött inasként. Több mint 30 éve kiállítója az expónak, egyedi kézi faragással készített hordóit és kültéri-beltéri virágedényeit rendszeresen magával hozza.

Lombkorona tanösvény - Pannonhalma

Lapunk tavalyi 2. számának Zarándokúton rovatában az 1000 éves Pannonhalmi Főapátsághoz tartozó Millenniumi emlékművet, a ma is a rend temetkezési helyéül szolgáló Boldogasszony-kápolnát, valamint a parkerdő legmagasabb pontján emelt Boldog Mór-kilátót mutattuk be. Most a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. kezelésében lévő parkerdő másik büszkeségét, a pannonhalmi Lombkorona tanösvényt mutatjuk be.

Természetrajzi élménykalauz

Az erdők és Sopron. Elválaszthatatlanok, összetartoznak, mint „évszázados barátok”. Ezt a kapcsolatot a város történelme és a kedvező földrajzi elhelyezkedés kovácsolta össze. A különleges kötődésről számos írás, tanulmány, könyv született; egyik ilyen Nagy Csaba erdőmérnök-természetfotós képeskönyve, a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. kiadásában.

Február 1-jétől ismét igényelhető a fiatal erdő támogatás!

Erdőgazdálkodók figyelem, február 1-jétől ismét igényelhető az erdei termelési potenciál mobilizálását szolgáló (fiatal erdő) támogatás.

Ismerjük meg és szeressük jobban az erdőt

Ahhoz, hogy valamit értékelni tudjunk, meg kell ismernünk. Így van ez a minket körülvevő természettel is, amelyet közös felelősségünk megóvni és fejleszteni - fogalmazott Farkas Sándor, az Agrárminisztérium miniszterhelyettese a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskolában tartott erdőpedagógiai napon.