Back to top

Eltűnőfélben a mezei nyulak

Bárhol is rójuk hazánk útjait, egyre ritkábban találkozunk mezei nyúllal. Úgy tűnik, több vidékről teljesen eltűnt. Valóban így van ez, vagy csupán az állatok egyszerűen távolabb húzódnak az embertől? Apróvadunk helyzetéről Szemethy László egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Vidékfejlesztési Intézet igazgatója tájékoztatott.

A mezei nyúl népessége a harmadára csökkent az 1960-as évek óta. Elterjedési területe mindinkább a délkelet-alföldi országrészekre szűkül. Ha ez a folyamat tovább tart, a törzsállomány sűrűsége két évtizeden belül az egész ország területén elérheti a 4 egyed/100 hektáros küszöbértéket, aminél a korábban meghatározott elvek szerint már föl kellene függeszteni a vadászatát.

Fotó: Horváth Márk

Miért van kevesebb?

Az állomány csökkenése több okra is visszavezethető, közülük jó néhányra nincs ráhatása a vadgazdálkodóknak. Így például az élőhelyvesztésre, az intenzív mezőgazdaság terjedésére, a nagytáblák kialakulására, a lakott területek terjeszkedésére és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, melyeknél az állatok érdekeit egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben veszik figyelembe. De a vadgazdálkodók sem használnak ki minden lehetőséget az állomány felszaporítása érdekében. A gond nem hazai sajátosság, Nyugat-Európában már régebben kialakult a „mezei-nyúl-ínség”.

A csökkenésnek jellemzően három fő okát szokták említeni: az élőhelyromlást, a hibás gazdálkodást, és leggyakrabban a ragadozók okozta veszteséget.

A rókák gyérítése hatással van a nyúlállomány nagyságára, ám az összefüggés felettébb bonyolult.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a mezei nyúl számára kedvezőbb területeken eltávolítják a rókaállomány szaporulatát, a mezei nyúl egyedszáma megkétszerezhető. Másutt viszont nem emelkedik ilyen látványosan a számuk. Sőt, ahol az első évben megduplázódott a mezei nyúl állománya a hatékony ragadozógyérítésnek köszönhetően, a második évben nincs számottevő növekedés. Ugyanakkor a szomszédos területeken, ahol kevésbé gyérítették a ragadozókat, szintén növekszik a nyulak száma, tehát mindenképp pozitív hatással jár a beavatkozás.

Élőhelyi hatások

A kutatások egyúttal azt is bebizonyították, hogy nem elsősorban a ragadozók felszaporodása miatt gyérül drasztikusan a nyulak egyedszáma. Az élőhelyi hatások erősebbek. Az utóbbi évtizedekben gyakori időjárási szélsőségek, az aszályos és túlságosan csapadékos időszakok, a belvíz, a szokatlanul meleg telek vagy éppen a kései fagyok és havazás, mind jelentősen megváltoztathatják a mezei nyúl állományát.

A nyári elhullás a lehetséges őszi állománynak akár a 80 százaléka is lehet. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az őszi kilövéseket nem a vadászati idény elején végzett, hanem a februári állománybecslés alapján tervezik.

Így az állományváltozásokra olykor csak késéssel reagálnak a vadgazdák. Egy-egy állomány csökkenésében szerepet játszhat a túlzott vadászat mellett a decemberi élőnyúlbefogás, mellyel elsősorban olasz és francia igényeket elégítenek ki.

Fotó: Mesterházi József
Értékes hazai példányok

A mezei nyúl Európa legtöbb területén őshonos állat, és kedvelt vadászzsákmány. Ezzel magyarázható, hogy már a rómaiak betelepítették, ahová tudták, így jutott el a Brit-szigetekre is. Ma már Ausztráliában és Új-Zélandon éppúgy előfordul, mint Észak- és Dél-Amerika számos területén. A magyar mezei nyulat különösen értékesnek tartják külföldön, ugyanis kimagasló a genetikai értéke.

Mi a megoldás?

Sok szakembernek az a véleménye, hogy a magyarországi állomány megőrzéséhez az élőhelyfejlesztés a legfontosabb. Ha ez nem történik meg, úgy semmiféle tartós állománynövekedést nem lehet elérni. Ez a tény vezetett el nagy európai uniós programok elindításához. Dr. Szemethy László a Szent István Egyetemen dolgozó kollégáival értékelte a mezei nyúl élőhelyét érintő célprogramok eredményességét. Bebizonyították, hogy hatásukra egyes területeken növekedett az állomány, ám gyakorta az intenzív beavatkozások ellenére is csökkent.

A részletes terepi felmérések idővel rámutattak az eredménytelenség hátterére is.

A tapasztalatok szerint a nagy kiterjedésű gyepek, illetve legelők nem kedveztek a nyulaknak. Különösen rossz hatással volt rájuk az is, hogy nagy területeken az őszi időszakban nincs folyamatos növényborítás – feketék a parcellák.

Emellett a nyulak számára alkalmas élőhelyeket sem határolták dús vegetációjú szegélyek. A helyzetet súlyosbította, hogy a nyulak számára kedvező területek között gyakran nem volt megfelelő kapcsolat. Tehát bebizonyosodott, hogy a mezei nyúl állományának élőhelyfejlesztését gyakorta nem a faj igényeinek megfelelően végezték.

Ezért is indultak kutatások a szak- tárca támogatásával, amelyek során a legkorszerűbb eszközök (GPS- és SMS-technológia) segítségével próbálnak minél többet megtudni a szakemberek a mezei nyúlról. Azt már korábban is tudták, hogy a mezei nyúl a változatos táplálékot szereti, s még a mezőgazdasági területeken sem elsősorban a kultúrnövényeket fogyasztja. A természetes vagy ahhoz közeli élőhelytípusokban, a szegélyekben, tanyahelyek környékén lelhetők fel kedvelt növényfajai. A búvóhelyek viszont jellemzően nem a jó táplálkozóhelyek környékén találhatók, így a nyulak naponta többször is megteszik az utat közöttük.

Tehát a nyulak számára olyan mozaikos művelésű területekre van szükség, ahol a táplálkozó- és búvóhelyek közel fekszenek egymáshoz.

Ahhoz, hogy a mezei nyúl állománya bővüljön, akár sövénytelepítéssel is fejleszteni kell élőhelyét. Az is fontos, hogy az erdőt, mezőt járók a kijelölt útvonalakon közlekedjenek, s mindig vegyék figyelembe a vad érdekeit, életritmusát.

Önálló fiatalok

A mezei nyúl anya a házi és üregi nyúllal ellentétben egyszerre csak 2-3 kisnyulat hoz a világra mintegy 40 napi vemhesség után. A mezei nyúlnál előfordul a kettős vemhesség is, azaz a fialás előtti három nappal az anya újra párosodhat, és ennek hatására beérnek a petesejtek. Ilyenkor azonban az anyanyúl szervezetében az előző párzásból elraktározott hímivarsejtek termékenyítenek.

Egy anyanyúl évente háromszor-négyszer fial. Az anyanyúl szőrös, nyitott szemű utódokat hoz világra, szemben a házi nyúllal.

A mezei nyúl alig törődik utódaival, legföljebb az öt percig tartó szoptatás idejére van velük. A fiatalok egy hónap után teljesen önállósulnak.

Ha erdei sétáink során kis nyúlra bukkanunk, még a közelébe se menjünk, mivel az anya, ha idegen szagot érez, nem közelíti meg – sorsára hagyja.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Népszerűsítik a vadhúsból készülő ételeket

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Megyei Szervezetei által közösen útjára indított eseménysorozat keretében a vadhúsfogyasztás népszerűsítésére gasztronómiai bemutatót tart Pécsett március 22-én – jelentették be az esemény szervezői közösen tartott sajtótájékoztató keretében.

Nyulak a Lurdy Házban

Immár hagyomány, hogy a Lurdy Házban megrendezett macskakiállítással egy időben nyúlkiállítás is várja az érdeklődőket. Az elmúlt hétvégén sem volt ez másként, annak ellenére, hogy a nyulaknál már megkezdődött a tenyészszezon, így viszonylag korlátozott számban érkeztek a rendezvényre.

A kígyászölyv nemcsak kígyón él

A kígyászölyv hazánkban a középhegységek déli kitettségű erdeit, elsősorban a tölgyeseket kedveli, különösen az öreg, ritkásabb állományokat, ahol az ágakon sárga fagyöngy tenyészik. Nevének megfelelően elsősorban kígyókkal él, de sok minden mást is eszik. Elfogja a gyíkot, a pockot és az egeret, esős, hűvös időben, amikor a hüllők nem jönnek elő, békákra vadászik.

Elkezdődik a tavaszi rókavakcinázás

2019. március 30-a és április 14-e között országosan megkezdődik a rókák veszettség elleni vakcinázása. Az immunizálás a veszettség elleni védekezés részletes szabályairól szóló 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet alapján zajlik. A tavaszi vakcinázás Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Hajdú-Bihar, Tolna, Somogy, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben történik.

Tyúkok csípték nyakon a betolakodó rókát

Egészen szokatlan módon vesztette életét a kíváncsi ravaszdi egy francia iskola tyúkóljában. Az ól automatikusan záródó ajtaja, és a harcias baromfik okozták a vesztét.

„Egy a természettel”: A megvalósítás szakaszában

Az 1971-es vadászati világkiállítás 50. évfordulóján ismét Magyarországon találkozik a vadásztársadalom színe-java, hiszen 2021-ben hazánk ad újra otthont a rendezvénynek. A nagyszabású tervekről, előkészületekről Kovács Zoltánt, az „Egy a természettel” Nemzetközi Vadászati és Természeti Kiállítás kormánybiztosát kérdeztük.

ASP: sertés helyett tartsanak inkább pulykát vagy nyulat

Miközben az afrikai sertéspestis (ASP) a Távol-Keleten egyre nagyobb területeket érint, és a megfékezése egyelőre nagyon távolinak tűnik, sajnos Európában sem sóhajthatnak fel a tenyésztők. Jelentős a károkkal számolnak a balti államokban is.

Nem csak hagyományőrzés

Székelyföld legrégebbi közösségi gazdálkodási formája a közbirtokosság. A szabad „székfoglalást” követően, a határvédő kötelezettségekkel együtt járó előjogok egyike volt ez, amely a XVI. századtól kezdve biztosította a méltányos erdőgazdálkodást a tagtelepüléseknek.

Lovak a tájvédelem szolgálatában

Németország egyes tájvédelmi körzeteibe 2002-től kezdve holland mintára konyik lovakat telepítettek a táj védelmének elősegítésére, főleg réti madarak élőhelyeinek fenntartására és a félig nyílt legelő tájak megőrzésére.

Óvodában az apró nagy marák

Az utóbbi években a helymeghatározó eszközök rohamos fejlődésével egyre többet tudunk meg a vadonélő állatokról úgy Európában, mint a világ más földrészein. Magyarországon például fény derült arra, hogy ha egy őzbak teheti, egész élete során csak néhány négyzetkilométeren mozog. A nagy marákról is hasonló módon szerezhettünk több információt.