0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Kautzky Armand: az igénytelenség elkerül

Amikor a címe felől kérdeztem, biztos voltam benne, hogy nem a belvárosban kell majd keresnem Kautzky Armandot. A hegy lábánál az utolsó utcába kanyarodunk be, ott is az utolsó házat vásárolta meg évekkel ezelőtt a Kautzky család. Az erdő szinte összeér a kerttel, az udvaron még magasles is áll, a két kutyus, Csipke és Zsepi pedig türelmetlenül várja az erdei sétát, amit miattunk kellett elhalasztani.

A ház és a kert hamisítatlan polgári környezet, a nagy nappalit megtöltik a cserepes virágok, vázákban művészien elrendezett csokrok díszlenek az asztalokon, a kandallón. A bokrokkal, fákkal határolt kertben a házigazda saját maga gondozza a füvet és nagy élvezettel ülteti tavasszal az egynyári virágokat. Most azonban nem elégedett a látvánnyal, és ennek oka egy balatoni ház.

Kautzky Armand Egerben született, édesapja, Kautzky Ervin, és édesanyja Kopetty Lia színészek voltak. Ő is a színészi pályát választotta. Közel harminc éve végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát és azóta a Madách Színház tagja. Az évtizedek alatt számos szerepben állt színpadra, és sok filmben is láthattuk. Munkásságát Jászai Mari-díjjal is kitüntették. De legalább ilyen intenzitással kölcsönözte hangját a világ vezető filmszínészeinek. Kellemes orgánuma a védjegyévé vált, az ő hangján ismertük meg többek között Pierce Brosnant, John Malkovichot, Tom Cruise-t, és számos színészt a filmvilágból.

– Tíz évvel ezelőtt vettem a Balatontól észak-nyugatra egy házat, szépen felújítottam, és mivel nyáron szabad vagyok, ott élünk a nyári hónapokban.

Színészként még soha nem számoltam a szabadságomat, év közben, és az év végi ünnepek alatt úgysincs egyetlen szabad percem sem, hiszen a szórakoztatóiparban az a főszezon.

Nyáron viszont több hónap is szabaddá válik. A feleségem természetgyógyász, nem hivatalban dolgozik, a gyerekek pedig iskolások, nyáron nekik is szünetük van. Nagyon élvezzük az ottani létet, már életformánkká vált. A teraszról látom a Badacsonyt, a szigligeti várat, a Balaton-felvidék nagy szeletét, a csillogó víztükröt. Egész nyáron ott lakunk, szeptember elején költöztünk haza – mutat körbe a kerti bokrokon, amelyek az elmúlt hónapokban az ég felé törtek. – Nemcsak mi költözünk haza, magammal hozom a muskátlikat, a cserépbe ültetett egynyári virágokat, hogy még itt is élvezhessük egy darabig a látványukat.

• A házuk az erdő szélén áll. Tudatosan választották ezt a helyet?

– Nagyon szeretjük az őszt itt, két hétre rá, hogy hazajövünk, sárga-bordó színűvé válik az egész táj, és csodálatos a tél is, amikor leesik a hó.

Minden nap az erdőben sétáltatjuk a kutyákat, etetjük a madarakat, és a nappaliból is rálátunk az erdőre, szemmel tartjuk az évszakok változását.

Tizennégy éve lakunk itt, azóta alakítjuk a házat és a kis kertet is. A kislányunk születése volt a mozgatórugó, hogy szép és nyugodt helyet keressünk. Aki a városban lakik, annak túrának tűnhet ide hazajönni, de megéri azt a plusz fáradságot, amit a közlekedés jelent.

• Egerben született, szülei a városi színház tagjai voltak. Gyerekkorában több kisvárosban is élt, mennyire volt meghatározó a vidéki élet?

– Emlékszem, hogy Egerben a patak partján álló házban béreltek szobát a szüleim, később átköltöztünk a vár bejárata alatt álló házba, ott voltam kisgyerek. Amikor óvodás lettem, a szüleim átszerződtek Miskolcra, ott kezdtem az iskolát, utána pedig Kecskemétre költöztünk, majd Budapestre. Akkor érkeztem tulajdonképpen haza, hiszen a szüleim eredetileg budapestiek voltak. Az igazság az, hogy vidéken mindig kis lakásban éltünk, soha nem családi házban.

A hatvanas és a hetvenes években a vidéki színészek élete nagyon nyomorúságos volt, nem úgy kell elképzelni, hogy minden jóban dúskáltunk, hanem úgy, hogy huszadikán már elfogyott a fizetés, jöttek a kölcsönök, a hitel a büfében. Én nagyon ínségesen nőttem föl, nem volt biciklim, drága játékaim. A természet közelségére, a kertes családi házra, a szép környezetre inkább vágytam, pontosan azért, mert nem adatott meg.

• Említette, hogy a felesége természetgyógyász. Minden a természet körül forog a családban?

– Amikor megismertem, akkor többdiplomás, több nyelven beszélő üzletasszony volt, multinacionális cégeknél vezető beosztásban dolgozott, igazán pörgősen teltek a napjai. Az életformájának akkor a belváros felelt meg.

De nemcsak bennem érezte, hogy nyugalmasabb életre vágyom, őbenne is megfogalmazódott, hogy az az életforma hosszútávon nem működhet.

Az érettebb kor felé haladva, gyerekekkel le kell csendesedni. Egyértelmű volt, hogy ehhez környezetváltás, a városból való kiköltözés lesz az út. A feleségem hivatásváltásában is szerepet játszott a környezet, az, hogy a gyerekek már zöld környezetben kezdték az életüket, itt tanultak biciklizni, kutyát sétáltatunk, a kislányom lovagol is.

Életmódváltás

• Megváltoztatta az ön életét is az, hogy a felesége hivatást váltott, egyebek között életmód-tanácsadással is foglalkozik?

– Azt gondolom, hogy manapság egyre elveszettebbek az emberek. Egyik helyen azt olvassuk, hogy nagyon sok C-vitamint kell enni, a másik helyen azt, hogy nem, vagy hogy szabad oltani, nem szabad oltani, tilos oltani, kötelező oltani. Annyi információ éri az embert, hogy szinte lehetetlen kiigazodni. Ezért is kezdte el, és nagy sikerrel tart ismeretterjesztő előadásokat.

Életmódot váltottam én is, először 40 éves korom körül volt egy fordulópont az életemben, amikor egy orosz természetgyógyász kezei közé kerültem.

A mai napig hálás vagyok neki, hogy rendbe hozta a szervezetemet, és megváltoztatta a látásmódomat. Azt gondolom, hogy a legfontosabb mindenben a tudatosság. Az élet sok területén nem vagyunk elég tudatosak, sodródunk a TV, a rádió és az újságok információi között, helyette fontosabb lenne inkább a kalóriákat számolni, megnézni az ételek összetevőit, származási helyét.

Megtanultam, hogy a legegyszerűbb dolgok is nagyon finomak és egészségesek. Most már a hétköznapunk része az efféle tudatosság, eszerint neveljük a gyerekeket.

Nem könnyű, mert kamaszkorban a kóla mindent visz, de azt gondolom, hogy a legjobb nevelés a példa, ha azt látják, hogy mi teázunk, néha minőségi bort iszunk, hogy nincsen cigarettázás, nagy lerészegedő bulik. Hiszem, hogy ez majd beépül az ő életükbe is.

• Bizonyára ennek köszönhető az is, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott személyiség, ami a színész szakmában nem általános jelenség.

– Lehet ilyen környezetben másmilyennek lenni? Nem véletlenül teremtettem magam köré ilyen környezetet. Nekem erre van szükségem, hiszen rendkívül hektikus, idegölő az a hivatás, amit én művelek immár 30 éve. Ebben éltem a szüleim révén is, mert amióta megszülettem, része voltam minden sikernek és minden viharnak. Tudom, hogy nyugalomra és békére van szükségem, így tudok töltekezni. Érdekes dolog a vihar és a nyugalom, mert mindkettő jelen van bennem is. Sokszor én is nagy dilemmában vagyok, például a gyerekeim nevelése kapcsán. Nehéz eldönteni, hogy arra az igényességre neveljem, amit a szüleimtől tanultam, és amely szerint én is élek, vagy a kor kihívásaira okítsam őket, amitől sikeresek lesznek ebben a világban.

Hangja a védjegye

• Nemcsak a színpadi és filmes szerepeit ismeri a közönség, de a hangja egyenesen a védjegyévé vált. Mindenki felismeri sajátos, bársonyos orgánumát, rengeteg filmben kölcsönözte a hangját színészeknek. Mikor jött rá, hogy különleges a hangja?

– Amikor főiskolás voltam, említették, hogy milyen jó a hangom, én azt nem tudtam, hiszen én azzal éltem. Szirtes Tamás,

az osztályfőnököm mondta egyszer, hogy: Armikám, ilyen hanggal magát el fogják kapni a színészgyárak!

Nekem is meglepő, hogy az első nagy szinkronszerepemben, a Koktél című filmben, Tom Cruise főszereplésével legalább másfél oktávval magasabb a hangom, mint most. És arra mondták, hogy milyen szép a hangom, nem is értem. Azt gondolom, hogy a testmagasságomat sem tudom megváltoztatni, a hangomról sem tehetek. Azt viszont, hogy mire használom, már az én döntésem.

• Tudatosan választ, hogy kinek kölcsönzi a hangját?

– Nem, de ahogy a környezetem is mutatja, az életben mindennel szemben van bizonyos szintű igényességem, és ahogy telik az idő, egyre inkább. Már nincs időm rossz könyvre, vagy haszontalan emberekre. Ez valószínűleg sugárzik belőlem, és nem is találnak meg igénytelen dolgok, sosem hívtak például brazil szappanoperába, nem használnak ilyesmire.

• Az év vége felé milyen szerepekben láthatjuk?

– Az idén több érdekes kihívás is megtalált. Tanítok a zeneakadémián, operistákkal foglalkozom, akikkel a színészet, a beszéd, az előadóművészet tárgykörét boncolgatjuk, nagyon megtisztelő számomra ez a felkérés. És elvállaltam egy nagyon izgalmas, kortárs musicalt A tékozló fiú megtérése címmel, Vásárosnaményban. Én játszom az apát, akihez hazatér a tékozló fiú, decemberben mutatjuk be.

Forrás: Kertbarát Magazin