A kutatáshoz a szamócákat három különböző helyre telepítették: olyan cserjesávokhoz, melyek valamilyen módon kapcsolódtak az erdőszélhez, szabadon álló cserjesávokhoz, és olyan gyepsávokba, melyek távol állnak ezektől.
„Nem csak a beporzók pozitív hatásait kívántuk megvizsgálni, hanem a kártevő rovarok negatív hatásait is” – mondta Denise Castle, a tanulmány vezető szerzője, aki a méhek védelmével foglalkozó Julius Kühn Intézetnél dolgozik. – „Ezért vettük bele a tanulmányba a viráglátogató legyek és méhek mellett a fénybogár-féléket is, például a repce fénybogarat (Brassicogethes aeneus), mely a virágokkal táplálkozik.”
A teljes elszigetelés negatív hatással volt a beporzók számára, de nem befolyásolta a repce fénybogarak számát. Ezzel a tudósok bebizonyították, hogy
A tanulmányból kitűnik, hogy a legértékesebbek azok a szamócák voltak, melyek olyan cserjesávok mellett nőttek, aminek volt kapcsolata az erdőszélekkel – itt minden 1000 leszüretelt gyümölcs után kicsivel kevesebb, mint 15 eurót kaptak – mutatott rá az agroökológus Dr Ingo Grass. Azonban a gyepsávokból – melyek az erdőszélektől illetve cserjesávoktól teljesen el voltak szigetelve – kikerülő szamóca forgalmi értéke 1000 gyümölcsönként csupán 9,27 euró volt.
„Ezzel a tanulmánnyal sikerült rámutatnunk, hogy a cserjesávok fontosak a mezőgazdasági területeken. Segítik az élőhelyek összekapcsolását a szomszédos mezőgazdasági területekkel, így javítják a termés minőségét és mennyiségét” – vonta le a következtetést Catrin Westphal professzor, a Gyakorlati Agrobiodiverzitási tanszék vezetője.