0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Amerikai jövevény

Lapunk 35. számában már hírt adtunk a parlagfű-olajosbogár hazai megjelenéséről, amit kivételesen azért fogad örömmel a növényvédős szakma, mert a biológiai védekezés lehetőségét látja benne. Érdemes megismerni a bogár fejlődésmenetét, hogy minden állapotában felismerjük.

Az Ophraella communa a levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjába sorolt bogár. 1986­-ban írták le Észak­-Amerikából. Jelentősége, hogy tápnövényei a parlagfű- (Ambrosia-) fajok, nálunk a leggyakoribb gyomnövényen, az ürömlevelű parlagfűn (Ambro­sia artemisiifolia) él. Észak-­Amerikában Kanadától Mexikóig terjedt el, Európában Észak­-Olaszország, Svájc, Ázsiában Kína, Tajvan, Japán, Korea lett a hazája.

Európába 2013 tájékán amerikai vetőmaggal vagy takarmánnyal juthatott el.

Nálunk első példányait 2020-­ban találták Budapest határában, soroksári területen, ahol az idén sok bogarat lehetett hálózással gyűjteni az erősen gyomos kukoricatábla szegélyéből, főleg az út menti fák által vetett árnyékból. A parlagfűtövek levélzetén azonban nem láthatók rágásnyomok. A bogarak és a lárváik is elsősorban a virágok porzóit rágják meg. A fogságban tartott bogarak is csak kényszerből fogyasztják a lombozatot.

Az ELKH ATK Növényvédelmi Intézete a közösségi médiában kérte a lakosságot, a gazdálkodókat, a természetjárókat a parlagfű-olajosbogár felderítésére. A Rovartani Közlemények 2020. 81. számában megjelent Horváth Dávid és Lukátsi Márk cikke az első hazai észlelésről, az ott megadott lelőhelyadatok ismeretében sikerült odatalálnom a helyszínre.

Magát a bogarat azonban csak gondos fűhálózással sikerült megtalálnom. Az alig 4-5 milliméteres, terepszínű bogarak nagyon jól rejtőzködnek, a rágásukat sem sikerült felfedeznem.

A hivatásos rovarász múltam azonban beindította a kíváncsiságom, amit remélem, a képeim jól igazolnak.

Az apró termetű levélbogár nősténye 4,7, hímje 4,3 milliméteres, megnyúlt, tojásdad alakú, alapszíne sárgásbarna, a szárnyfedőkön és az előtoron hosszanti sötétebb mintázattal. A bogarak lábai hasonló színűek, a csápok a végük felé sötétednek. Fejlett szárnyaikkal jól repülnek. A tojásai oválisak, sárgák, majd narancsszínűek lesznek. A kifejlett lárva szürkés, három pár erős járólábbal, szelvényezett teste ritkásan szőrözött. A szabadbábja barna, laza, de erős szövésű gubó védelmében alakul ki.

A faj szaporodását a külső hőmérséklet szabályozza. Az irodalmi adatok szerint kedvező körülmények között (25­30 °C) a nőstények a párzást követő 39­56 napban akár 2700 tojást is rakhatnak. A tojásokból a lárvák 5­-6 nap múlva kelnek ki, és rögtön táplálkoznak.

Fejlődésük 7-­12 napig tart, azután gubójuk védelmében kezdődik a 6-­7 napig tartó bábállapot.

A bogarak a kelésük után érési táplálkozásba kezdenek, majd párzanak. A kelés után a tojásrakásig átlagosan 23­-29 nap telik el. A faj fejlődésének alsó hőmérsékleti küszöbe 13 °C körüli, de képes alkalmazkodni a hűvösebb időjáráshoz is.

Nem merem megjósolni, miként alakul hazánkban az amerikai jövevény bogár és a behurcolt gyom, az Ambrosia viszonya. Egyelőre nem mutatkoznak jelei a bogár széles körű tömegszaporodásának, tarrágásuknak nyomát se találtam a terepen. A parlagfű pedig sikeresen hódít a kultúrterületeken, telítve a levegőt erősen allergén virágporával.

Bodor János

Forrás: Kertészet és Szőlészet