A hagyma, meg a páncélja

Mint a rendezvényen elhangzott, az elmúlt években sokat fejlődött a hagyma magyarországi termesztéstechnológiája. Immár a gazdák rendelkezésére állnak a legkorszerűbb ge­­netikai alapok, ráadásul meg is tanultak élni a lehetőséggel. Bár ma már szinte minden fontos technológiai elem hozzáférhető, gyakran mégis inkább a saját kárukon gyűjtik a ta­­pasztalatokat a termelők. Erről tanúskodott a területbejárást követő előadás is, amely a gyomirtás helyi útkeresésének eredményeit osztotta meg a hallgatósággal.

Földesi István, a házigazda Kamut-Gyúrpusztai Kft. ügyvezetője kiemelte: jó tápanyag-ellátottságú és vízháztartású réti csernozjom talajon, hektáronként 1,05 millió szemmel vetették el a bemutatandó fajtákat.

Az egész tenyészidőszakot szélsőséges csapadékviszonyok jellemezték. Júliusban 103 milliméter esőt kaptak, a tábla közepén állt a víz. Még szerencse, hogy a hagyma nem érzékeny a néhány napos vízborítottságra.

Az eső előtt komoly botrí­tiszes fertőzést kaptak, és ma már nagy hibának tartják, hogy nem felszívódó szerekkel vé­­dekeztek ellene. Viszont így megmutatkozott a fajták közötti különbség az érzékenységben. A szakember szerint meg kellene vizsgálni, hogy a levélbetegségek miként hatnak a tárolhatóságra.

A változékony időjárás próbára tette a hagymatermesztőket. Mint Ládi Csaba, a Nunhems témafelelőse el­­mondta, a megszokottnál kicsit kevesebb terméssel számolnak a szakemberek, bár a korai időszakban éppenséggel ki­­emelkedő eredmények is születtek. A vetésfelület – a tavalyi évhez hasonlóan – 1500–1600 hektár körül alakult. Ebből az áttelelő hagymáké 25–30 hektárral növekedett, a tavasziaké 880–900 hektár körüli lett, a dughagymás talán eléri az 50 hektárt, és ehhez jön a 100–150 hektárnyi konstans.

Az ország hagymás régióiban kismértékű átrendeződés tapasztalható. A Jászságban csökkentek a vetésterületek, a közép-békési régióban a tavaszi vetések és az áttelelők esetében növekedés tapasztalható. Ez a változás visszaköszön a gazdálkodók körében is. A 300–400 mázsát termelők lassan abbahagyják, sokan mások viszont megduplázták a hozamokat.

A korai hagymák megjelenéséig, vagyis július végéig általában „hagymamentes” szo­­kott lenni a piac, úgyhogy a kereskedők már nagyon várták a tavaszi vetésűeket. Ennek árfelhajtó hatása is van. A 70 forintos áttelelő ára akár 90 forintig is fel szokott kúszni. Idén viszont éppen ellentétes folyamatnak lehettünk tanúi, ami kicsit kedélyromboló. De a hatékonyan termelő gazdák így is elegendő bevételre számíthatnak.

A minőség változó, vagyis ahol hirtelen sok csapadék hullott, ott gyengébbre sikeredett. Az időjárás leginkább a fejméretre volt hatással: nem a 6–8-as, hanem az 5–6-os hagymák adják a tömeget. Emiatt a termelők az áttelelőkből elrakták a darabosabb termést.

A Nunhems tudatosan tart a korán felszedhető fajták irányába, amely tulajdonsághoz az erős, sötét páncélt, a jó tárolhatóságot adják pluszként. A legkorábbi fajtáikat, a Valerót és a Camperót is de­cember-januárig lehet tárolni. Az Utrerót, az Olorosót el lehet tartani akár márciusig, fél fokos hőmérsékleten pedig áprilisig is.

„Ilyen típusú tárolókból vi­­szont keveset találunk itthon” – jegyezte meg a szakember. Azért szorgalmazzák, hogy a fajtáikat augusztus közepéig szedjék fel – általában akkor vált az időjárás és érkezik a csapadék –, hogy a hosszú kinntartás ne menjen se a minőség, se a mennyiség rovására, emellett a tárolási betegségek is korábban megjelennek.

Idén a napégéssel kapcsolatban kevesebb probléma jelentkezett. Szerinte ez összefügghet azzal, hogy elég pára volt reggelenként, és ez a heti rendszerességgel jelentkező esőkkel elegendő volt ahhoz, hogy a páncélképződés beinduljon.

Nagy kihívást jelent a hazai hagymatermesztésben, hogy egyik évben bőven süt a nap, a másik évben meg egyáltalán nem jelentkezik napégés, vagyis ugyanúgy fel kell készülnünk szárazságra, mint az esős időszakokra. Éppen ezért három betakarítási technológiával kell számolni, sőt az is lehet, hogy hatfélével. Fel kell tudni szedni a termést kézzel, géppel, zsákolva, konténerbe, vagy ha kell, akkor vödörbe. Mindig azt a technológiát kell alkalmazni, amely az adott évjáratban a legjobb minőséget és mennyiséget adja.
Az Orosco Kft. fajtaszorti­mentjének bemutatását két, egyelőre még számozott lilahagyma bemutatásával kezdte Rajki Attila. A TTA 752 egy korai lila, amely jellemzően 5–7-es méretet ad. Terveik szerint jövőre már lesz belőle kereskedelmi mennyiségű ve­­tőmag. Először vizsgálják hazánkban a TSX 3762-est, egy erős növekedésű, bőtermő, akár tárolásra is alkalmas fajtát.

Idén nagyon jól szerepelt a kísérletekben a Bonus. Ez az egyik legkorábbi, magas hozamú, jó minőségű vörös hibrid. A szakember szerint a minél jobb termés érdekében március 20-áig illik elvetni, mert áprilisi vetés esetén aprózódik. A fajta mellett szól a 600–1000 mázsás termésátlag, a vékony nyak, a gyors páncélosodás, és hogy koraisága ellenére januárig tárolható. A TI 12R a Bónusz koraiságát a Medusa termőképességével ötvözi. A Medusa a Bonusnál 2–3 nappal későbbi, de erősebb növekedésű, és jobb a stressztűrő képessége. Ha nem is tökéletes, de elfogadható páncélt fejleszt. Főként a Hajdúságban kedvelik a Deltát. Jó termőképesség, mélybronzos szín jellemzi ezt a tárolási fajtát. A szakember nem mulasztotta el hozzátenni: olcsó a vetőmagja.

Jövőre kerül forgalomba a TEON 307-es vöröshagyma, amely gépi betakarítás esetén sem „rúgja le” a páncélját. Mint elhangzott, a mai legjobb tárolhatóságú fajtákkal vetekszik. Jó termőképességű, hosszú tárolásra is alkalmas fajta. Az áttelelők közül a Galateát hozta el a cég, amely felmagzásra nem hajlamos.

„A Nunhems hagymái jól kiegészítik egymást, kiváló fajtasort lehet összeállítani belőlük” – mondta el Ládi Csaba, hozzátéve, hogy amíg nincsenek professzionális tárolóink, addig arra törekszenek, hogy jól páncélosodó, korán érő, mégis tárolható hibrideket kínáljanak a gazdáknak.

A Valero kiemelkedő koraisága jó minőséggel és kedvező hagymamérettel párosul. A Camperónál kiemelte, hogy földben is jól páncélosodik, benne lehet hagyni a talajban.

Kamut környékén nagy nép­­szerűségnek örvend az Utrero, amely megfelelő tápanyag- és vízellátással hektáronként 800 mázsás termést ad. Az Oloroso 6–8-as méretű áruházi – csomagolós – hagyma, amelynek a tárolási ideje attól is függ, mennyit volt a földben. Stabil 700 mázsás – és afölötti – hozammal kedveltette meg magát a Pandero, amelynél a termés negyedének mérete 8 pluszos.

A „színesek” közül az egyik legnépszerűbb a fehér Come­ta, amely bármennyire is besűrítik, nagyon jól terem. Vigyázni kell, hogy ne érje erős nap, mert képes bezöldülni. A fehérek közül a Solstice a leghosszabban tárolható. Kint is lila, bent is lila a Countach. A kereskedők keresik, és figyelni kell rá, mert tavasszal lassan indul, de hamar utoléri magát.

Földesi István hosszan sorolja a hagymapiaci hiányosságokat: ma a hagymás társadalom önállóan dolgozik, a termelők sem szakmailag, sem kereskedelmi szempontból nem hangolják össze egymással a munkájukat. Itt vannak a fajták, a legjobb génállomány, mégis, mintha nem tudnánk ezt kihasználni.
„Akkor van értelme a technológiai fejlesztésnek, ha a technológia minden elemét fejlesztjük, ha nincsen benne gyenge láncszem.” Azt tudjuk, hogy sok tápanyagot kell kijuttatnunk a mennyiségért, de a termés minőségére gyakorolt hatásukkal még nem vagyunk teljesen tisztában.

A betakarítási és tárolási technológiában szintén vannak hiányosságok. A termelők jelentős része még mindig kézzel dolgozik, nincsenek modern betakarító eszközeik. Leginkább saját fejlesztésű berendezésekkel dolgoznak, például átalakított paradicsombetakarító gépeket látni a földeken. A feldolgozást, a csomagolást is egyedi megoldásokkal végzik, és ezek nem mindig a legjobbak.
Nem látni a hollandhoz, olaszhoz, a szlovákhoz vagy éppen az osztrákhoz hasonló nagyberuházásokat. Nincsenek szellőztetéses, hűtött tárolók, ahol a következő év tavaszáig meg lehetne őrizni a hagyma minőségét.

Önszorgalomból – mivel más nem vállalta – gyomirtási kísérleteket állítottak be a területükön.
„Végülis a termelők érdeke” – mutatott rá az ügyvezető. –„Valamit tenni kell, amikor a hatóanyagok sorra tűnnek el a forgalomból. Ha lennének olyan szervezetek vagy cégek, amelyek érdekeltek a növényvédő szerek forgalmazásában, felvállalhatnák azokat a kísérleteket, melyek alapján a termelők hatékonyan és a hagymát kímélve tudnának gyomot irtani.”

Földi Istvánéknak a Sytech Kft. munkatársa, Molnár Ferenc és egy ifjú kolléga, Kovács István segített a lebonyolításban, pusztán szakmai kíváncsiságból. A kísérletek elvégzéséhez egy Szent István Egyetemen készülő diplomamunkába bekapcsolódva sikerült megszerezni az engedélyeket.

A szakember véleménye szerint nagyon fontos lenne megteremteni a termelők közötti bizalmat, amit a szakma szereplőit képviselő szervezet létrehozása követhet. A Hagyma Terméktanács a jelenlegi állapotában nem képviseli az ágazat többségét.