0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Jó kezekben a magyar óriásnyúl nukleuszállománya

A gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Központ (HáGK) a hajdani közismert Kisállattenyésztési Kutatóintézet (KÁTKI) jogutódja kiemelten fontos munkát végez a magyar óriásnyúl megmentése területén. Az itteni nukleuszállomány igen fontos feltétele annak, hogy unokáinknak is fennmaradhasson egyetlen őshonos nemzeti nyúlfajtánk, azonban a tenyésztők közti viták miatt egyre nehezebb az új vérvonalak beszerzése, ezért a genetikai beszűkülés továbbra is veszélyezteti az őshonos fajta fennmaradását.

Gödöllőn már több évtizedes hagyománya van a nyúltartásnak, különösen a ’60-as, ’70-es évekre, majd pedig a ’90-es évek végére volt jellemző, hogy őshonos nyúlfajtánkkal foglalkozik az intézet. Míg a ’60-as,’ 70-es években a magyar vadas- és magyar óriásnyulak tenyésztésével kapcsolatos problémákat próbálták megoldani, addig az ezredforduló tájékán a genetikai vizsgálatok mellett a magyar óriásnyúl tartása, elhelyezése, majd takarmányozása került előtérbe. Ezeket a kutatásokat az intézményben dr. Virág Györgyi és dr. Eiben Csilla neve fémjelzi.

 

Mérföldkövet jelentett a 2013-as év, amikor a Darányi Ignác Terv keretein belül a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával sikerült egy nukleuszállományt kialakítani. Az állatokat egy használaton kívüli baromfiistállóban helyezték el, melyet a betelepítés előtt felújítottak, korszerűsítettek. Szerencsére maradt néhány, még a ’70 es évekből származó régi jó minőségű, a háztáji gazdaságok számára készített mintaketrec, melyek a mai napig is használatban vannak.

 

A hagyományos faketrec mellett 1 m2 alapterületű ponthegesztett fémketrecekben is tartanak nyulakat, ahol az aljzatra OSB lapot helyeznek, s erre bőséges pormentes gyaluforgáccsal almoznak. A gondozó rendszeresen és akkurátusan takarítja az állatokat, így a 30 anya, a növendékek, ill. a 10 tenyészbak ellátása napi szinten mintegy 4 órát igényel. 

 

 

A nukleuszállomány alapjait hajdan többek közt Földi Gyula mátranováki tenyésztő állományából szerezték be a Magyar Óriásnyúl-tenyésztők Egyesületével együttműködve, s Gödöllőn ma is a legelterjedtebb, vadas színben tenyésztik a fajtát, pontosabban a vadas színnek két árnyalatában, a világosban és a sötétebben. Ez utóbbit olykor szürkevadasnak is nevezik. 

Bár a magyar óriás helyzete elsősorban a nukleuszállománynak köszönhetően az elmúlt egy évtizedben valamelyest javult, mégis a veszélyeztetett hazai őshonos állatok közé sorolandó a genetikai beszűkülés veszélye miatt. Sajnos a kistermelő nyulászok egy jelentős része, akiknél e fajtának igazán létjogosultsága lenne, a mai napig is olyannyira megosztottak, hogy energiáik jelentős részét a saját igazságuk bizonygatása köti le, ami a fajtának kárára válik, hiszen így az állományok elszigetelődnek egymástól, gyakorivá válhat a beltenyésztés, s a központi irányítás hiánya miatt a fajta nem egységesülhet. Az intézet munkatársai számára egyre nehezebb a gödöllői állomány hosszú távú fenntartása érdekében nélkülözhetetlen új vérvonalak felkutatása, beszerzése.

A jelenlegi helyzetben be kell vonni a tenyésztésbe minden fellelhető magyar óriásnyúl vérvonalat, függetlenül attól, hogy teljesen megfelelnek-e a fajtaleírásnak, vagy különböznek attól. Ha nem ezt tesszük, olyan genetikai értékek tűnnek el, melyeket sosem tudunk már visszaszerezni. Tudjuk, hogy a 24. órában vagyunk – jelzésértékű, hogy a 2016/17-es kiállítási szezonban nemzeti kisállat-kiállításunkon Dabason egyetlen magyar óriásnyulat sem mutattak be. A gödöllői intézet munkatársai missziójuknak tekintik, hogy a magyar óriásnyúlfajtát megőrizzék, miközben a fajta elterjesztésében, népszerűsítésében is jeleskednek. Azt vallják, hogy a magyar óriásnyúl megmentése – a többi hasonló helyzetben lévő őshonos fajtával együtt – csak az állami génbankok, a tenyésztők és a fajta tenyésztőszervezete összefogásával és együttműködésével lehetséges úgy, hogy minden szereplő a fajtavédelmet tekinti elsődlegesnek.

 

Forrás: