Hosszú évek tapasztalatai alapján már-már megszokott volt, hogy a bemutatott nyúlállománynak mintegy 1/3 része óriás, 1/3 része kis és közép fajtájú egyedekből, 1/3 része törpékből áll. A mostani kiállításon viszont azt tapasztaltuk –, annak ellenére, hogy a rendezvény időpontja egybeesett egy nagy európai óriásnyúl kiállítással is, ahova több magyar tenyésztő is kijutott – hogy a német óriásnyulak elsöprő mennyiségben szerepeltek. Az örömben üröm is volt: egyetlen magyar őshonos nyúlfajtánkból, a magyar óriásnyúlból mindössze 3 példányt mutattak be. Ez csupán 2 százaléka volt a benevezett állatoknak. A szervezők közvetlenül a bejáratnál helyezték el a három állatot, kifejezve ezzel a fajta iránti szimpátiájukat, s felhívva arra a figyelmet, hogy bár a magyar óriásnyúl állománya az elmúlt években némileg gyarapodott, élő nemzeti kincsünknek hosszú távú fennmaradása még kérdéses. Több elfeledett, de hazánkban valaha igen elterjedt fajtát láthattunk, így például nagy csincsillát és német sötét nagyezüstöt is.
