A gyakorlat szerint a pítium elleni leghatékonyabb védekezési mód, ha az öntözések között hagyjuk enyhén kiszáradni a növények közegét, illetve megpróbáljuk elkerülni a stressz kialakulását, ami kaput nyit a növény védekezési rendszerén.
A növénypatológusok a pítiumoknak több mint 120 faját azonosították. Az általuk okozott tünetek alig térnek el egymástól, a többségük sok gazdanövényű, a védekezés leghatékonyabb módja mégis eltérhet az egyes fajoknál. A három legelterjedtebb a Pythium aphanidermatum, a Pythium ultimum és a Pythium irregulare.
A Pythium aphanidermatum az egyik legagresszívebb pítiumfaj. A fertőzött növényből kiszabaduló, úszó zoospórái szabadon mozognak az öntözővízzel, így rövid idő alatt sok növényt betegíthet meg különösen hidrokultúrás, illetve ár-apályos öntözési rendszernél, amennyiben az öntözés 45 percnél tovább tart. A három faj közül ez igényli a legmelegebb környezetet. 10 °C alatt leáll a szaporodása, 25 °C-on már jól érzi magát, de leginkább a még ennél is melegebbet, a 35-40 °C-ot kedveli. Emiatt aztán rendszerint nem kora tavasszal, hanem később, a termesztőház fölmelegedésekor üti fel a fejét. A tavaszi egynyári virágok, illetve a nyáron indított krizantém- és a mikulásvirág-kultúrák a legveszélyeztetettebbek.
A Pythium ultimum a talajokban elterjedten jelenlévő kórokozó, növényházi termesztésben ott gyakoribb, ahol kerti talajt kevernek az ültetőközegbe, vagy az azzal érintkezik. Ritkán képez zoospórákat, így kevésbé fertőz öntözővízzel. A három faj közül ez a leghidegtűrőbb, 5 °C fölött kezd szaporodni, 20 °C-on érzi magát a legjobban, 35 °C fölött viszont „visszavonulót fúj”. A kora tavaszi virágágyi kultúrák legrettegettebb ellensége, a mikulásvirágot inkább csak a hideg idő beállta után, a kultúra végéhez közeledve fertőzheti meg.
A Pythium irregulare kevésbé agresszív, lassabban „végez” a növényekkel. A P. aphanidermatumhoz hasonlóan úszó zoospórákat képez, ami könnyíti az öntözéssel való terjedését. Meglehetősen hidegtűrő, 1 °C fölött kezd szaporodni, 20-30 °C-on érzi a legjobban magát, 35 °C fölött leáll a növekedése. A P. ultimumhoz hasonlóan a kora tavaszi és a késő őszi kultúrákat veszélyezteti.
Ismerünk néhány olyan növényt (pl. krizantém, mikulásvirág), amit mindhárom pítiumfaj megbetegíthet, a növények többségére azonban csak egy vagy két faj jelent veszélyt.
A P. irregulare többek között a bazsalikomra, a ciklámenre, a Lantanára, a Primulára veszedelmes. A P. ultimum a begóniát, a fuksziát, a dáliát, a Tagetest támadja meg, a P. aphanidermatum pedig a Celosia, az Impatiens, a levendula, a Vinca, a Verbena és a Zinnia ellensége.
A pítium az egyik legrettegettebb növényházi kórokozó, hiszen alattomosan, gyorsan terjed, és korlátozottak a védekezési lehetőségeink ellene. Fertőzött szaporítóanyaggal, ültetőközeggel is a növényházba kerülhet, de hosszú időt képes átvészelni a talajmaradványokon, a talajon, az asztalokon, az öntözőcsövekben, a cserepezőasztalokon, illetve cserepezőgépekben.
A hosszan nedves körülmények kedveznek a terjedésének, leginkább a lassan kiszáradó, vagy a túl finom szerkezetű közegeket szereti.
|
Óvintézkedések Kultúraváltás előtt minden növényi és földmaradványt távolítsunk el a növényházból. Magas nyomású mosót vagy lombfújót is használhatunk. Fertőtlenítsük le az asztalokat, a járdákat, az újrahasználni tervezett konténereket. Ültetéshez részesítsük előnyben a közepes vagy nagy rostméretű, jól levegőző, tömörödésre kevésbé hajlamos közegeket. A mikorrhiza-készítményeknek és biofungicideknek is hasznát vehetjük. Kerüljük a túlöntözést, soha ne hagyjunk pangó vizet a cserepek alatt. Az öntözések között hagyjuk kissé kiszáradni az ültetőközeget. Ne tápoldatozzunk magas töménységekkel, mert az öntözések közötti kiszárításkor túlságosan magas sókoncentráció jöhet létre a gyökerek körül. Kísérletek szerint a túlzott nitrogénbevitel visszaveti a növény kórokozókkal szembeni természetes védekezőképességét. Amint észrevesszük, hogy károsan magas sókoncentráció alakult ki a közegben, mossuk át azt nagy vízmennyiséggel.
A pítium kevésbé fertőzi az 5,5 pH-értéknél savasabb közegben nevelt növényeket. Elhalt gyökerekkel, növényi maradványokkal táplálkozó lények (pl. gombaszúnyog-lárvák) is terjeszthetik. Soha ne használjuk újra az ültetőközeget, még komposztálást követően sem. A termesztőberendezés talajára kiömlött friss ültetőközeget se használjuk föl, ha a ház valamely részén éppen pítiumfertőzéssel küzdünk, hiszen az a járófelületeken is megjelenhet. Szélvihar esetén tartsuk zárva a szellőzőket, ajtókat, mert a szél által szállított porral a szabadföldről is bekerülhet a kórokozó. Borús, hűvös napokon lehetőleg ne öntözzünk, hiszen a lehűlés és a fényszegény viszonyok stresszhelyzetet teremthetnek a növényekben. Gondoskodjunk arról, hogy folyamatosan jó legyen a lomb átlevegőzöttsége, hiszen a száraz, vagy gyorsan felszáradó lomb a biztosítéka a növények gyökéren keresztüli folyamatos vízfelvételének, így a közeg időközönkénti kiszáradásának. |
|
Tünetek A pítiumos gyökérrothadás legjellegzetesebb tünetei: a növények visszamaradnak a növekedésben, a gyökérvégek barnulnak, elhalnak, a betegség előrehaladtával pedig a külső rétegük lehúzhatóvá válik. A levelek lankadnak, hiszen nem megfelelő a növény vízutánpótlása. A tő egy részén vagy egészén tápanyaghiány-tünetek lépnek fel, mert a növény a sérült gyökereken keresztül nem jut hozzá a szükséges tápanyagokhoz. |
