0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A kihajtás ünnep volt a pásztorember számára

Pár évtizede még több csordajárás is volt Kisújszálláson. Mára megfogyatkozott az állatlétszám, átalakultak a tartási szokások - írja a szoljon.hu.

A Szent György-napi kihajtás ünnepét a helyi városvédők felelevenítették. Az egyik ötletgazda Nagy Pista bácsi volt, aki maga is dolgozott a határban.

– Fiatalon a Nagykunsági Állami Gazdaságban dolgoztam Kenderes-szigeten. Amikor az iskolából odakerültem, először legeltettem a teheneket, majd elküldtek tanulni. Később dolgoztam sertéstelepen, majd miután kitanultam, brigádvezető lettem.

 

A kihajtás ünnep volt a pásztorember számára

A suba, a szeredás, a kampósbot és a karikás elmaradhatatlan kellék volt a pusztai ember számára – mutatja Nagy István. Fotó: Daróczi Erzsébet

 

– Akkor még tavasszal a növendék borjakat kiverték a gyepre, ugyanúgy mint a lovakat, ahogy a disznókat. Aratáskor kimentünk velük a tarlóra és míg fel nem szántották, kint voltunk – idézi a múltat Nagy István.

– Nagymamámék tanyán laktak, nyaranta iskolásként a malacot meg a libát kellett őriznem. Nyugdíjazásomig dolgoztam gépészként, motorszerelőként is, de az állatok szeretete mindig végigkísért. Puli kutyámtól a mai napig nem szabadulok. Egy jó terelőkutya többet ért, mint száz ember.

– Akkor még a csorda előttünk járt a Marjalaki utcán 150–200 darab tehenet is hajtottak naponta, volt olyan ház, ahol négy–öt szarvasmarhát is tartottak. Nekünk is volt nyaranta tehenünk, nagymamáéktól hazahoztuk, hogy legyen friss tejünk itthon, az kijárt naponta a csordára, télen meg visszavittük a tanyára. Magunk készítettük a túrót, küpöltük a vajat, teljesen önellátóak voltunk, ezt a mai fiatalok már el sem tudják képzelni – sorolja Pista bácsi.

– Iskolásként hétvégén kimentem Buga Lajos bácsihoz a csordára és a bojtárokkal húztam a gémeskútból az itatáshoz a vizet. Régen a tanyákon, gazdaságokban márciusban megvolt a birkanyírás, a csordára kijáró teheneket, birkákat, disznókat ki kellett vinni kihajtás előtt a bikaházhoz oltásra.

– Akkori Buga Lajos bácsi volt a városi számadó, ő felelt a jószágokért, s volt vele három bojtár. A pásztorembernek jó szolgálatot tett a suba, hiszen alatta nem ázott, fázott. A karikással a csergetést nem volt nehéz megtanulni, egy–két pofon után, amikor az ember arcon csapta vele magát, már tudta használni. A két fiúunokámnak is megtanítottam a karikás használatát – magyarázza Pista bácsi, aki új karikását születésnapjára kapta.

Ünnepre készül

– A pusztában az ember hiába volt kint a szeptember végi behajtásig, sosem unatkozott. Én míg bírom, viszem a hagyományápolást, már a subámat is elővettem a hónap végi kihajtásünnepre, ahol a gémeskútnál lesz karikáscsörgető, vízhúzóverseny is. Szerencsére a hagyományápolásba belenőtt István fiam és Ildi lányom is, nekik is természetes, hogy őrizzék a régi értékeket. A Szent György-napi kihajtás mindig nagy ünnep volt Kisújszálláson. Nagyon örülök, hogy a Városvédő és Szépítő Egyesület nyolc éve ezt visszahozta a köztudatba – mondja Pista bácsi.
 

Az eredeti cikket a szoljon.hu oldalán olvashatja.

Forrás: