0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A jövő gabonakombájnjai, a gabonakombájnok jövője

Nyolcvan éve kutatják a gépészek a mind hatékonyabb gépesített aratás titkát. Az AGROmashEXPO-n 3. napjára szervezett tanácskozáson az arató-cséplőgépek legújabb fejlesztési irányairól, az innovációs eredményekről a fejlesztések szempontjairól, az új konstrukciós megoldásokról, valamint a hazai vizsgálatok tapasztalatairól tájékozódhattak az érdeklők.

Hajdú József (MG Technika) elmondta, hogy éppen 80 esztendeje indították próbaútra Kanadában a Massey-Harris mérnökei az első önjáró arató-cséplőgépet. A tengeren túli törekvéseket 1952-ben Európában, a belga Claeys cég (a mai New Holland elődje) kísérleti gépe követte, majd 1953-ban a CLAAS Hercules útra indításával ténylegesen kezdetét vette az aratás gépesítése.

Jelenleg a világon 13 cég gyárt gabonakombájnt szalmarázóládás, rotoros vagy hibrid változatban. A fejlesztésükben érvényesülő tendenciák között a nagyobb teljesítményű, tisztább üzemű, hajtóanyag-takarékos motor, a növekvő áteresztőképesség, az automatikus terhelésszabályozás, az egyszerűbb, megbízhatóbb hajtásrendszerek, a nagy tartálytérfogat és a nagy ürítőcsiga-teljesítmény, a hatékonyabb szalmaszecskázó-terítő rendszer, az összkerékhajtású talajkímélő járószerkezet, a magasabb vezetési komfort, a fejlettebb fedélzeti elektronika, az automatikus adapter csatlakoztatás, valamint a precíz flottavezérlés megvalósítása szerepel. Fő cél a minél kevesebb szemsérülés, a nagyobb szemtisztaság és a csökkenő szemveszteség elérése.

Ezeknek az elvárásoknak a figyelembevételével és évtizedek tapasztalatainak felhasználásával a legkorszerűbb elvek alapján fejlesztette ki az AGCO cég 647 LE motorteljesítményű, 13,5 méter széles vágóasztalú, 17,1 köbméteres magtartályú, hangzatos elnevezésű IDEAL-9 kombájnját, amelyet tavaly Hannoverben az Agritechnica kiállításon mutattak be a nagyközönségnek.

A vágóasztalok fejlesztési szempontjaiból Csanádi Tamás (CLAAS Hungária Kft.) a nagyobb munkaszélességet, a sokoldalúságot, illetve az univerzalitást, a hatékonyabb terménytovábbítást, a motollavezérlést, a hajtástechnikai megoldások szerepét, a pontos hossz- és keresztirányú talajkövetést és a beállítások automatizálást emelte ki. A legújabb vágóasztaloknál a fel- és lekapcsolást elektromos vagy hidraulikus gyorscsatlakozó segíti, a motollaujjak állítása pályavezérelt, illetve felül átforduló megoldású, kaszaszerkezetük 3 vagy 4 collos rendszerű, a kasza és a behordócsiga közötti távolság menetközben változtatható, egyes gyártmányoknál pedig a közúti vontatásra integrált járószerkezetet használnak.

A kukoricacső-törő adapterek fejlesztésénél Jóri J. István (BME) szerint a növekvő munkaszélesség, azaz a sorok számának növelése, a 38,1-76,2 cm között állítható sortáv, az iker-, illetve sűrűsoros kialakítás, vagy a sorfüggetlen megoldás, az adapteroldali veszteségek minimalizálása, a magminőség megóvása, a forgóujjas vagy levegőrásegítéses anyagtovábbítás, a hajtási energia csökkentése, a központi állítás lehetősége, az adapterek szerkezeti tömegének csökkentése, az automatikus sorvezetés, illetve sorontartás és a szármaradványok kezelése (zúzás-terítés, rendre rakás) áll előtérben. Fontos szempont, hogy a behatolási-, az úgynevezett profilszög ne legyen nagyobb 17 foknál.

A vastagabb, keményebb szárú és levelű GMO fajták hatékonyabb vágásához, tépéséhez és aprításához fejlesztette ki az amerikai Calmer cég a BT Chopper törőszerkezetet. A gumiabroncsok, illetve a gumihevederek futófelületének kímélését szolgálják a csonktaposó szerkezetek. A napraforgó-betakarító adapterek közül a sorfüggetlen, gyűjtőtálcás konstrukciók 6-8 km/h munkasebességnél 3-4, míg a soros kialakításúaknak nagyobb sebességnél is csak 2-3 százalék a veszteségük.

Jóri J. István hangsúlyozta azt is, hogy hazai gyáraink, az Optigép Kft., a Linamar Zrt. és a CLAAS Hungária Kft. kukorica- és napraforgó adapterei a világ minden részébe eljutnak, e tekintetben adaptergyártó „nagyhatalomnak” számítunk.

A különböző gabonakombájnokról „igazi” képet a szántóföldi tesztek nyújtanak. Kelemen Zsolt ( NAIK MGI) ismertette, hogy a hazai vizsgálatoknál a NAIK MGI mérési módszerével a gépek áteresztő-képességét, a fajlagos hajtóanyag-felhasználásukat, a szemtisztaságot és a törtszem-arányt, valamint az átlagos tarlómagasságot határozzák meg egyenletes állományú, hektáronként legalább 7-8 tonna hozamú, köztermesztésben használt fajta betakarításában. A cséplési veszteséget a szemteljesítmény (gépterhelés) függvényében állapítják meg. Az eredmények a gépvásárlásnál és az üzemi paraméterek megválasztásánál, illetve a kombájn beszabályozásánál lehet a gazdák, a vállalkozók segítségére, míg a gyártóknak a fejlesztési munkájukban lehetnek hasznosak.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu