A vegyszermentes termesztés egyik alapja az ellenálló zöldség- és gyümölcsfajták ültetése. mielőtt zöldségvetőmagot választunk, tájékozódjunk az adott fajta betegségekkel szembeni ellenállóságáról.
Szedjünk oltóvesszőt
Ha régi vagy kedvelt gyümölcsfajtát szeretnénk szaporítani vagy átoltani, akkor ahhoz
Ha pusztulófélben lévő öreg gyümölcsfáról szeretnénk a fajtát menteni, akkor annak a legjobb állapotú részéről szedjük a fejlett vesszőket. Hajtásrügyeseket válasszunk, amelyeken hosszúkásak, szinte a vesszőhöz simulók a rügyek (a virágrügyeket onnan ismerjük fel, hogy kerekebbek). Olyan hosszú oltóvesszőt szedjünk, hogy a középső részén 3-4 hajtásrügy legyen. A vessző végén lévő rügyek értéktelenek. Az oltás legmegfelelőbb időpontja az időjárástól függ, de általában március vége (Gyümölcsoltó Boldogasszony napja március 25.), amikor a fa nedvkeringése megindul, és „adja a héját”. Addig az oltóvesszőket hűvös, 1-2 °C-os helyen, nedves újságpapírba és nejlonzsákba csomagolva, akár hűtőszekrényben tároljuk. Fontos, hogy ne pattanjanak meg a rügyek, és ne is száradjanak ki a vesszők. Ha több fajtáról szedünk vesszőket, címkézzük föl a kötegeket.
Azonos vastagságú alany és nemes vesszőket párosítással vagy angolnyelves párosítással illesszünk össze, míg az idősebb fák vastagabb részébe való átoltáshoz a hasítékoltást vagy a héj alá oltást válasszuk.
Mit vessünk?
A kora tavaszi vetést akkor kezdhetjük el, amikor már rá lehet menni a talajra, nem ázott, nem fagyott.Ez az időpont általában február vége, március eleje. Ilyenkor – megfelelő talaj-előkészítés után – szabadföldbe vethető a sárgarépa, a petrezselyem, a borsó, a fejes saláta, a spenót és a sóska magja, illetve dughagymáról szaporíthatjuk a hagymaféléket, a fűszernövények közül a kaprot. Fűtetlen fólia alá elvethetjük a hónapos retket, az előcsíráztatott korai burgonya gumóját, illetve a korai karalábét is kipalántázhatjuk. Ha maradék vetőmagunk van, akkor fontos tudnunk, hogy mikor csomagolták, mert a zöldségfélék magjai igen eltérő ideig őrzik meg a csíraképességüket. A metélőhagyma például csak 1-2 évig, ezért abból érdemes minden évben új magot venni. A petrezselyem, a vöröshagyma 2-3, a sárgarépa, a cékla, a bab és a paprika magja 3-4 évig csíraképes. A leghosszabban, 6-8 évig a kabakosok (uborka tök, dinnye) magja tárolható.
Házi Berkenye
Vannak olyan gyümölcsfajok, amelyek sajnálatos módon lassan feledésbe merülnek, nem termesztik őket. Ilyen ősi gyümölcsünk a házi berkenye. Nagyobb pihenőkertbe is ültethetjük, mert 12-15 méter magas fája, szép szabályos koronája jó árnyékot ad. Májusban sátorozó fürt virágaival, ősszel vörös lombszínével díszít.
A házi berkenye 2-3 cm átmérőjű almácska termései szeptemberben érnek. Két alakkörét, az alma alakú gömbölyded, illetve a körte formájú hosszúkás terméseket nevelő változatát ismerjük. A házi berkenyére valóban igaz, hogy inkább gyermekeinknek, unokáinknak ültetjük, mert a csemete 10-15 év múlva virágzik, és akár húsz év is eltelik, mire számottevő mennyiségű gyümölcsöt ad.
Napos helyre ültessük, fiatal korban rendszeresen öntözzük. Legjellemzőbb betegségei a varasodás, a tűzelhalás és a rozsda, ami ellen az almához és a körtéhez hasonlóan védeni kell. Termése túlérve lepotyog a fáról, ezt azonban ne várjuk meg, még érés előtt szedjük le (magas fáról gyümölcsszedő zsákkal) és utóérleljük. A házi berkenyét, akárcsak a birset, kesernyés íze és hashajtó hatása miatt nyersen nem fogyasztjuk, viszont kiváló lekvár, befőtt és ízletes pálinka készíthető belőle. C-vitaminban, csersavban és pektinben gazdag, ami hozzájárul a jó emésztéshez.
Élő talaj
A sikeres növénytermesztés alapja a talaj, annak minőségét azonban nemcsak fizikai tulajdonságai (pl. szerkezete, vízmegtartó képessége) határozzák meg, hanem biológiai aktivitása is.
A talajban zajló természetes folyamatok támogatása, a mikroélőlények tevékenységének segítése, számuk növelése felér egy nagy adagú műtrágyázással. A mikroszervezetek ugyanis feltárják és a növények számára fölvehetővé teszik a tápanyag-molekulákat. A mikroszervezetek tevékenységét úgy támogathatjuk, ha kíméletesen műveljük a talajt, és csak indokolt esetben bolygatjuk (pl. az őszi ásással, szántással). A laza szerkezetű, szerves anyaggal ellátott talajt forgatás nélkül is művelhetjük, a talajlazítást ugyanis elvégzik helyettünk a talajélet fenntartásában minket segítő földigiliszták. A talajban élő hasznos mikroélőlények számát baktériumtrágyák, talajkondicionáló készítmények, komposztkivonatok kijuttatásával gyarapíthatjuk.
A talajban azonban nemcsak hasznos élőlények, hanem sajnos kártevők és kórokozók is élnek. Sok gondot okoznak a talajból fertőző, hervadást, palántadőlést előidéző gombás betegségek, például a pítium, a fitoftóra, a verticillium, a fuzárium és az alternária, a kártevők közül pedig a fonálférgek, a tőzeglégy-, a gyászszúnyog-, a vincellérbogár- és a bagolylepke- lárvák, illetve a lótücsök.
Hajtatásban igen veszélyesek a talajból támadó tripszlárvák, ma már szerencsére azok ellen is találunk vegyszermentes megoldást. Ilyenek az úgynevezett hiperparazita (az élősködőn élő élősködő) gombaszervezetek, amelyek harcra kelnek a kórokozó gombákkal vagy kártevőkkel. Ezek egy része a hazai talajokban természetes módon is megtalálható, felszaporítva és célzottan kijuttatva azonban a hatásuk fokozható. Ilyen például a Trichoderma asperellum gombafajt tartalmazó Trifender WP, amely a talajból fertőző kórokozó gombák ellen hatásos. Az Artis az Arthrobotrys oligospora, míg a Bora a Beauveria bassiana hiperparazita gomba spóráit és micéliumait tartalmazza, amelyek a talajban lakó kártevők számára kedvezőtlen feltételeket teremtenek. A Streptomyces griseoviridis baktériumtörzsre épülő Mycostop a palántadőlés és a fuzáriumos hervadás ellen hatásos.
Túlságosan alacsony hőmérsékleten hibernálódnak (de túlélnek), a nagy melegben viszont elpusztulnak. Legjobban a 15-25 °C közötti hőmérséklettartományban „dolgoznak”. Száraz talajban sem aktívak, ezért gondoskodnunk kell a megfelelő vízellátásról, a túl gyakori öntözés azonban a kimosódás veszélyével jár. Általában a növények számára is kedvező, enyhén savas vagy semleges (pH 6-8) közeget kedvelik. A hasznos gombák általában 1-3 hónapig életképesek, ezért időről időre újból ki kell juttatni őket, közvetlenül a talajhoz keverve vagy az öntözővízzel. A mikrobiológiai készítmények használata mellett kerüljük a vegyszereket (gyomirtókat és talajfertőtlenítőket).
