A szőlő művelése során elkerülhetetlen munkaműveletek nagy része alapvetően kézi munkaerőt igényel, ugyanakkor az utóbbi időkben egyre nagyobb problémát jelent a szakképzett munkaerő hiánya. Általában jellemző a mai munkaerőpiaci helyzetre, hogy sokan vannak olyanok, akik csak keresetkiegészítésként vállalnak munkát a szőlőben, és/vagy teljesen más szektorból, más szakterületről érkeznek. Az ilyen szőlőmunkások szakképzettsége általában csekély vagy egyáltalán nincs, a gazda pedig szerencsésnek mondhatja magát, ha olyan ember is akad közöttük, aki korábban már „dolgozott” szőlőben. A másik, egyre nagyobb probléma ezzel kapcsolatban, hogy
A munkaerővel kapcsolatos problémákra rárakódik, hogy a szőlő művelésének minden egyes járulékos költsége (növényvédő szer, üzemanyag, gépi munkák stb.) jelentős mértékben növekszik. Mindezekkel szemben egyre jobban nyomasztja az ágazatot, hogy sem a szőlő, sem a bor ára nem nő ilyen mértékben, vagyis a növekvő költségeket tulajdonképpen ugyanabból a bevételmennyiségből kell fedezni.
Nem csoda, hogy a gazdák gondolatai a folyamatos költségcsökkentés, a fenntarthatóság, illetve a megbízhatóság körül forognak. Ezekre egyik lehetőség a szőlőmunkák minél teljesebb körű gépesítése. Manapság a legtöbb munkaműveletre találunk a piacon megfelelő gépeket, azonban vannak olyan fitotechnikai műveletek, amelyekre még nincsenek, és azok bonyolultsága miatt talán nem is lesznek gépek. Ilyenek a hajtásválogatás, a hónaljazás, a fürtritkítás, vagy akár a ritkábban alkalmazott gyűrűzés. Ezek, bár a legtöbb szakirodalom szerint nem elhanyagolható műveletek, sok, főleg nagyüzemi ültetvényben mégis elmaradnak a kézimunka-igényességük miatt, illetve leginkább csak a magas minőség elérése érdekében alkalmazzák őket, mivel csak ebben az esetben beszélhetünk a megtérülés lehetőségéről. Mellékesen megjegyzendő, hogy erős, intenzív növekedésű, bio művelésű ültetvényekben a szellős lombfal elérésére ugyanakkor mind a hajtásválogatás, mind a hónaljazás szinte elhagyhatatlan munkaművelet. De visszatérve jelen cikkünk fő témájára, foglalkozzunk az aktuális zöldmunkákra alkalmazható, alkalmazandó gépekkel.
Törzstisztítás
Más néven fattyazásként is emlegetik, tulajdonképpen a magasművelésű ültetvényekben a tőke idős részeiről (törzsről és tőkenyakról) a nemkívánatos hajtások eltávolításáról van szó. Általában ez a szőlőben az első, nem elhanyagolható munkaművelet, mert a meghagyott hajtások többek között növelik a gombás megbetegedések veszélyét és tápanyagot vonnak el a tőkétől. Az első törzstisztító gép az 1980-as évek elején jelent meg a piacon. A törzstisztítást akkor kell kezdeni, amikor a hajtások még csak 10-15 cm hosszúak, könnyen leválaszthatók. A jó minőségű munkához ajánlott, hogy a törzsek egyenesek és legalább 70 cm magasak legyenek, a traktor könnyű mozgása érdekében pedig célszerű, ha az ültetvény sortávolsága legalább 1,80 méteres.
A legtöbb egyoldalas, viszont létezik hidas kialakítású kétoldalas változat is, amely a lassabb haladás és a sorba való beállás miatt nem jelent komolyabb munkaidő-megtakarítást, viszont az ára jóval magasabb az egyoldalasénál. A szíjak vastagságát változtatva ezek a gépek alkalmasak lehetnek gyomirtásra is. Fontos szempont lehet továbbá a gépválasztásnál, hogy a leggyakoribb vízszintes változat általában nem alkalmas a tőkefej tisztítására. Ennek kiküszöbölésére, illetve, hogy minél kevesebbet kelljen kézi munkával utána dolgozni, létezik olyan változat, ahol a tőkenyak tisztítására a vízszintes dob alatt elhelyeztek egy függőleges, kefékkel ellátott dobot is.
A munkagép a traktor elejére, közepére, hátuljára is elhelyezhető, a gyakorlatban ugyanakkor a soraljaműveléssel egyidejűleg, kultivátorra, vagy mulcsozóra kétoldalt szerelve vált be, amellyel így egy menetben, jelentős költségmegtakarítást elérve több munkaművelet is elvégezhető.
Hátrányos lehet, hogy szárazabb időszakban a porképződést nem lehet elkerülni. Ennek csökkentésére vagy nedvesebb időszakban (esetleg kora reggel), vagy növényvédő géppel kombinálva lehet a gépet használni.
Mint minden gépnél, ezeknél is előfordulnak elhagyott, ottmaradt hajtások, amiket – amennyiben van rá kapacitás – emberi erővel kell eltávolítani. Mindezek ellenére ezekkel a gépekkel átlagosan 40 százalékos munkaidő-megtakarítás érhető el.
Bizonyos gazdaságokban a törzstisztításra alkalmaznak kontakt (perzselő) hatású gyomirtó szereket is. A vegyszeres törzstisztítás sok szempontból előnyös lehet, ugyanis a mechanikai törzstisztításnál a vegyszer viszonylag nagyobb menetsebességgel kijuttatható. A módszer kizárólag magas gyomoktól mentes soralján, és legfeljebb 20 centiméteres hajtáshosszúságig alkalmazható. A hajtások leperzselésére pedig csak olyan készítmények jöhetnek számításba, amelyek nem szívódnak fel a tőke fás részeibe. A vegyszeres törzstisztítást védőburkolattal ellátott, kamraszerű szórókerettel célszerű elvégezni. A kezelés egyúttal a gyomnövények ellen is hatásos, arra azonban fokozottan ügyelni kell, hogy a készítmény ne károsítsa a tőke lombozatát.
Hajtásbefűzés, kötözés
A hajtásbefűzés célja a huzalos támrendszerrel rendelkező ültetvényeknél a sorokba belógó hajtások visszarendezése a támrendszer részét képező huzalpárok közé, hogy a traktorok a növények roncsolása, károsítása nélkül el tudjanak menni a sorok között.
Jelenleg kétféle működési elvű géptípust lehet kapni a piacon. Az egyiknél a hajtásokat két elektromos vagy hidraulikus működésű szállítócsiga, szalagok, emelőtárcsák húzzák, terelik felfelé. Közvetlenül ezek mögött a szőlősor mindkét oldalán megtalálható egy-egy dob, amelyről egy vezetőgyűrűn keresztül kötözőhuzalt húznak ki. Ez a huzal enyhe fékezőerő hatására megfeszül, majd a kapcsolóautomata kötözőrései alá futva magát a kapcsot kézzel oldják ki. Oszlopközönként két-három kapocs elhelyezése szükséges. A gépeken általában elhelyeznek egy tetejezőt, ami a második kötözésnél eltávolítja a hajtáscsúcsokat. A sorok vége előtt lefékezik a huzaladagolást, aminek következtében a huzalok megfeszülnek. Ezt követően a huzalok elvágása előtt a két huzalt csomóval rögzítik. Ennél a rendszernél a kifeszített huzalok nem rögzíthetők a támrendszer oszlopainak horgaihoz, kötözőprofilokhoz. A huzalokat, hogy ne csússzanak le, tulajdonképpen a hajtások kacsai, levélnyelei tartják meg.
Többletmunkaerőt igényel ugyanakkor, hogy a szüret után a kifeszített műanyaghuzalokat el kell távolítani a szőlőből. Ez egy kardánhajtású csévélődobbal is megoldható, akkor a huzalok újra felhasználhatóak. Ennek hiányában a huzalok átvágását követően a darabokat kézzel kell kihúzni. Fontos, hogy ezt a munkafolyamatot a szüretet követően minél előbb elvégezzük, amikor még a kacsok minél kevésbé fásodtak el.
A másik rendszernél a már meglévő huzalokat ujjas tárcsákkal emelik fel a megfelelő magasságba, majd ott, oszloponként két kapoccsal rögzítik. Hátránya ennek a rendszernek, hogy a huzalokat előre ki kell húzni és lefektetni a talajra. A hajtások rendezésére, fésülésére külön kefés szerkezettel lehet kiegészíteni a gépet, illetve a hajtásvégek levágására itt is alkalmaznak tetejezőt. Magas ára miatt, és amiatt, hogy a huzalokat előre le kell fektetni a talajra, ez a géptípus nem igazán terjedt el a gyakorlatban.
Csonkázás
A csonkázás lényege a támrendszeren túlnőtt, illetve az oldalirányban kilógó hajtások visszavágása. Bár megjegyzendő, hogy megfelelően elvégzett hajtásbefűzés esetén – főleg, ha azt hajtásválogatás is megelőzte – az oldalirányban kilógó hajtások száma minimális. A csonkázott ültetvényben könnyebb elvégezni a talajművelési, növényvédelmi munkákat, a lombfal jobb levegőzöttsége által csökken a növényvédelmi kockázat, illetve gyorsabb a bogyókban a cukorfelhalmozódás.
Bár a traktor hátuljára is rögzíthetők lennének, a jobb láthatóság miatt leginkább előre szokták helyezni a gépeket. Változatait tekintve egy vagy két oldalon metszenek, kialakításuk pedig sétapálca, vagy hidas szerkezetű.
Értelemszerűen, minél több oldalt, sort csonkáz egy gépkombináció, annál kevesebb fordulóra van szükség. Fontos szempont a gépválasztásnál az is, hogy a gépnek milyen állítási lehetőségei vannak, vagyis a magasság mellett a dőlés is szabályozható-e a fülkéből. Jelenleg még sok olyan gép üzemel nálunk (valószínűleg anyagi megfontolásból), ahol csak a magasság állítható. Vágószerkezetek tekintetében a gépet vagy alternáló mozgású kaszákkal, vagy forgókésekkel szerelik. Mivel az előbbinek több hátránya van, a forgókéses jobban elterjedt. A forgókéses rendszerű gép oldalt 3-6, a keresztirányú tartón egy vagy kettő kést pörget, amelyek átfedik egymás területeit.
Levelezés
Ez a munkaművelet tulajdonképpen az érés fázisában a fürtzónában található levelek nem teljes mértékű eltávolítását jelenti. Főleg a minőségorientált borászatok alkalmazzák, ugyanis a fürtök közvetlen napfényre kerülésének hatására több szempontból is kedvező folyamatok indulnak a fürtökben (almasav átalakulása cukorrá, fenolos anyagok képződése stb.), illetve a lombfal szellőssé tételével a növényvédelmi kockázatok is csökkennek.
Működési elvük alapján létezik nyomó, illetve szívólevegős változat is. Az előbbi működési elve, hogy a gépben működő kompresszor akkora sebességgel fújja a levegőt, ami letépi a leveleket. Ez a típus a magas beruházási költségei miatt nem terjedt el. Gyakoribbak ugyanakkor a szívólevegős gépek, amelyeknél a szívó légáram beszívja a leveleket a gépbe, ahol egy metszőberendezés letépi azokat (egyes géptípusoknál ezt két egymással szemben álló, befelé forgó hengerrel oldották meg). A szívó légáramot általában egy axiálventilátor állítja elő. Ezek fordulatszáma fokozatmentesen állítható, ahogy általában a gép magassága is.
Kialakításuk, felfüggesztésük olyan, hogy követni tudják a lombfalat annak érdekében, hogy minél kisebb fürtkárt okozzunk.
A bogyósérülés tekintetében pedig átlagosan 0,5-1 százalékos kárral lehet számolni. A gyártók, forgalmazók a teljes vegetációs időben ajánlják a használatát, viszont a legutolsó időpont az utolsó permetezés előtt optimális. Az ilyen, később elvégzett levelezés a kézi szüretet is megkönnyíti, mivel a fürtök jobban láthatók, így gyorsabban leszedhetők, azon kívül a szürkerothadás fellépésének esélye is jelentősen csökkenthető.