0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A bírálat nem hibakeresés

A ló törzskönyvezésének első lépése (a származásellenőrzés után) a küllemi és mozgás bírálat. Ezzel a munkával, szinte minden tenyésztő találkozik, aki törzskönyvezett lovat tart.

Annak érdekében, hogy a tulajdonos a bírálati lap kézhezvételekor az ott számokban kifejezett értékelést értelmezni tudja, illetve a párosításkor a legmegfelelőbb döntés reményében tudjon tervezni, hasznos, ha a tenyésztő rendelkezik bizonyos tudással a lóküllemtan tekintetében.

Szem előtt a használhatóság

A ló küllemének szakszerű és hiteles megítéléséhez több dolog szükséges. Az egyik, hogy a bíráló rendelkezzen megfelelő elméleti képzettséggel az állattenyésztés, ezen belül a lótenyésztés területén, a másik, hogy ezt lehetőleg minél több gyakorlati tapasztalattal egészítse ki. A hitelességet illetően pedig fontos, hogy a bíráló a tenyésztőközösség részéről elismert, elfogadott személy legyen. (Természetesen itt is, mint az élet egyéb területein, találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában.) A bírálat során mindig szem előtt kell tartani, hogy a bírálat nem hibakeresés, illetve, hogy funkcionális küllemi bírálatról beszélünk.

Ez azt jelenti, hogy a küllem megítélése mindig a ló használata szempontjából történjen, nem önmagáért való.

A hivatalos bírálatot rendszerint több bíráló végzi együtt a lehető legszakszerűbb megítélés érdekében. A bírálatot valamilyen bírálati lapon írásban rögzítik, amit törzskönyvi dokumentumként archivál a törzskönyvező szerv, illetve egy példányt megkap a tulajdonos. Többféle bírálati lapot használnak a különböző fajtáknál, ahol a különböző testtájak megítélésénél eltérően súlyozhatnak, illetve eltérhetnek a bírálati szempontok számában is. Gyakori az, hogy az összpontszám 100, illetve az egyes bírálati szempontokra adható maximális pontszám 5 vagy 10. Ezen a skálán belül kell megtanulni elhelyezni a látottakat.

Általában vezérlő elv, hogy ha egy tulajdonságra az adható maximális pontszám felénél kevesebbet adunk, akkor az tenyésztésből kizáró ok.

Vagyis, ha egy 5 pontra értékelhető tulajdonságra a ló 2 pontot kap, az annyira rossz, hogy tenyésztésben tartása erősen ellenjavallt. Ilyen lehet egy várhatóan öröklődő durva lábszerkezethiba, pl. kifejezett bakpata minden lábvégen. 1-es pontot gyakorlatilag nem szoktunk adni. A 3-3,5-es számmal jellemzett tulajdonság egy átlagos testalakulást jelent. (A bírálat során fél pontokat még használunk a gyakorlatban, kisebb értékű törtet nem.) A 4-es pontszám egy előnyös, a fajtaátlagnál jobb testalakulást jelent, a 4,5 egészen kiváló, ritkán látható módon megközelíti a fajta szempontjából tökéletesnek vélt szintet. Maximális, 5-ös vagy 10-es pontot gyakorlatilag nagyon ritkán adnak bírálaton, de azért előfordul.

A küllem mellett ilyenkor értékelik és pontozzák a ló mozgását is, alapvetően lépésben és ügetésben, elővezetve.

Vágtában azért nem, mert vágtában nem lehet elővezetni a lovat, viszont a lépés minősége nagyon szoros összefüggésben van a vágta minőségével. Ahol van rá lehetőség, ott szabad mozgásban is bírálják a lovat, ami rendszerint magasabb pontszámokat eredményez, mint az elővezetésnél kapott pontok.

Az új és a régi módszer

A számokban kifejezett értékelésnek az a hátránya, hogy nem ad egyértelmű választ arra, hogy az adott testtáj milyen irányban tér el az ideálistól.

Vagyis túl kicsi- e, vagy túl nagy? Az egyenes helyett domború vagy homorú? A lábtengely kifelé vagy befelé tér el? A nyak túl rövid, túl vastag vagy túl vékony? A kondíció túl sok vagy túl kevés? Ennek érdekében a bírálati lapon helye van nagyon rövid szöveges értékelésnek is, amikor is a bíráló jellemzi a tulajdonságot, ha a pontszám oka nem egyértelmű.

Például, ha egy kifejlett ló bottal 150 cm, akkor a fejlettségre egyértelmű, hogy miért kap 2,5 pontot. Viszont ha az elülső lábszerkezetre kap 2,5 pontot, akkor indokolni kell, hogy pl. erősen franciás vagy durván X lába van a lónak. A szöveges jellemzés helyett régen egy rendkívül praktikus és nagyon gyorsan elvégezhető jelrendszert használtak a bírálatokon: a bírálati lapra nyomtatva volt egy ló rajza, és azon a testtájakat egy-egy jellel jellemezték. Külön jele volt az izmoltságnak, a burkoltságnak, a rövidnek, a hosszúnak, a feszesnek, a lazának stb. Ezek a jelek egy-két rövid vonalból álltak, így egy gyakorlott szakember 1-2 perc alatt leírt vele egy lovat, amely jelrendszer szükség esetén szöveges jellemzésként volt átírható vagy felolvasható. Sajnos ezt a jelrendszert egyre kevesebben ismerik és használják, pedig rendkívül praktikus és hasznos.

A leírt témában került sor egy egynapos képzésre május 18-án Baracson, a Reál-Száll ménesben. A képzést a Kisbéri és Gidrán Egyesület szervezte, elsősorban saját tenyésztői részére, de természetesen nyitott volt minden érdeklődő számára. A képzés egy kb. egyórás elméleti oktatással kezdődött, melyen az elhangzottak diákkal voltak szemléltetve. Ezt követően a képzés vezetője, dr. Pataki Balázs hangosan, részletesen elbírált és lepontozott egy kancát. Utána a további 7-8 lovat a tanfolyamvezető jellemezte, de nem pontozta. A pontozást már a résztvevőknek saját maguknak kellett elvégezni a saját bírálati lapjukon, majd az utolsónak elővezetett lónál már teljesen önállóan értékeltek és pontoztak a résztvevők.

Ezzel párhuzamosan az egyesület két hivatalos bírálója is elbírálta az elővezetett lovakat, a résztvevőktől hallótávolságon kívül. A bírálatok végén a „hivatalos” bírálatokat kivetítették, és mindenki össze tudta hasonlítani a saját értékelésével.

Forrás: Kistermelők Lapja