0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Beteg a mézpiac (2. rész)

Nem a magyar méhész „szája-íze” szerint alakulnak a nagybani mézfelvásárlási árak. Alacsonyak és nem mozdulnak, ha igen, akkor inkább lefelé. Egy kilogramm virágmézért másfél liter dízelt sem kapunk, Pesten két gombóc fagyit (igaz, édestölcsérben). Ráadásul, alig-alig lehet eladni, a hazai exportcégek szokatlanul sokat állnak, nem vásárolnak. Vajon mi lehet ennek az oka? Miért beteg a mézpiac?

A világ mézpiacát elemző írásom első részében a második legnagyobb felvevő piac, az USA helyzetét értékeltem, aminek csak emlékeztetőül a lényege: elérte a 200 ezer tonnát az import, ami azt jelenti, hogy tovább nő a belső mézfogyasztás, viszont egyre kevesebb mézet termelnek a méhészek.

A valódi mézet termelő térségek (Ukrajna, Argentína, Brazília) importja jelentősen csökkent, ezzel párhuzamosan nőtt India, Vietnam és egyéb ázsiai kis ország beszállítása.

Szó esett a „Kínai-modellről”, aminek a lényege: az éretlen, magas víztartalmú, méznek nem nevezhető anyagot vásárolják fel a méhészektől a mézexportőrök, amit besűrítenek. Egyre több ázsiai exportőr ragaszkodik ahhoz a téziséhez, miszerint: az Egyenlítő környékén, a trópusokon csak ilyen módszerekkel lehet mézet előállítani.

Hadd említsük meg ennél a témánál, mármint az Egyenlítőn és környékén történő méhészkednél maradva, hogy mi is a valóság. Prof. Enrique Bedascarrasbure Argentínából számos említett ország méhészetét tanulmányozta. Megállapította, hogy hiába egyforma a klíma, a növényzet viszont nem, így vannak helyek, ahol lehet hetente pergetni, de vannak, ahol csak havonta telik meg a mézkamra.

Semmi sem indokolja a 2-3 naponta pergetést, semmi sem indokolja azt, hogy magasabb legyen a kipergett méz víztartalma, mint a más éghajlati területeken. Három éven keresztül vett mintákat trópusi területek pergetett mézeiből, és 18,9% víztartalom lett az átlag.

Bedascarrasbure professzor hangsúlyozza dolgozatában, hogy a Codex Méz-irányelve egyértelműen meghatározza, hogy mit lehet méznek nevezni és leírja, hogy semmit, még vizet sem lehet hozzáadni, illetve elvenni belőle. A kaptárból elvett méz víztartalma alapvetően nem éghajlat, méhlegelő kérdése, hanem gazdasági kérdés – ami nem lehet érv, hiszen a híg nektár elvétele lehet, hogy jobban megéri a méhésznek, de terméke nem méz lesz! Nem értékesítheti mézként, így ha minden piaci szereplő ezt tudomásul venné, akkor nem lenne gazdasági kérdés sem, hiszen nem lenne piaca. Aminek nincs a méhészeti világpiacon ára, azt nem termeli a méhész.

Egyértelmű, hogy a trópusi vidékeken valamivel hosszabb ideig kell a kaptárban tartani a mézet ahhoz, hogy a kinti párás körülmények mellett szárítani tudják a mézet a méhek, de ez nem azt jelenti, hogy felhatalmazásuk legyen arra, hogy nektárt pergessenek és azt „kaptár-gyárakban” érleljék be. Ma már tisztán látja a világ méz-termékpályája, hogy az előbb felsorolt országokban zajló folyamatok az okozói a mézár megalázó szintjének.

Az elmúlt években három fő típusa alakult ki a mézhamisításnak, amelyek a piaci összeomlást okozták, melyek csökkentették a természetes méz termelésének mennyiségét, hiszen egyre többen felhagynak a profitnélküliség miatt e szakmával.

• a méz cukor-spektrumához hasonló, mesterségesen előállított olcsó édesítők mézhez keverése;

• gyantaszűrés használatával kiszedik a tiltott szermaradványokat, növényvédő szereket és antibiotikumokat, világosítják a méz színét és eltávolítják a nem kívánt, kellemetlen ízért, illatért felelős anyagokat;

• „Kínai-” vagy „Ázsiai-modell” szerint az éretlen mézet gyárakban sűrítik be.

Az imént említett módszerekkel készült szirupokat a világ legnagyobb on-line viszonteladói oldalán, az Alibabán, tonnáját 500 USD- ért (kb. 140 Ft/kg) lehet beszerezni és ami a lényeg: szinte minden jelentős modern mézvizsgálati módszeren átmegy. A hatóság tehetetlen.

A gyantaszűrőt már a HMF szint csökkentésére is nyíltan propagálják, hirdetik, azoknak, akiknek alacsonyszintű, gyenge minőségű technológiával sűrítik a mézet. A legnagyobb cég, amelyik a gyantaszűrőket és a komplett technológiát árulja, a Sunresin, még azt is megengedte magának, hogy hirdetésében azt írja: „….a rendszer az USA Mezőgazdasági Minisztériuma által jóváhagyott…”. Ezt a méz-termékpálya képviselői kérésére a minisztérium hivatalosan cáfolta, sőt kijelentette és deklarálta: mézként nem hozható forgalomba gyantaszűrt méz! De ettől függetlenül, mind a mai napig mégis olvasható a cég hirdetésében.

Az Alibaba hirdetései között látható a következő szöveg: „Eladó a Seplite ioncserélő gyanta speciálisan mézre fejlesztett aktív szűrője, az LSF941, amely eltávolítja a mézből az antibiotikumokon kívül a HMF-et is. Szűrőnkkel mézét 10 mg/kg HMF szinten tudja értékesíteni Európába! Használja Kína legnépszerűbb méz-szűrőjét!”

Alapvetően mit eredményez ez a helyzet a mézpiacon? 

1. Nincs „megtermett mézmennyiség”, nincs adott, ismert mennyiségű kínálat és ami a legfontosabb: véges kínálat. Soha sem fogy el a gyártott méz, hiszen nem mezőgazdasági termék immáron, hanem ipari. 

2. Nincs alsó értékesítési ár, nincs minimum küszöbár – ez érezhető a csökkenő árakban. Az egyik „leg-élőmunkaigényesebb” termék a méz, hiszen a kaptárak mögötti munkát az ipari forradalom „kikerülte”, mégsem érvényesül a mézárakban az egyre drágább élőmunka. 

3. Soha sincs megállás a mézhamisításban résztvevőknek, az illegális profit nem ismer határokat.

A természetes méz termelése alig-alig növelhető, az adott vállalkozások technológiai-logisztikai-„méhlegelői” korlátok között működnek.

Határa van az éves jövedelemnek, míg a mézgyártás határok-nélküli. Különösen azokban az országokban, ahol egyedüli szempont az ország dollár bevétele, ennek maximalizálása érdekében szemet huny az állam az export-cikk, esetünkben a „méz” előállításának körülményei felett. 

4. Nincs jövője a becsületes méhészeknek. De hangsúlyozzuk, hogy reményeink szerint, ez „csak” átmeneti állapot, hiszen a nemzetközi mézpiac jelenlegi „betegsége” nem teheti tönkre kontinensek méhészeteit, olyan méhészcsaládokat, akik becsületesen dolgoznak. Ezt a „betegséget” mielőbb fel kell számolni!

Mézpiaci elemzésem következő részében a világ nagy méztermelő országairól írok részletesen.

 

Forrás: Méhészet