0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Talajművelési ABC (III.)

A közelmúltban jelent meg Birkás Márta Talajművelési ABC című könyve, amely a szerző 2010-ben kiadott Talajművelők zsebkönyvéhez hasonlóan arra vállalkozik, hogy segítsen a talaj művelőinek nap mint nap adódó gondjai enyhítésében. A mostani cikkben a talajvédelemről szóló részt közöljük, azon belül is a talajtakarást taglaljuk részletesebben.

Talajfelszín

A talajszelvény legfelső, a levegővel közvetlenül érintkező része, amely leginkább kitett az időjárási és gazdálkodási tényezőknek. A csapadék rombolja a szerkezetet, eliszapolja, a hő szárítja, kérgesíti, a szél szárítja és el is sodorhatja. A taposási kár a felszínen szembetűnő, azonban a mélyebb rétegekre is kiterjed. A feltalaj állapota az alsóbb rétegek kímélése érdekében is figyelmet kíván. Tenyészidőben a védelem a növényállománytól függően jó vagy gyenge; közismerten jobb a védőhatása a sűrű vetésű növényeknek, gyepeknek. A talaj kiemelt védelemre szorul a kritikus időszakokban, különösen aratás után nyáron (1. fotó) és a tavaszi vetést követően. A felszín alakja – egyenes, hullámos, bakhátas stb. – termesztési célt szolgál, ugyanakkor befolyásolja a felszín alatti rétegek állapotát, nedvességforgalmát, biológiai tevékenységét. A felszín borítottsága – élő növényekkel, élettelen növényi maradványokkal, e célra készített anyagokkal – a termesztéstechnológia része lehet (pl. kertészeti termelésben), ugyanakkor a talaj védelmére is használ. A talajvédelem rövid és hosszú távú feladatát, a klíma szélsőségei ellenére, a szükségesnél kevesebben értik és teljesítik. A talaj az úgynevezett kritikus időszakokban leginkább kitett az időjárási hatásoknak. Nyáron, aratás után a növények zúzott és szétterített szár- és szalmamaradványa a talaj védelmére használható fel. A tenyészidőn kívüli felszíntakarás előnyei:

• a nedvességveszteség csökkentése,

• a legfelső talajréteg védelme a klímatényezők ártalmától,

• a kedvező biológiai tevékenység fenntartása, előmozdítása,

• a művelhetőség javulása.

Meggondolandó: A napjainkban mind több kritikus időszak a talaj folyamatos védelmére irányítja a figyelmet. A téli elporosodás kárát elfagyó (vagy csak összerogyó), ezáltal a talajra simuló zöldtrágyanövények borítása révén lehet enyhíteni. Ha talajlazításkor elegendő szalma maradt a felszínen, a borítás kellő védelmet adhat az áttelelés időszakára (2. fotó). A felszínvédelem szükségessége a takarási idő kitolására, a korai hőség és a csapadékhiány enyhítésére irányítja a figyelmet.

A talaj kritikus időszakai

Tanács: A talaj a kritikus időszakok alatt kiemelt védelemre szorul, ezért ilyenkor nem a megszokott, hanem a kímélő művelés eszköztárából kell  kármegelőző és kárenyhítő módszereket választani.

Azok a periódusok, amelyek alatt a minőségét és a benne zajló kedvező folyamatokat különösen veszélyeztetik a klimatikus jelenségek (hőstressz, esőstressz, ezek következményei, a kiszáradás, az eliszapolódás, a kérgesedés, a mohosodás). A nehézségek alapján felállított sorrend napjainkban: 1. nyári tarlófázis, 2. nyár végi vetés, 3. tavaszi vetés, 4. őszi művelés és őszi vetés, 5. áttelelés. A talaj nyári aratás után az árnyékolás megszűnése, a tarlómaradványok eltávolítása, az alapvető védőanyag hiánya miatt van kitéve leginkább a károsodásnak.

Felszíntakarás

Kármegelőző fogás kritikus időszakokban. Takaróanyagnak az aratással egy menetben (adapterrel) szecskázott és terített tarlómaradványok valók. A takarás hatásos arányát adott idényhez célszerű alakítani (táblázat, grafikon).

Tanács: A 3–8. fotók segítenek a szecskaméret ellenőrzésében.

Minél kedvezőtlenebb az időjárás, a talaj annál inkább védelemre szorul. Száraz idényben 55–60 százalék takarás esetén nagy biztonsággal előzhető meg a talaj kiszáradása és a hőstressz. Csapadékos idényben 45–55 százalék takarás szükséges a morzsaszétesés és az eliszapolódás megelőzésére.

A talajtakarás növényvédelmi vonatkozásai:

• A kedvező talaj-levegő-víz arány jó élőhely, a szalmaanyag az odú béleléséhez, az árvakelés zsenge zöldje jó táplálék.

• Fel kell készülni a rágcsálók betelepedésére. Legveszélyesebb a mezei pocok (Microtus arvalis). Ötéves vizsgálat alapján megállapítható, hogy számukra a bolygatatlan területek (erdőszél, csatornapart, lucernás, gyep stb.) jó élőhelyek. Aratás után a mélyebben lazult talaj, az elegendő táplálék (elhullott szemek, kalászok) és a friss árvakelés is a szaporodásukat segíti.

• A tarlóégetés; a mélyszántás gyakran elodázza a problémákat; a kórokozókat a növényen, annak fejlődésekor kell elpusztítani (a tenyészidő végén nem lehet), hogy ne maradjon fertőzési forrás. Egészségesen kell a növényt tartani a vetéstől a betakarításig (akár száraz vagy esős a tenyészidő). Ezen felül be kell tartani az önmaguk után nem termeszthető növények visszatérési idejét (vö. napraforgó visszatérési ideje a Sclerotinia miatt legalább öt év, mivel minden fajta fogékony).

• A kukorica után vetett búza védelme a felszínen hagyott szármaradványokon áttelelő képletek (peritéciumok) miatt kiemelt figyelmet kíván (9. fotó). A peritécium térfogatváltozása, ebből a fertőző aszkospórák környezetbe – levélre, kalászra – jutása a tavasszal váltakozóan nedves (párás) és száraz időszakban várható. A tavaszi levél- és a későbbi kalászvédelem költsége közel azonos és nagy (e két kezelés sem általános); enyhe és párás időjárás esetén előfordulhat, hogy 3–4 védekezésre lenne szükség. Amíg kevés a fuzáriumra rezisztens fajta, a legegyszerűbb megoldás a beteg szármaradványok aláforgatása, de legalábbis jó a talajba keverése a feltáródás érdekében.

Tanács: A gépválasztékban az egyik legfontosabb a szecskázó adapter. A minél kisebb zúzalék (a szárdarabok is megtörve) elérése – a könnyebb feltáródás okán – a kármegelőzés fontos
lépése.

• Nyáron, a mulcs alatt száraz időszakban is nyirkos talajban hamarabb kelnek a gyomok és jelentősen több is kel ki, mint a mélyebben bolygatott, lezáratlanul hagyott (kiszárított) talajban. Így kap jó esélyt a gazdálkodó a gyomok elpusztítására (ápolás művelőgéppel vagy vegyszerrel, ez utóbbi több mulcsot hagy).

• A nedvesség megkímélése nyáron, sok más előny mellett, a gyomok kelésre késztetését, a talaj gyommag-fertőzöttségének pontosabb ismeretét, az elpusztítás és a gyomkorlátozás lehetőségét kínálja.

• A kedvező talaj- és nedvességviszonyok révén a mulcshagyó alapozó művelést követően is több gyom kel, nemcsak nyáron, hanem enyhe őszi és tavaszi időszakban is. Ellenük a magágykészítés és a jól időzített posztkezelés vethető be.

Segítség a szecskaméret ellenőrzéséhez

 

 

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: Magyar Mezőgazdaság