0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Értékes ezüstök

Lengyel, olasz és osztrák sikerrel, illetve két magyar ezüstéremmel zárult az Alagi Military: Egyed László a CCI*, dr. Tuska Péter pedig a CCI*** kategóriában lett második.

A népes CCI* versenyszámban hat nemzet lovasai, összesen 47 páros állt starthoz. Lengyel győzelem született, Egyed László minimális időtúllépéssel ezüstérmet szerzett Cenzor Zéta W nyergében. 71,14-os díjlovaglással vezettek, majd a terepen magabiztos versenyzéssel tartották meg az előnyüket, végül rendkívül szoros versenyben akadályhiba nélkül, csupán időtúllépéssel lettek másodikak a lengyel Robert Powala mögött.

A CCI**-os kategóriában Egyed László és Lassu Ferdinánd képviselték a legsikeresebben a magyar színeket, végül a középmezőnyben végeztek.

A királykategória, a CCI*** osztrák aranyérmet hozott, a mezőny egyetlen magyarja, dr. Tuska Péter pedig az értékes második helyen zárt. Lova, Ben Bendegúz a terepen nyújtotta a legjobb produkciót, bravúros pályával jött fel a második helyre. A díjugratásban a vártnál többet hibázott, így nem jött össze a párosnak a világbajnoki kvalifikáció, ami hatalmas bravúr és eredmény lett volna a magyar militarysport számára.

A két ezüstérmes magyar versenyzővel beszélgettünk.

DR. TUSKA PÉTER

A díjlovaglás nem sikerült olyan jól, mi lehetett az oka?

58%-os lett, ami egy díjlovasnak valóban rossznak tűnik, de a mi esetünkben nem olyan vészes, bár nyilván a fejlődés soha nem állhat meg és folyamatosan törekedni kell a jobbra. Bendegúz elég temperamentumos ló, egyáltalán nem szereti a díjlovaglást és nincs is különösebben jó mozgása. Azt tűztem ki célnak, hogy az 55%-os minősülési küszöböt elérjem, ez sikerült és elégedett voltam vele. Sokat segített a válogatott edzőtáborban, amikor Dallos Zsófiával dolgoztunk. Úgy érzem, ha tudnék még vele többet dolgozni, akkor ezek a pontok is jobbak lehetnének.

Terep előtt kérdeztem testvéredet, Palit, hogy sikerült-e felkészülnöd a terepszakaszra, mire ő azt mondta, hogy erre nem lehet. Azért biztos nem mindegy, hogyan vágsz neki. Lovad végig szemmel láthatóan kiváló kondícióban, nagyon jó iramban ment. Hogyan sikerült a felkészülésed, mit tűztél ki célul, milyen munkát végeztél a felkészülés alatt?

A háromcsillagos szint elérése egy lóval körülbelül 7-8 év. Bendegúzzal végigjártuk a ranglétrát, egymást formáltuk és lettünk évről évre egyre jobbak. Lóból és lovasból a legjobb barátok lettünk, egymás iránti bizalmunk feltétlen. Azt le kell szögeznem, hogy nekem és a lónak is a terep adja a legkisebb gondot, mindketten nagyon szeretünk rögzített ugrásokat ugrani. A felkészülést januárban kezdtük meg, édesapám irányította profi módon végig, nagyon köszönöm neki, hogy ilyen lehetőséget tud nekem biztosítani.

Volt egy válogatott edzőtábor Sós Attila vezetésével, ahol Dallos Zsófia a díjlovaglásban segített, Stelczer Viktor pedig a díjugratásban. Az alagi verseny előtt mentem két rövid egycsillagos pályát Strzegomban és Bábolnán.

Az otthoni munka pedig úgy épült fel, hogy egy héten hat napot dolgozott, ebből két nap volt vágtamunka terepen, két nap ugrómunka, két napot idomított és egy napot pihent. A vágtamunka a lovastusában nagyon fontos, ez adja a ló kondíciójának a 90 százalékát.

Februárban kezdtem 3×3×3 percet vágtázni (400-as iramban), a három percek között két perc lépés van, ez az alap, ezt minden valamirevaló lónak tudni kell. És ezt fokozatosan növeljük, Bendegúz esetében a sorozatterhelés csúcspontja az 5×6×5, ebben már voltak egy percek, amik nagyobb iramban voltak (550-570 iram).

A terepugrásoknál meg kell említenem, hogy soha nem szabad otthon nagyot ugrani, inkább a technikásabb ugrások jellegét kell megtanítani a lónak, és ha versenyen nagyobb ugrás lesz, akkor már a feladatot felismeri és képes lesz abszolválni a nagyobb ugrásokat.

Kondíciómunkában amit kitűztem célul, az maradéktalanul sikerült. Örülök, hogy ilyen lovam van, aki ilyen hatalmas terhelésben is partner maradt végig.

 

Nem volt sok induló háromcsillagon, viszont annál többen véreztek el már szinte az elején. Milyen volt a pálya, az ellenfelek, melyek voltak a legnehezebben megoldható akadályok?

A tereppálya nehéz volt, de nem megoldhatatlan. Ezen kívül öt háromcsillagos versenyt mentem idáig, a többi pályához viszonyítva ezt a második helyre raknám a nehézségi szintet tekintve. Tavaly Wiener Neustadtban a Nemzetek Díjának a pályája egy fokkal technikásabb volt, de azt is sikerült akadályhiba nélkül abszolválnom. A ló erejének a beosztása volt az igazi nehézség, mivel az 5700 méteres pályán 570-es iram volt, az alapidő pedig 10 perc, és emellett még meleg is volt. 25 ugrást és 34 erőkifejtést tartalmazott a pálya, az ugrások rögzített részének magassága 130 cm volt, de ettől függetlenül a sráfolható sövények lehettek magasabbak is és igen szélesek. Egy-egy nagyobb asztalon egy 20 fős család kényelmesen megvacsorázhatna!

A harmadik napra milyen kondícióban volt Bendegúz? Hogyan sikerült a díjugratás?

A megfelelő regeneráció nyilván nagyon fontos terep után. Nekem ebben testvérem segített, aki az ország legkiválóbb lószakállatorvosa, rengeteget köszönhetek neki. Az állatorvosi vizsgán frissen mozgott a ló. A fáradtság inkább az ugrópályán jött ki. Elég nehéz pályát építettek, 130 cm magas volt. Nehézsége abban is meglátszódott, hogy Harald Ambros olimpikon osztrák lovas is négy fával tudta megoldani – ez volt a legjobb eredmény, én öt fával mentem, a harmadik helyezett olasz lovas pedig héttel. Fáradtak voltak a lovak, hosszú a reakcióidejük. A verseny összképével elégedett vagyok, büszke vagyok a lovamra. Attól függetlenül, hogy a kitűzött cél, a világbajnokságra való minősülés nem sikerült az ugrófeladat miatt. Négy fával még minősültem volna, de öttel sajnos nem.

Mik a terveid az idei szezonra, mit jelent most ez a második hely nemzetközi viszonylatban és az idei szezonra vonatkozóan?

Bendegúzzal idén még egy hosszú háromcsillagos versenyt szeretnék menni szeptember végén. Úgy gondolom, addig kellő pihenő biztosítása mellett még fel lehet készíteni a lovat, és megpróbálok a 2019-es Eb-re minősülést szerezni. De majd még apának és tesómnak a véleményét is ki kell kérnem.

Milyen lovaid vannak most?

Bendegúz mellett még két lovat versenyeztetünk lovastusában. Rádiháza Junior az egyik, ő ötéves, tavaly kezdett A/0 kategóriában és a testvéremmel eredményesen szerepelt az ötéves lovak tenyészversenyén. Jó a mozgása, jól is ugrik, és elég jó a galoppja a terephez. Vele jövőre szeretnénk egycsillagos kategóriában menni és megcélozni a fiatal lovak világbajnokságát. A másik lovam Hadvezér, ő idősebb. Remélem, ő is fel tud lépni minél hamarabb a csillagos kategóriába.

 

EGYED LÁSZLÓ

Cenzor Zétával szinte végig az első helyen álltatok, a legnépesebb mezőnyben. Min múlott a győzelem?

A díjlovaglás után, amikor kijöttem a négyszögből, úgy értékeltem magamban, hogy nagyon korrekt és látványos programot teljesítettünk Zétával, de el sem mertem képzelni, hogy egy ilyen népes nemzetközi mezőnyben az első helyen is végezhetünk. A második napon, a terepszám során akadályhiba nélkül, alapidőn belül értünk célba, így megőriztük vezető pozíciónkat. Azonban azzal, hogy az új szabályzat szerint kikerült a díjlovaglás hibapontjainak másfélszeres szorzója, nagyon szoros volt a verseny. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az utolsó nap, a díjugratás előtt az első tizenegy lovas között nem volt egy akadályhibányi különbség. így pontosan tudtam, hogy ez a verseny még nem dőlt el és bármi megtörténhet.

Zéta nagyon friss volt az ugrószám előtt, egyáltalán nem fáradt el a terepen és nagyon jól sikerült a bemelegítés is. Aztán ahogy pályára léptünk, azt éreztem, hogy kissé feszültté válik a ló, és úgy akar a színes ugrásokon is ugrani, mintha még mindig a tereppályán lenne. így inkább próbáltam megfontoltan, erősebb kontroll alatt tartva lovagolni. Ezzel persze időt veszítettünk és elúszott az első hely, de ha netán akadályhibát vétettünk volna, azzal jóval hátrébb végeztünk volna. Egyáltalán nem vagyok csalódott, mert akárhogy is nézem, hatalmas eredmény egy ilyen mezőnyben ilyen szépen helytállni.

Milyen volt a tereppálya, mennyire voltak erősek az ellenfelek?

A CCI* tereppályáját Jobbik Ákos tervezte, jól lovagolhatóra sikerült, nagyon szépen kivitelezett terepakadályokkal. A CCI**-os tereppálya tervezője a német Christian Zehe volt. Az akadályok méretesek voltak, a kombinációk technikásak, viszont a vonalvezetés több helyen nehézkesre sikerült, ezt alátámasztja az is, hogy a gyakori iramváltásoknak köszönhetően senkinek nem sikerült alapidőn belül teljesítenie a feladatot. Az ellenfelek erősségét egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egycsillagos kategóriában olyan ló is részt vett, amelyik kilencévesen a londoni olimpián indult. Ebben a kategóriában hat nemzet 47 lovasa versenyzett, ez bármely más európai helyszínen is színvonalas mezőnynek számít.

Mutasd be Cenzor Zétát. Mik a terveid vele?

14 éves kisbéri félvér fedezőmén, Lóska János méneséből. Az anyai oldalról hagyományos kisbéri, az apja pedig Cenzor, a világhírű ugróörökítő Cor de la Bryère után. Mind Cenzor, mind anyai nagyapja, az Ozora árvácska II-es törzsmén kiváló militarylovak voltak. 2015-ben kezdtem el dolgozni vele és másfél hét közös munka után rögtön nyerni tudtam vele Bábolnán A0-s kategóriában. Ezt természetesen annak köszönhetem, hogy bár a ló addig nem versenyzett lovastusában, nagyon jó alapkiképzést kapott.

A szezon végére pedig Zéta lett az év előkezdő lova. 2016-ban szinte minden versenyt megnyertünk. A kezdő kategóriában, 2017-ben pedig ugyan kisebb mezőnyben, de megnyertük a nagykanizsai CIC* kategóriát, és év végén még a magyar bajnokságért is elindultam vele, de egy ugrásról leérkezve megcsúszott és elesett.

Most az a tervem vele, hogy kicsit lassabban, megfontoltabban építsem fel a feljebbléptetését. Számomra most bizonyította be igazán, hogy bár későn kezdtük el a versenyeztetését, kiváló militaryló. A díjlovaglásban nagyon gyorsan lehet vele haladni, készséges, tanulékony és nagyon jó alapjármódokkal rendelkezik. Hatalmas, haladós vágtája van, így nagyon könnyű vele kigaloppozni az időket. Rendkívül energikus és motivált ló, talán néha túlságosan is, és egy-egy nehezebb helyzetben ezért könnyebben hibázik mind a terepen, mind az ugrópályán.

De azt érzem rajta, hogy ahogy nő a rutinja, annál magabiztosabb, annál jobban meri magát használni a feladatok során. Nagyon tehetséges lónak tartom, igazán azt éreztem az alagi verseny után, hogy nagy mérföldkőhöz értünk és beérett az eddigi munka gyümölcse. Remélem, hogy Zéta most nemcsak nekem bizonyított, hanem sok kételkedőnek is, akik leírták a hagyományos magyar lófajtákat, hogy nem lehet velük felvenni a versenyt a nyugati sportlovakkal szemben. Igenis lehet, csak jó helyen kell keresni. Azt pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy külön öröm számomra, hogy már a csikóit is képezhetem.

My Win eredményét hogyan értékeled?

My Winnel az idei alagi versenyt felhozó versenynek szántam, nem volt célom, hogy az élmezőnyben végezzek vele. Tavaly hosszabb pihenőre kényszerült lágyéksérv-műtét miatt. Idén már mentem vele egy CNC*-ot Bábolnán, amit meg is nyertünk. Most pedig kíváncsi voltam, hogyan reagál az intenzívebb terhelésre. A nagyobb kihagyás ellenére nagyon könnyen lehetett felépíteni vele a munkát és frissen, egészségesen tért haza a versenyről. Ez volt a legfőbb cél és ezt elértük. Nyilván nagyon örülnék neki, ha még jó pár évig versenyezhetnék vele, de az egészsége mindennél fontosabb, ezért igen megfontoltan szeretném felépíteni vele a további munkát. Az idei évben megszülettek az első csikói és jelenleg is több kanca vemhes tőle a ménesünkben. így elkezdtünk gondoskodni az utánpótlásáról is.

Tavaly az év legeredményesebb militarylovasa voltál, az általad lovagolt ló lett az év legeredményesebb lova, a Lóska Ménes SE lovasaként pedig a legeredményesebb csapat tagja is vagy. Milyen lovakat lovagolsz most? Mik a terveid az idei szezonra?

A 2017-es év a második szezonja volt a Lóska Ménes SE-nek, ami számomra nemcsak egy csapat, hanem egy családi vállalás is. E két év mögött azonban valójában több évtizedes munka áll, tenyésztői és versenyzői oldalról egyaránt. A tavalyi évvel beérett egy munkafolyamat, de ez nem azt jelenti, hogy ezzel hátra is dőlhetünk. Innentől még nagyobb a nyomás, hogy eredményesek maradjunk és nemzetközi versenyeken is helytálljunk.

Nagy öröm számomra, hogy az alagi verseny a csapattársaimnak is eredményesen zárult. Az idei szezonban sokkal többet tudunk közösen edzeni, és ez az eredményeken, a haladás folyamatán is jól érzékelhető. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a ménes lovaiból folyamatos számomra a minőségi lóutánpótlás, és infrastrukturálisan is minden adott az igényes felkészüléshez.

így a csapattársaimon túl egyre több lovas kér edzői segítséget, vagy gyakorlási lehetőséget a közel 40 ugrásos tereppályánkon. A versenyekről már ismert lovaimon felül a ménes több fiatal lovát is képzem, remélem, hogy hamarosan ők is bizonyíthatnak. Cenzor Zétával és Cenzor Szittyával nemzetközi egy- és kétcsillagos versenyeket tervezek az idei szezonra, míg My Winnel év végére szeretném megszerezni a hosszú háromcsillagos minősülést, hogy 2019-ben részt vehessek vele a felnőtt Európa-bajnokságon.

 

Forrás: Pegazus