A Hanság hazánk legnagyobb lápterülete, a Kisalföld egyik tájegysége; szerves egységet képez a mellette elterülő Fertővel, Európa legnyugatibb sztyepptavával. Hasznosítására, és az ahhoz szükséges lecsapolásra már az ókorban is történtek kísérletek, ám a kor műszaki színvonala miatt nem járhattak sikerrel. Így a táj eredeti állapota egészen a 19. század második feléig fennmaradt; akkor végezték az első, részleges lecsapolásokat, melyek során a medence peremterületein a tocsogók helyén művelhető földeket, kaszálható réteket kaptak.
A táj ember általi gyökeres átalakításának egyik mérföldköve volt a több ütemben, 1930 táján elkészült Hanság-főcsatorna, ami a Fertőtől kelet felé indulva a Hanság medencéin keresztül a Rábca folyóba vezet. A kiterjedt mélyedés vizeit azonban lehetetlen egyetlen csatornával levezetni; később összesen több száz kilométer hosszúságú csatornarendszert alakítottak ki.
Lecsapolás, helyreállítás
A második világháború után felgyorsultak a lecsapolási munkák, és az 1950-es évek végére elnyerte mai arcát a táj: a hasznosítatlan területek apró foltokká zsugorodtak, körülöttük pedig hatalmas szántóföldek és rétek alakultak ki, majd az 1960-70-es években mintegy 6000 hektár erdőt telepítettek. Erdőtelepítés korábban is történt, elsősorban a tájban őshonos, a vizet jól tűrő mézgás éger, kisebb arányban fűz és hazai nyár fajokkal. Később ugyanakkor a gyors növekedésű nemes nyárakat telepítették, és kedvező faalakjuk, nagy fatermő képességük révén az előzetes terveket felülmúló mértékben meghódították a térséget.
A lecsapolás szükségességéről, eredményességéről máig megoszlik a szakemberek véleménye. Napjainkban azonban előtérbe kerülnek a terület rehabilitációs munkái. Jó példa erre a Fertő-Hanság Nemzeti Park és a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. közös konzorciumában, A Hanság természetes élőhelyeinek komplex helyreállítása és fejlesztése – élőhelyfejlesztési beavatkozások címet viselő pályázat keretében megvalósuló nagyszabású munka. Ebben erdőgazdaságunk a szilárd útburkolat nélküli mezőgazdasági és erdészeti utak felújítását és a gyeprekonstrukciós munkákat vállalta.
Nagyjából ugyanekkora területet borítanak őshonos hazai nyáras és füzes állományok, szintén ekkorát a kemény lombosok, míg a nemes nyárak térfoglalása 51 százalékos. Természetvédelmi megfontolásokból immár 20 éve dolgozunk a nemes nyárasok őshonos állományokká (főleg égeresekké és hazai nyárasokká) alakításán, elsősorban a táj erdeinek mintegy 40 százalékát magukban foglaló nemzeti parki, védett természeti területeken.
A lecsapolások ellenére a víz rövidebb-hosszabb időre sok helyen időszakosan ma is elborítja a felszínt, és a talajvíz szintje a terület nagy részén még a szárazabb időszakokban sem húzódik 1 méternél mélyebbre.
Kiváló fűtőértéke miatt az ember mindig is bányászott tőzeget (természetesen ez a tevékenység is a lecsapolások megkezdése után vált jelentősebbé), a bányászott helyeken a térszín lecsökkent, amelynek nyomai ma is jól láthatók, például az úgynevezett Figurák területén. A lecsapolások során száraz körülmények közé került tőzeg gyors bomlásnak indult és összeroskadt, amitől immár nagy területeken süllyedt le a térszín. Ez pedig a térség újbóli vizesedését okozta, és létrehozta a sajátos erdőképet, a lábas égert. Nevét onnan kapta, hogy a levegőre került gyökerek mintegy támasztják és a víz fölé „emelik” a fákat.
Különleges fajok
|
A lecsapolások után megindult mező- és erdőgazdálkodás nem járhatott sikerrel a legmélyebb fekvésekben, ahol a felszíni vízborítás az év során hat hónapnál hosszabb, és a talajvíz szintje soha nem húzódik fél méter alá. Ezeken a területeken a Fertő-Hanság Nemzeti Park mesterséges elárasztásokkal igyekszik – sikerrel – visszahozni a táj régi, szabályozás előtti állapotát. Kiváló élőhelye az őshonos, védett növény- és állatfajoknak. 
Láthatunk a környéken, hagymaburkot, szibériai nőszirmot, pókbangót, kálmost, kései gyíkpohárt, az állatok közül pedig északi pocok, vidra, hód, rétisas, fekete gólya, kócsagok, gémek, a fokozottan védett rákosi vipera is él itt, no és a csatornahálózat eliszaposodott elemeiben a hajdani láp levegőtlen, iszapos vizeihez kiválóan alkalmazkodott lápi póc és réti csík.Egyedi technológiák
A Hanság állami tulajdonú erdeit a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. Kapuvári, illetve Jánossomorjai Erdészete kezeli, összesen mintegy 12 ezer hektáron. A társaság minden körülmények között eleget tesz a tartamosság elveinek, noha a természet időről időre áthághatatlannak tűnő akadályokat emel a gazdálkodás elé. Gyakori a tartós vízborítás, ami nem csak a fakitermelési munkákat lehetetleníti el, de nehezíti az erdőfelújítást is, súlyosabb esetben pedig akár az állományok pusztulásához vezet.
A csemeték életben maradásának és megfelelő növekedésének alapfeltétele a talaj mélyforgatása ültetés előtt, utána pedig az éveken át történő szellőztetése az évi háromszori sorközi tárcsázással, ami viszont megköveteli az idős állományok tuskóinak eltávolítását. Ebből adódóan a vágástakarítás után a tuskók kifúrásával, szétforgácsolásával kezdődik a munkafolyamat, majd az 50-70 centiméter mélységű szántás következik. Ennek hantjait simítással elegyengetve válik a terület ültethetővé; a térségben kifejlesztett hansági suhángültető gép a két méter magas gyökeres dugványokat is képes elültetni.
A hajdani lápterületen való közlekedéshez az időjárástól és többnyire a vízviszonyoktól is függetlenül használható úthálózatra van szükség.
Ez az úthálózat nem csupán az erdőgazdálkodás érdekeit szolgálja: több szakasza egy nemzetközi kerékpárút-hálózat része. A rajta végig kerekezők testközelből ismerhetik meg a tájat, az árnyat adó, kulturált pihenőhelyeken megállva pedig hasznos információkat szerezhetnek a térség növény- és állatvilágáról éppúgy, mint az itteni gazdálkodás nehézségekkel és szépségekkel teli múltjáról.
Két keréken
A Kapuvár–Pomogy (Pamhagen) közút melletti úgynevezett Deltai autóspihenőnél esőbeálló, tűzrakó hely várja a turistákat, onnan kitáblázott kerékpárutakon haladva a hanyi nyárfaerdők, égeresek között vezet utunk a Hanság-főcsatorna mosontarcsai (német nevén andaui) hídjához. Ez az átkelő arról nevezetes, hogy 1956-ban itt hagyta el az országot több tízezer család és egyéni menekülő. Mellette emlékkövet és emléktáblát állított az utókor.
A 2013-ban épült, impozáns Báró Berg Gusztáv-hídon a Fertő közelébe, Vallára (Wallern) jutunk, és az osztrák kerékpáros úthálózaton haladva akár a tavat is megkerülhetjük, visszaérve a Fertő-menti magyar kerékpárútra. 
A Nyirkai-Hanyban és az osli élőhely-rekonstrukción a megfigyelő kilátókról több száz hektáros madárparadicsomba pillanthatunk be távcsöveinkkel. Királytón, a Balsay Endre Bedő-díjas erdőmérnök által összeállított és karbantartott erdészeti gyűjteményben tablók, az erdőgazdálkodásban használt eszközök, térképek segítségével ismerkedhetünk a hansági erdők múltjával. Az erdészház mögötti réten szalonnasütő, kerti asztal és pad várja a pihenni vágyókat.
Majd déli irányba indulva végigkerekezhetünk a Csíkos-égeresen, amely a gyakran a területet borító sekély vízben, a fák között úszkáló réti csíkról kapta a nevét.
A rókatói vadászházban kulcsosház rendszerben 7 fő szállhat meg egy időben a fürdőszobás szobákban, a tágas, a kandallótól még hangulatosabb étkező és a hozzá tartozó konyha lehetőséget ad családi, baráti összejövetelek tartására is.
A kerékpárút-hálózat a Hanság másik, északkeleti medencéjét is behálózza, Lébénytől egészen az osztrák határig, közvetlen kapcsolatot teremtve nyugati szomszédunk kerékpárútjaival. Mindenképpen érdemes felkeresni és megtekinteni Lébényben az 1200-as évek elején, a Fertő túlpartján bányászott, és vízi úton(!) ideszállított, úgynevezett lajtamészkőből épült impozáns, román stílusú templomot. Végigjárni a falu tölgyerdejében vezető Hóvirág tanösvényt, majd a Hanság erdei és rétjei közt végighaladva megtekinteni a Hanság-nagyerdőn létesített tanösvényt, mellette egy felújított erdészházban meg is szállhatunk. A kikapcsolódásra, nyugodt környezetre vágyó turisták több horgásztavat is fölkereshetnek a térségben. 
Fekete Teréz
Fotók: Kóródi Sándor, Skerlecz András, Szabados Tibor, Fekete Teréz
