Gödöllőn, a Horkai Animal Training Center négyhektáros farmján lehettünk vendégei, ahol együtt él a család egyebek közt két medvével, húsz farkassal, csapatnyi szarvassal, vaddisznókkal, összesen úgy kétszáz, jól képzett állattal. Lombok árnyékában, hálókerítéssel övezett kifutókban bóklásznak körülöttünk békésen az ordasok, amíg a házigazda elmeséli különös történetüket.
Zoli már kisfiúként rajongott a farkasokért, arról álmodozott, hogy egyszer lesz majd sajátja. Vendéglátós szülei eközben saját pályájukra terelgették. Tanult itthon és külföldön, diplomázott a szakmából. De a farkast nem tudta felejteni.
Egy szép napon aztán fölkereste egy természetfotós, aki Erdélyben filmet forgatott, de nem sikerült farkast lencsevégre kapnia. „Kimentünk a csillebérci bükkös erdőbe, vittem a német dogomat, arra hallgatott Volfi, és megcsináltuk a képeket – idézi a sorsfordító emlékeket. – A film fesztiválra került, ott a többi filmes kibökte, hogy a farkas belenéz a kamerába, tehát imprint, szelíd jószág, és elkérték további produkciókhoz. Ezzel beindult a nemzetközi filmezés, még reklámhoz is vitték. A tévé is kapott rajta, pedig oda nagyon nehéz bekerülni. De nekem volt farkasom! Akkor már több is. Később kértek mást is: kellene kutya, ló, disznó, egyebek – mindet beszereztem, befogadtam, fölneveltem sok kis állatot.”
A ’98-ban hatályba lépő állatvédelmi törvény alaposan átrendezte a hazai állattartást, vadtartást. Mivel Horkai Zoltán neve már védjegyet jelentett, az állatvédő szakma és a helyi polgármester őt bízta meg a veresegyházi medvemenhely és a gödöllői állatfarm vezetésével. „Ez épp akkorra esett, mikor apám föltette nekem az ominózus kérdést: ’Na fiam, szálloda, vagy farkas?’ Ezt nem kellett volna! Hát persze, hogy farkas! Otthagytam a vendéglátást, kiköltöztem ide, a Mafilm hajdani állattartó telepére a farkasaimmal. Ez a ház is filmgyári díszlet volt – mutat vadászházszerű otthonukra –, itt forgatták a Lutrát. Az a film készült itt utoljára. Közben sorra kaptam az állatkertektől a ’kiszuperált’ állatokat: farkast, medvét, rókát, nyestet, borzot, görényt, mindent. Némelyiket vemhesen. Így kerültek hozzám új farkasok is, köztük sarki-, kanadai-, szibériai-, európai- és mongol farkas, szóval ’turmixom’ van.”
Hirtelen különös hang borzolja fel a madárdalos csendet. „Semmi különös, vonyított az egyik – legyint Zoli. De ha én vonyítok, akkor mind rákezdi. Megmutassam?” Azzal mély, torokból jövő, elnyújtott farkasüvöltésbe kezd. És ekkor mintegy varázsszóra, közel-távol felüvölt, visszhangzik a kísérteties kórus. Zeng bele a négyhektáros erdő, nem látni, ki, honnan válaszol a gazdának. A legmeglepőbb, hogy a kerítés túloldalán legelésző szarvasok ügyet se vetnek rá. Nem félnek. Láthatóan megszokta egymást növényevő és ragadozó. Ahogy elfogadják a furcsa helyzeteket is, amivel a filmforgatások járnak. A trénernek az állatok saját természetét, működését kell ismerni, és azt felhasználni az egyes feladatokhoz. Általában kézben nevelt állatokkal dolgoznak. 
Ez szó szerint értendő. „Ha megszületik a kis állat, kivesszük az anyjától, éjjel-nappal cumiztatjuk, reggel már ott van az ágyunkban. Mindig rajtunk lóg a tarisznyában, kenguruban, rengeteget foglalkozunk vele. Így alakul ki a bizalom, a kötődés.” Most is vannak kismackók és pici farkasok a háznál. Éppen Zoltán felesége, dr. Újváry Dóra etológus „babázik” velük.
Ki gondolná, hogy filmezésnél a ragadozókkal könnyebb együttműködni?
Zoltán csapatával ma már világsztárok produkcióiban dolgozik. Enyedi Ildikó rendező mégis feladta a leckét. „Ő akarta kiválasztani a bikát és az ünőt. Nekünk eszünkbe se jutott, hogy vad szarvassal forgassunk, hiszen az otthagy, elmegy. Szép, szelíd bikánkat, Rudit ajánlottam. Ildikó vonakodott. Az a lényeg, mondta, hogy olyan legyen, mint a Morcsányi Géza. Kicsoda? A Magvető Kiadó igazgatója, ő lesz a férfi főszereplő. Meglett, tapasztalt ember. És akkor Ildikó kiszúrta Góliátot. Azt mondta, hogy az ott, az olyan, mint a Géza, neki az kell! Góliát tenyészbikának jött ide 11 évesen, egy farmon az anyja nevelte. Igazi, hatalmas zalai bika, 15 kilós a trófeája, az agancsa 120 centiméter, brutális, gyönyörű, 320 kilós állat. Hiába mondtam, hogy az nem szelíd, Ildikó hajthatatlan maradt. Az a kicsi nő lukat beszélt a hasamba. Izgatni kezdett, nem az őrült kívánság egy rendezőtől, hanem a kihívás. Az ünőt a női főszereplőhöz, Borbély Alexandrához választotta: Picurnak bájos az arca, és ő volt a legkisebb.”
Bonyolította a helyzetet, hogy a film szövegét már előbb fölvették, és azt kellett eljátszatni. Például, hogy ölelkezzenek a szarvasok.
Elkezdtem velük foglalkozni. Góliátot és a szelíd teheneket átvittem egy zárt részbe, és ott etettem. A tehenek mind odajöttek az etetőhöz, Góliát nem. A harmadik napon aztán az is jött, mert éhes volt. Zabot kínáltam neki hosszú bot végén egy kőműves fandliban. Megette. Nem nyúltam hozzá. Odajött, én meg eltávolodtam. És ez így ment. Előbb-utóbb kialakul a bizalom. Egy nap magamhoz húztam a fandlit, amiből evett, és megérintettem, megsimogattam a nyakát. Két hónap után azon vettem észre magam, hogy ülök a Góliát hátán! Ráadásul közben felépítette és letisztította az agancsát, ami a szelíd bikáknál kritikus időszak. A tesztoszteron úgy berobban, hogy az állat megvadul. Ott a fegyver a fején, és dühödten harcol a tehenekért mindenkivel. Nekimegy, leszúrja az embert, aki fölnevelte, mert vetélytársnak nézi. És rájöttem, hogy Góliát nem néz szarvasnak, nem gondolja, hogy rávetem magam a tehenekre. Szinte észre se vett, ott maradt velem. Bitang jó érzés volt! Arra, meg hogy ’megölelje’ Picur nyakát, úgy vettem rá, hogy megszórtam kajával az ünő hátát, és még a túloldalon is nyújtottam eleséget, de ahhoz szinte át kellett hajolnia Picuron, hogy elérje. Sok technikai trükköt is bevetettünk a forgatáson. A szarvaspár futását egy gyors, sínen mozgó kamerarendszerrel rögzítettük. A bikát úgy sarkalltuk futásra, hogy mögötte egy lovas vágtatott, karikás ostort pattogtatva.”
Vendéglátónk sokáig mesélt, amíg haza nem érkezett a felesége a gyerekekkel, s amíg ránk nem esteledett. Persze a főszereplők a farkasok voltak. Nelson, Volkó, Dakota, Rufusz, Kriszta, Böbi és a többi kedvenc, meg az ő kalandjaik. Búcsúzóban be is ment hozzájuk, és kezdődött egy igazi szerelmetes dögönyözés, simogatás, arcnyalogatás, ahogy az már gazdi és leginkább kutyája között lenni szokott.
