0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Etetés vagy táplálás?- Hetedik rész

A ló szervezete és a külső környezet között határvonalak húzódnak, ilyen a bőrön kívül egyebek között a gyomor is. Kapcsolatot teremtenek, de egyben el is választanak, védelmet adnak.

Félreérthető lehet a gyomorsav szerepe, elsősorban ez ugyanis egy barrier. Ez a szó határt jelent, vagyis a takarmánnyal bejutó baktériumok és más kórokozók elleni védelmi vonalat. Másrészt – habár az emésztés nem a sav dolga –, hozzájárul a fehérjék lebontásához. A fehérjék, mint tudjuk, az izmok építőkövei. A széna igen kevés fehérjét tartalmaz,azt is leginkább csak akkor, ha van benne pillangós virágú növény (lucerna, réti here, bükköny stb.). Az abrakban viszont sok fehérje (és szénhidrát) koncentrálódik. A széna rágása sok nyálképződéssel jár, ellenben az abrakkal, amit percek alatt befal a ló, de alig termel hozzá nyálat. Ezért érdemes az abraketetést szénaetetéssel kombinálva megoldani.

A szabály: előbb a széna, és csak utána az abrak, de még jobb, ha maga az abrak is keverve van szecskázott szénával.

Ha top sportlovad van, és sok abrakot kap – mert ettől lesz fitt és energikus – akkor sok kicsi részletben kapja meg azt! Akár 6-8 alkalomra elosztva, közben legyen előtte bőven széna is. Így beviszed a sportteljesítmény fenntartásához szükséges fehérjét is, de a széna miatti bőséges nyálképződéssel elkerülheted a gyomorfekélyt és biztosítasz elég rostot a lovadnak. Újabban egyre inkább olajokkal is pótolják a ló energiaigényét. Ennek több oka van (erről majd később), de tény, hogy az olajok bontásához nem fehérjebontó enzim kell. Itt az epesavak játsszák a döntő szerepet. A nyál- és epetermelést fokozhatjuk lovaknál is – ami olajokkal bevitt energia esetén igen hasznos –, méghozzá keserű gyógynövényekkel. Meglepő (vagy mégsem?) módon a legtöbb ló a legelés során csipeget néhány igen keserű gyógynövényt is. Ezekből legismertebb a pitypang, ami nem extrém keserű, de ha kóstoltad már a tejnedvét, akkor tudhatod, hogy nem mondható éppen édesnek. Ilyenek még a bogáncsfélék, a vérehulló fecskefű, vagy egyes fák kérge (ezekben már cseranyag is van, annak más a szerepe). Mindezek serkentik az emésztőnedvek termelését, segítik az emésztést. Istállóban, karámban tartott lovaknak ezért is nagyon fontos, hogy egészítsük ki emésztésre ható gyógynövényekkel a mindennapi, normális, egészségmegőrző étrendjüket! Ha beteg egy ló, akkor nyilván már más herbákra van szüksége, vagy legalábbis más dózisban. A gyógynövények egyik csoportját képezik a digestivumok, magyarul emésztést segítő szerek. Aki kóstolt ezekből teát, az tudja, hogy borzasztó keserűek tudnak lenni, akárhogy hígítjuk! A fehér üröm, a kis ezerjófű, a benedekfű vagy a tárnics jó példa erre. A keserű ízérzés a szájnyálkahártya ízérző receptoraiból induló, egy ideg által közvetített reflexszel fokozza a nyál- és gyomorsósav-elválasztást.

A keserűanyagok az emésztés további fázisait is segítik az epe- és hasnyálelválasztás, valamint a bélperisztaltika fokozásával.

A keserűanyag-tartalmú gyógynövénydrogok alkalmazása időskori étvágytalanság esetében is javasolt, mivel ilyenkor az étvágytalanság oka gyakran az ízérző receptorok csökkent érzékenysége vagy száma, de előfordulhat csökkent emésztőnedv- termelés is. Tipikus jele, ha fogy az idős ló, vagy a szőrváltás lassan halad. A keserű gyógynövényes készítmények ízét nem szabad édesítéssel elfedni, mert akkor nem alakul ki a fenti, reflexes hatás. Az elején néhány ló nem szívleli a keserű ízt (meglepően kevesen vannak!), nekik a fokozatosság elvét alkalmazzuk. Egy ló normál gyógynövényadagja 30-50 gramm körül van, ezt „főétkezésekre” osztjuk el. Az ízekre érzékenyebb lovaknak egy-egy abrakoltatásnál az elején elég 1-2 grammot odakínálni, majd párnaponta emelhetjük a dózist a kívánt szintig. Az összes illóolaj-tartalmú gyógynövény (ánizs, menta, kakukkfű, édeskömény, koriander stb.) rendelkezik bizonyos mértékű étvágyfokozó hatással Ezt fincsi ízüknek köszönhetik, és annak, hogy a gyomorban vérbőséget okoznak. Gyomorfekélyes lovaknál ezért nagyon észnél kell lenni, hogy milyen gyógynövényt adunk. Savtermelést fokozó, valamint a gyomornyálkahártya vérbőségét kiváltó gyógynövényekkel nem teszünk jót lovunknak, de igazából az arányok számítanak itt is. A fekélyről a későbbiekben lesz bővebben szó, de ott a nyálkaanyag-tartalmú, bevonó és gyulladáscsökkentő drogoké a főszerep.

 

Írta és rajzolta: Marton Zsófia agrármérnök, a Lóherba – Gyógynövények lovaknak című könyv szerzője

Lektorálta: Dr. Kutasi Orsolya PhD. dipl. ECEIM, lóegészségügyi szakállatorvos, szaktanácsadó, oktató

Forrás: Pegazus