A Plymouth Egyetemen végzett kutatás során több száz csigának kínáltak fel 14 különböző mezei növényfaj palántáját. A tanulmányt az állatok és növények közötti interakciók szakértője, Dr. Mick Hanley egyetemi docens vezette, Roger Shannon, a Plymouth Egyetem poszt-doktori hallgatójának segítségével. A kutatásban részt vett a Southampton Egyetem és a francia Lyon Egyetem is.
„A házas- és meztelen csigák a természetes környezetükben is ugyanolyan kártékonyak a frissen kicsírázott növényekre nézve, mint a kiskertekben.
A gyakorlatban tehát azzal, hogy a puhatestűek elpusztítják bizonyos fajok frissen csírázott példányait, befolyással bírnak az élőhelyen kialakuló vegetációra, azaz a növényi közösségre.” – mondta Hanley.
A mostani kutatás egyébként egy korábbira épül, ami kifejezetten a repcére koncentrálva keresett olyan természetben is előforduló kémiai összetevőket, amikkel meg lehet védeni a fiatal növényeket az őket fogyasztó kártevőktől.
A tanulmányban használt pettyes éticsigákat (Cornu aspersum) Plymouth és Southampton környékén gyűjtötték be, majd többféle mezei növény palántáját kínálták fel nekik, és rögzítették, mit fogyasztottak legszívesebben.
Minden egyes csíranövénynél vizsgálták, található-e benne az ízét befolyásoló, védekezésre szánt összetevő, vagy illékony anyag (VOCs – volatile organic compound) ami a szagát befolyásolja. Ebből ki tudták mutatni, hogy a kettő közül melyik van hatással a csigák választására.
Az eredmények azt mutatták, hogy a csigák választását nem befolyásolták az olyan kémiai anyagok jelenléte, mint a fenol vagy a cianid – amik egyes növényfajokban természetes módon jelen vannak – azonban az illékony anyagoknak, mely a szagukat határozza meg, fontos szerep jutott.
„Már Charles Darwin is felismerte, hogy a meztelen csigák és házas társaik nagy pusztítást képesek végezni a fiatal növények között. A tudósok azonban eddig nem tudták megfejteni, miért a legsebezhetőbb fejlődési stádiumban támadják meg a kiválasztott növényeket.” – tette hozzá Hanley.
„Sokáig úgy gondoltuk, hogy a puhatestűek az ízük alapján választják ki, mit esznek meg.
Ezek fajok tehát a túlélés szempontjából hatalmas előnyre tesznek szert az vadonélő növényközösségekben különösen akkor, ha a kártékony puhatestűek elszaporodnak.”