Már azok számára is bizonyossággá vált az éghajlat változása, akik eddig kételkedtek. Úgy látszik, hogy alkalmazkodni kell a változásokhoz: kevés csapadék mellett, mind nagyobb légköri aszály közepette, romló szerves anyag ellátottságú talajokon kell termelni. Különösen aggályos ez a legelőre alapozott állattartás esetében, hiszen mind kevesebb kaszálmányt takaríthatunk be, a jószágok is kevesebb füvet találnak a kisült legelőkön.
youtube://v/Jo0atCVjmTs
Mert ne feledjük gazdálkodtak, gazdálkodnak – ha szerényebb hozamokkal is – száraz körülmények között. Örök példa erre a Homokhátság. Találkoztam olyan gazdálkodóval a Homokhátságon, aki a nyári szezonban a kevés szerves anyaggal bíró, rossz vízgazdálkodású talajon is folyamatosan biztosította a zöld legelőt szabadon tartott állatai számára. Úgy tudta sorba állítani a szárazságtűrő növényeket, hogy ha az egyik már nem termett, belépett a következő zöldtömege. Nála a legeltetés alapja az ősgyep, mellette egy szakasz takarmányretek díszlett, mert ez a növény a gyökerében lévő tartalékokból kevés csapadék esetén is tudja táplálni a leveleket, amelyeket az állat legel. Mellette térdig érő amarant, vagyis a közismert disznóparéj testvére ad kitűnő legelőt. És még sorolhatjuk a zöldet adó növényeket: cirok, szudáni fű, baltacim, tarka koronafürt, olajretek, legelőrozs, facélia, mohar, szöszös bükköny, pannon bükköny és nem utolsó sorban a homoki lucerna.
Egy másik gazda a szemes cirkot előbb lekaszálta, majd mikor újra bokrosodott a növény, legeltette, sőt egy részéből szemet is tudott fogni.
A gyepkeverék mellett szemes cirok, köles, kukorica, rozs volt a tehenek és a juhok takarmánya. Volt, aki a kifagyott őszi árpára baltacimot vetett, ami négy-öt nap alatt kikelt.
Először azt hitte, hogy gyom, annyira életrevaló volt. Igaz, egynegyede később a szárazság miatt kipusztult, de a többi egy komolyabb eső után óriási zöldtömeget adott.
Akkor még nem éreztem mindezt különösen nagy dolognak, egy jól körülhatárolható kistérség, a Homokhátság növénytermesztési kultúrájának tekintettem. De most már a klímaváltozás hatására, lassan az egész ország „Homokhátság”, lesz. Ezért vettem elő a jegyzeteimet, így kapnak értelmet, egyre nagyobb jelentőséget a legelő fenntartásának és a takarmány termelésének régi-új módszerei. És így kerül új dimenzióba a gazdálkodás. Itt kiemelném a gazdálkodás fogalmát, mert lehet, hogy a mostohább körülmények egyre inkább rászorítanak bennünket arra, hogy a puszta termelés helyett gazdálkodjunk, legalább is az állatok takarmányának előteremtésében.
Lengyel Zoltán
főszerkesztő