0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Klímaváltozás: merre indulhatnak a kistermelők?

Tömegével pusztulnak az állatok Ausztráliában, ahol most nyár van, és nem is akármilyen, hiszen a hőmérséklet több helyen folyamatosan negyven Celsius-fok fölött van. Hazánkban is egymás után megdőlnek a téli melegrekordok - sok más érdekes téma mellett erről is olvashat a Kistermelők Lapja februári számában.

Már azok számára is bizonyossággá vált az éghajlat változása, akik eddig kételkedtek. Úgy látszik, hogy alkalmazkodni kell a változásokhoz: kevés csapadék mellett, mind nagyobb légköri aszály közepette, romló szerves anyag ellátottságú talajokon kell termelni. Különösen aggályos ez a legelőre alapozott állattartás esetében, hiszen mind kevesebb kaszálmányt takaríthatunk be, a jószágok is kevesebb füvet találnak a kisült legelőkön.

youtube://v/Jo0atCVjmTs

 

A mára elfeledett szárazságtűrő növényeket és a korábban már alkalmazott termelési, legeltetési módokat kell újra megtalálnunk.

Mert ne feledjük gazdálkodtak, gazdálkodnak – ha szerényebb hozamokkal is – száraz körülmények között. Örök példa erre a Homokhátság. Találkoztam olyan gazdálkodóval a Homokhátságon, aki a nyári szezonban a kevés szerves anyaggal bíró, rossz vízgazdálkodású talajon is folyamatosan biztosította a zöld legelőt szabadon tartott állatai számára. Úgy tudta sorba állítani a szárazságtűrő növényeket, hogy ha az egyik már nem termett, belépett a következő zöldtömege. Nála a legeltetés alapja az ősgyep, mellette egy szakasz takarmányretek díszlett, mert ez a növény a gyökerében lévő tartalékokból kevés csapadék esetén is tudja táplálni a leveleket, amelyeket az állat legel. Mellette térdig érő amarant, vagyis a közismert disznóparéj testvére ad kitűnő legelőt. És még sorolhatjuk a zöldet adó növényeket: cirok, szudáni fű, baltacim, tarka koronafürt, olajretek, legelőrozs, facélia, mohar, szöszös bükköny, pannon bükköny és nem utolsó sorban a homoki lucerna.

Egy másik gazda a szemes cirkot előbb lekaszálta, majd mikor újra bokrosodott a növény, legeltette, sőt egy részéből szemet is tudott fogni.

A gyepkeverék mellett szemes cirok, köles, kukorica, rozs volt a tehenek és a juhok takarmánya. Volt, aki a kifagyott őszi árpára baltacimot vetett, ami négy-öt nap alatt kikelt.

Először azt hitte, hogy gyom, annyira életrevaló volt. Igaz, egynegyede később a szárazság miatt kipusztult, de a többi egy komolyabb eső után óriási zöldtömeget adott.

Akkor még nem éreztem mindezt különösen nagy dolognak, egy jól körülhatárolható kistérség, a Homokhátság növénytermesztési kultúrájának tekintettem. De most már a klímaváltozás hatására, lassan az egész ország „Homokhátság”, lesz. Ezért vettem elő a jegyzeteimet, így kapnak értelmet, egyre nagyobb jelentőséget a legelő fenntartásának és a takarmány termelésének régi-új módszerei. És így kerül új dimenzióba a gazdálkodás. Itt kiemelném a gazdálkodás fogalmát, mert lehet, hogy a mostohább körülmények egyre inkább rászorítanak bennünket arra, hogy a puszta termelés helyett gazdálkodjunk, legalább is az állatok takarmányának előteremtésében.

Lengyel Zoltán

főszerkesztő

Forrás: Kistermelők Lapja