0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Növénytermesztés a vadkár vonatkozásában

A vadkár a mezőgazdaságban egy egész éven át tartó jelenség. A vaddisznó kártétele folyamatos, a szarvasállomány-emelkedés pedig prognosztizálta a szarvasok által okozott erdőkár mellett a mezőgazdasági vadkár növekedését. A mezei nyúl és az őz különösen télen rágja meg a repceföldeket, de a taposási kár is jelentős ebben az évszakban.

Különböző alternatívák vannak a megelőzésre, de növénytermesztés tekintetében nincs egyszerű feladata a mezőgazdásznak.

A kultúrnövények termesztésének megválasztásakor (a piaci árviszonyok figyelembevételén kívül) a gazdáknak ajánlott tisztában lennie a környező területek vadsűrűségével és az egyes fajok táplálékválasztásával.

Ha a táplálékkínálat meglehetősen szűk, és valamely kultúrnövény különösen kedvelt, az döntően befolyásolja a kár alakulását és mértékét.

Elejtés után felnyitott bendőtartalom vizsgálatának kimutatásai alapján a pákosztosságáról ismert őz, inkább a zöld leveles növényeket és a szálastakarmányt részesítette előnybe, míg a szarvas a fásszárúakat preferálja, de szívesen fogyaszt kölest és burgonyát is, nyár végén, kora ősszel pedig a kukoricában okoz rágás és taposó kárt. A vaddisznónak, mint mindenevőnek, lényegesen szélesebb spektrumú a táplálékválasztása: a kultúrnövényektől kezdve egészen a rágcsálókig, mindent fogyaszt, az intenzív agrárkörnyezetben viszont főleg kukoricát eszik.

A termeszteni kívánt növényfajok megválasztása meghatározó. Egyfelől vannak a vad számára kifejezetten kedvelt fajok, másrészről eltérő kárérzékenységük és regeneráló képességük. Napjainkban a hazánkban előforduló mezőgazdasági vadkárok 60-80%-a kukoricában keletkezik, ezt követik a gabonafélék és egyéb termények. Ennek megelőzésére és a vadkár elleni védekezésre számos módszer alkalmazható. Kulcsfontosságú feladat a vadállomány megfelelő, a terület vadeltartó képességéhez mért szabályozás. Ennek a feladatkörnek a rendezése után valósulhat meg a vadkárcsökkentés.

Az alábbi eljárásokkal pedig a megelőzés is megvalósítható: megfelelő minőségű és mennyiségű vadtakarmányozás (minden évszakban); hatékony vadföldgazdálkodás, optimális méretű kerítések kiépítése, villanypásztorok telepítése; a károsított növénykultúrából a vad rendszeres elijesztése; intenzív vadkárelhárító vadászat.

Felmérések alapján országos viszonylatban a növénykultúrát ért vadkár a legjelentősebb mértékben Dél-nyugat Magyarországon keletkezett. Ennek oka a magas erdősültségi arányon túl a nagyvadállomány nagysága. A vizsgálatok szerint minél nagyobb az erdősültség az adott területen, annál nagyobb a mezőgazdasági vadkár. Abban az esetben, ha az erdő és a mezőgazdasági terület között erdőszegély létesítése történik, pozitív eredmények születnek a vadkár alakulásában. A vad ugyanis privilegizálja a takarást biztosító területrészeket, ezáltal a mezőgazdasági területnek a szélére merészkedik ki, ami lecsökkenti a területen létrejövő károk elhelyezkedését, mivel nagyságrendileg a káresetek többsége az erdőszegélyhez közel történik.

Mindez nem jelenti azt, hogy a vad nem menne bele a mezőgazdasági tábla közepébe, de az erdőszegély megszűri ennek kiterjedését.

A mezőgazdászok bármilyen növénykultúrával is vetik be földjeiket, a növényfaj megválasztását többkomponensű vizsgálattal ajánlott megelőzni. A vadkármegelőzési terv kialakítása fontosabb, mint a vadkár elleni védekezés, legyen szó bármilyen növényfaj termesztése esetén. Jobb megelőzni a bajt, mint megoldást keresni rá.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu