A Global Change Biology című tudományos megjelent, a Tennessee Egyetem kutatói által készített tanulmány 17 olyan keskenylevelű nyárfa populációt (Populus angustifolia) vizsgált, melyek eredeti élőhelyükön, természetes módon fordulnak elő. A tudósok rájöttek, hogy a melegebb területeken élő állományokban kisebb a genetikai változatosság. Ez a különbség pedig következményekkel jár: a talaj kémiai és mikrobiológiai összetevői is megváltoznak.
Ez talán egy olyan mechanizmus lehet, amely egy változó világban az állandóságra törekszik – mondta Ian Ware, az egyetem Ökológiai és Evolúcióbiológiai tanszékének PhD jelöltje, a tanulmány szerzője.
A délebbre eső nyárfa-populációknál a melegebb időjárás korábbi rügyfakadást és levélbontást eredményezett. Ez az evolúció csökkenti a genetikai változatosságot, és megváltoztatja azt, ahogy a fák együttműködnek a talaj életközösségeivel.
– mondta Ware.
Ez a felfedezés rámutat arra, hogy milyen módon képesek ezek a növények az extrémebb éghajlati körülmények között is túlélni.
„Ha megértjük, hogyan fejlődnek együtt a növény-talaj-mikroba kapcsolatok a klímaváltozás eredményeképpen a különböző élőhelyeken, akkor választ kaphatunk arra is, hogy helyi szinten milyen erők mozgatják az alkalmazkodást, és hogy ez miként befolyásolja a nitrogén elérhetőségeket, illetve a széntározó-képességet a talajban.” – mutatott rá Wade. „Ezek a felfedezések közvetlen ráhatással lehetnek a klímaváltozást figyelembe vevő természetvédelmi és erdőfelújítási gyakorlatokra, például az áttelepítésekre („mesterséges vándorlás”) vagy a populációk kezelésére.”