0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A kutyák malignus melanomájának hazai előfordulása, megállapítása és kezelése

2. rész. Saját tapasztalatokÖsszefoglalás. A szerzők, közleményük második részében, összehasonlítják a kutyák malignus melanomájának előfordulására és a különböző kezelések eredményességére vonatkozó külföldi és hazai adatokat az 1992 és 2010 között az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézetben (OSSKI) vizsgált és kezelt kutyák adatai alapján. A 406, rosszindulatú melanomaként diagnosztizált eset fajta- és koreloszlását, valamint a primer daganat helyeződését tekintve, a nemzetközi irodalmi adatokkal jól egyezett. A szerzők a legpontosabb fokozatba sorolást a 18FDG PET/CT egésztest-vizsgálatokkal érték el. A legjobb kezelési eredményt a radikális sebészeti kimetszést követően végzett elektromágneses hipertermiával kombinált, frakcionált sugárkezelés adta.

(Incidence, diagnosis and treatment of canine malignant melanoma in Hungary. Part 2. Own experiences

Summary. In the second part of their two-part series of articles the authors compare the incidence of the disease and the therapeutic results by the data of the National Frédéric Joliot-Curie Research Institute for Radiobiology and Radiohygiene between 1992 and 2010 and the statistical results of foreign studies. The overall 406 malignant melanoma cases showed similar results to international references regarding to the species- and age distribution and localization of primary tumours. The most exact stadium based diagnosis was reached by whole body 18FDG PET/CT examinations. The best treatment results in dog patients were achieved by radical surgery and postsurgical fractionated teletherapy boostered with electromagnetic hyperthermia (Oncothermia).)

Az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézetben (OSSKI) 1992 és 2010 között, az onkológiai központként működő Izotópalkalmazási Osztályon, 8760 daganatos megbetegedésre gyanús eb vizsgálata történt egésztest-onkológiai szcintigráfia vagy ún. hibrid (SPECT/CT, PET/CT) vizsgáló módszerekkel. Az összes vizsgálat közül 8205 (93,6%) esetben igazoltuk a daganatos megbetegedés gyanúját, 6715 esetben (81,8%) a citológiai vagy szövettani vizsgálat rosszindulatú daganatos elváltozást mutatott, amelyekből 406 (6%) volt malignus melanoma (MM).

A 406 citológiai vagy szövettani vizsgálattal is bizonyított (MM) túlnyomó része, 308 eset (75,8%), klasszikus fekete pigmentanyagot termelő daganat volt. A primer daganat leggyakrabban (171 esetben, 42,2%) a szájüregben, 83 esetben (20,4%) a szemben és környékén, 67 esetben (16,4%) az ajkakon, 56 esetben (13,8%) a lábvégeken, 24 esetben (5,9%) a bőrön és a hallójáratban, valamint 5 malignus melanoma (1,3%) egyéb helyeken (penis, hüvely, emlő, végbél) fordult elő.

A daganat az erősen pigmentált fajták és a sötét színű keverékek egyedeiben volt gyakori, ezen belül a keverék kutyák voltak a legnagyobb arányban (240/406, 59,1%). A fajtatiszta egyedek között az érintettség a következő volt: uszkár (27; 6,6%), schnauzer (25; 6,1%), újfoundlandi (20; 4,9%), berni pásztor (11; 2,7%), német juhász (11; 2,7%) spániel (10; 2,4%), retriever (8; 1,9%), és csau-csau (6; 1,5%).

A betegek kormegoszlása az irodalmi adatoktól részben eltért. A legfiatalabb eset egy 4,5 éves boxer kan, a legidősebb beteg egy 15 éves, ivartalanított spániel szuka volt. A betegek átlagéletkora 8,7 év volt. MM-et egy évnél fiatalabb kutyában nem állapítottunk meg. Az összes hazai malignus daganat esetében a kormegoszlás 4 hónapos és 18 év közötti, átlagosan 9,1 év volt.

A 406 MM-es kutyából 255 egyed (62,8%) volt hímivarú, ebből 14 (3,4%) ivartalanított, valamint 151 (37,2%) volt nőivarú, ebből 42 (10,3%) ivartalanított.

Eredmények

A 406 diagnosztizált MM-es esetből 88 kutya kezelése részben vagy teljes egészében az OSSKI-ban történt. A legtöbb esetben a beküldő állatorvos végezte el a sebészi kimetszést, majd az OSSKI-ban műtét utáni, frakcionált sugárkezelés történt (52 eset). Ezen esetek legnagyobb részének a kimeneteléről nincs tudomásunk, csak 12 eb kezelések utáni kontrollvizsgálatára került sor.

Harminchat MM-es egyed kezelése teljes egészében az OSSKI-ban folyt, ezek közül 32 esetben a kezelések lezárultával, 3 hónappal később kontrollvizsgálatok történtek. Az OSSKI-ban végzett műtétek minden esetben őrszem nyirokcsomó ellenőrzésével (1. ábra), a 2009. évtől elektromos sebészeti eszközhöz csatlakoztatott tömegspektroszkópiás eszköz (ún. intelligens sebészeti eszköz) alkalmazásával történtek. A sebészeti beavatkozás után 5–8 nappal (szájüregi MM esetén nyálkahártyasebbel), ill. 8–15 nappal (bőrsebbel zárt malignus melanoma esetén) került sor a sugárkezelésre. 60kobalt izotópforrással működő készülékkel (Gammatron, Siemens) heti háromszor, összesen 6–12 alkalommal, 36–68 Gray sugáradaggal történtek a kezelések. 2008 óta a besugárzások hatékonyságát 30 perces elektromágneses hyperthermiás (Oncothermia, VET-EHY) kezeléssel növeljük.

A betegeket, a kezelés eredménye alapján, a 3 hónappal később elvégzett kontrollvizsgálatok során csoportokba soroltuk. A fizikális vizsgálattal és képalkotó eljárással (szcintigráfia, CT vagy hibrid képalkotás) sem kimutatható daganatok esetében teljesen gyógyultként értékeltük az eredményt. Ha a primer daganat mérete legalább 30%-kal kisebbedett, a beteget a részlegesen gyógyult csoportba osztottuk. Ha a méret nem haladta meg a 30%-ot, akkor a beteg változatlannak minősült (stabil betegség). Ha a primer tumor 30%-ot meghaladó növekedést mutatott, áttétek jelentek meg, a betegség progresszívnek minősült. A betegek túlélési idejének meghatározása, a 32 állat esetében, legalább telefonon, adategyeztetéssel megtörtént.

A 3 hónapos kontrollvizsgálatok során, még a tumormentességet mutató betegek nagyobb része is, a kezelést követően 4–10 hónappal később visszaesett, a daganat kiújult. A későbbi, szórványosan elvégzett ellenőrző vizsgálatokon teljes gyógyulást mutató esetek a sebészet + sugárkezelés (1 eset) és a sebészet + hipertermia + sugárkezelés (3 eset) csoportokban voltak. A leghosszabb túlélési időt a sebészet + hipertermia + sugárkezelés kombinációban részesült ebek esetén lehetett megfigyelni (2. és 3. ábra).

Megvitatás

Adataink szerint az MM az összes daganat 4,9%-át, míg a malignus tumorok mintegy 6%-át képezte. USA-beli felmérések szerint a rosszindulatú melanoma az összes daganat 3%-át, a rosszindulatú daganatoknak pedig 7%-át képezi (21) (1. táblázat). A saját és irodalmi adatok között tapasztalt eltéréseket nem tartjuk lényegesnek.

A testtájéki helyeződést illetően a primer MM leggyakoribb helyeződése a hazai adatok szerint is a szájüreg (42, 2%). A második leggyakoribb előfordulást a szemben és környékén tapasztaltuk. A külföldi eredmények szerint (21) a szájüreg után elsősorban az ajkakon (23%) található nagy számban a daganat, a szemben pedig mindössze 2%-ban észlelték ezt a tumortípust. Hazai tapasztalatok alapján az ajkakon 16,4%-ban, a lábvégeken 13,8%-ban, a bőrön és a hallójáratban pedig 5,9%-ban jelentkezett MM, 1,3%-ban pedig egyéb helyeződés volt megfigyelhető.


Külföldi felmérésekben a bőrön és az ajkakon gyakrabban (11% és 23%), a lábvégeken ritkábban (8%) fordult elő ez a típusú daganat (11, 29) (4. és 5. ábra) (2. táblázat). A helyeződésre vonatkozó megjelenített adataink jól egyeztek a nemzetközi adatokkal.

A kormegoszlás tekintetében saját tapasztalatunk eltért az irodalomban közöltektől. Az MM előfordulása a hazai ebekben átlagosan 8,7 évre tehető, a külföldi adatok szerint azonban ez a daganat többségében a 10 éven felüli ebekben fordul elő (11, 25, 28, 29).

Az MM ivari megoszlása a kanok irányába kifejezett eltolódást mutat saját adataink szerint (kanokban kb. 1,7-szer gyakoribb, mint szukákban). A külföldi szakirodalmi adatok oralis melanoma estén említenek hasonló ivari prediszpozíciót, ahol 2–3:1 a kan: szuka arány (38).

A fajták szerinti előfordulás az országonkénti eltérő kutyatartási szokások és kultúrák miatt viszonylag nehezen hasonlítható össze. Hazai tapasztalatok alapján is elmondható, hogy az MM az erősen pigmentált, sötét színű kutyafajtákban és keverékeikben a leggyakoribb (3. táblázat).

Az OSSKI-ban kezelt MM-es betegek túlélési idejét és gyógyulási eredményeit illetően megállapítható, hogy a daganat agresszív biológiai viselkedése, gyors áttétképződésre való hajlama miatt még az összetett kezelések esetében is csak ritka volt a teljes gyógyulás, gyakoriak voltak a kiújulások.

Az általunk alkalmazott kezelések közül a sebészeti kimetszés hipertermiával és sugárkezeléssel kombinálva bizonyult a legsikeresebbnek, mert ezzel lehetett a legnagyobb arányú teljes gyógyulást és leghosszabb túlélési időt elérni.

Kutyában a malignus melanoma első helyen áll a szájüregi rosszindulatú daganatok között (4, 29), valamint ez a második leggyakoribb körömágyi daganat a pikkelyhám-carcinoma után (29, 39).

A daganat agresszív biológiai viselkedése miatt a betegség az esetek többségében már előrehaladott állapotban kerül megállapításra. Önmagában a sebészeti ellátás ekkor már nem elegendő és a kórjóslat kedvezőtlen.

Az irodalmi adatok (6, 9, 19) és saját tapasztalataink alapján is, kemoterápiára kevésbé érzékeny az MM.

Új lehetőségek rejlenek a különböző immunterápiákban (pl. melanomavakcina) is (4, 5).

A korai és pontos kórjelzéshez, valamint a betegség előrehaladottságának meghatározásához nagy segítséget nyújthatnak a korszerű képalkotó eljárások és az őrszem nyirokcsomók vizsgálata (2).

Állatorvosi jelentőségén túl, ez a betegség több vonatkozásában is megegyezik az emberi MM megbetegedéssel, ezért a kutya megfelelő modellként szolgálhat a humán kutatásokban is (2, 3, 24).

Köszönetnyilvánítás

A szerzők munkájukat több hazai (OTKA-68376, JEDIONKO, KMOP-1.1.1-08/1-2008-0017, GOP-1.1.1.-09/1-2010-0107, és nemzetközi pályázat (IAEA-CRP, EMIL NoE) támogatásával végezték, amiért ezúton is köszönetüket fejezik ki.

Forrás: