A Clitostethus arcuatus az egész mérsékelt övben elterjedt faj. A bödice és lárvái hatékonyan pusztítják a liszteskék minden fejlődési alakját (tojás, lárva, imágó), a fürge mozgású és kitűnően repülő kifejlett liszteskéket is ügyesen elkapják. A biológiai védekezésben több évtizede beváltak a Trialeurodes vaporariorum, a Bemisia tabaci, a Dialeurodes citri, az Aleurotrahelus jelineki, a Siphoninus phyllireae és az Aleurodes proletella liszteskefajok ellen, de hatékonyan pusztítják a takácsatkát (Tetranychus urticae) és néhány levéltetvet is.
A bábból kikelő bogarak először szalmasárgák, jellegzetes foltjaik néhány óra múl tán jelennek meg, eközben már táplálék után kutatnak, először a lisztesketojásokat 
keresik, de a kiszíneződésük végén már nemcsak a liszteskebölcsőket bontják meg, hanem a szárnyas alakokat is megragadják, lágy szöveteiket felfalják. Háromnégy nap múltán párosodnak, ami egy óra hosszat is tarthat. Két nap múlva a nőstény elkezdi egyesével lerakni a tojásait a liszteske tojásívek közelében. A kikelő lárváknak nem kell keresgetni a táplálékot. A nős tények naponta 2-6 tojást raknak, összesen 160-180-at. Az apró hernyóra emlékeztető lárvák kezdetben araszolva másznak, így gyorsabban haladnak. A bödicelárvák életük során több mint kétszáz, a bogarak pedig néhány ezer lisztesketojást falnak fel. A táplálékbőségben lárváik gyorsan fejlődnek.
A tojástól a bogárig fejlődés ideje a hőmérséklettől függően 2-3 hét. Meleg nyáron több nemzedéke fejlődhet egymás után, de ezek átfedik egymást. Az első rajzáscsúcs június végén-július elején várható. Erre az időre a vérehulló fecskefüvön tavasszal nagy tömegben elszaporodó közönséges liszteske (Aleurodes proletella) népességét annyira visszaszorítják, hogy a bödicéknek új táplálékforrást kell keresniük. Az éhezést legfeljebb négy napig bírják. A többi katicabogárhoz hasonlóan ők 
is megeszik testvéreiket és ivadékaikat, mielőtt éhenvesznének. A lárvák a tojásokat, lárvákat és bábokat, a bogarak elsősorban a tojásokat falják fel, de csak zárt térben. Egyébként szárnyra kelnek, hogy más táplálékot keressenek és ne a fajtársaikat pusztítsák.
Csöves liszteske
A Siphoninus phyllireae a gyümölcsfák közül almán, körtén, kajszin, szilván telepedhet meg. Ezen túl kőriseken, galagonyán és juharokon szaporodhat el. Az apró termetű, hófehér szárnyú, lepkére hasonlító, jól repülő lisztecskék a fák árnyékos, hűvös részét keresik, a magasabb páratartalom miatt. A tojásból kelő, első fokozatú, hatlábú lárva a legalkalmasabb helyet keresve a levélfonákon telepszik le. Ha megtalálta, akkor helyhez kötötten él tovább, lábait elvesztve a pajzstetvek nőstényeihez hasonló kerekded bölcsőben. A hátpajzsuk szegélyén több sorban és a középső, fordított felkiáltó jelhez hasonlító, sötét foltokból is csövecskék meredeznek. A levéltetvekhez hasonlóan a hajtások nedveit szívogatják, folyékony ürülékükkel szennyezik a lombot. A károsított hajtások lankadnak, a fák idő előtt lehullatják a lombjukat. A liszteskebödice és a fürkészdarazsak hatékonyan féken tartják e kártevőt, ha nem pusztítjuk el őket rovarölő szerekkel.
A közönséges liszteske
Az Aleurodes proletella elsősorban lágyszárú növényeken él, kora tavasszal a hamar megjelenő és gyorsan 
fejlődő vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) az első tápnövénye. Nagy tömegben szaporodik el azon, és az Euphorbia nemzetségbe tartozó dísznövényekre és a konykerti káposztafélékre is átmegy. A szárnyas alakok szabályos körív mentén rakják hosszúkás tojásaikat, és a kikelő lárvák lábaikat hamar elvesztve, tojásdad bölcsőt képeznek csoportosan. A bölcsőkből kelnek ki a szárnyas alakok. Hófehér, lepkeszerű szárnyaikon két-két sötét folt van. Meleg nyarakon több nemzedékük követi egymást. Legfontosabb ellensége a liszteskebödice és a közönséges bödice (Scymnus frontalis), de a Coccophagus, az Encarsia és az Eretmocerus fürkészek is pusztítják. Az esetenkénti rovarölőszeres permetezések azonban e hasznos szervezeteket hatékonyabban pusztítják, mint a liszteskéket, amelyek viaszbevonatáról a permetlé azonnal lepereg.
Bodor János
