Üde zöld színük, vagy éppen virágszíneik elűzik rossz hangulatunkat, és ha úgy akarjuk, a télre fittyet hányva, akár trópusi dzsungel hangulatot varázsolnak otthonunkba. Juthat belőlük a lakás mindegyik szobájába, a nappaliba, a dolgozószobába, a fürdőszobába, sőt a gyerekszobába is. Képeinkkel ötleteket adunk, hogy a lakásunk jellegéhez igazodva, hová, milyen növényt válasszunk.
Színes nappali
A színes virágú növények leginkább a nappaliba valók. A pompás medinilla (Medinilla magnifica) a legmeglepőbb virágzó szobanövények egyike. A Fülöp-szigeteken, fákon él. Szögletes virágszárával, és a nyílás során alakjukat folyamatosan változtató virágaival egyaránt lenyűgöző. Rózsaszín virágzati fellevelei tövéből bugavirágzatban csüngenek alá a rózsaszín vagy piros virágok. Szereti a napos helyet, de a tűző naptól óvjuk. Páradús levegot, és folyamatosan nedves közeget kíván.
A miltónia, vagy árvácskaorchidea (Miltonia) néven árusított orchideák valójában a miltónia több, rokon fajjal keresztezett hibridjei, helyesen Miltoniopsis névvel kellene őket illetni. A napos helyet szeretik, de a tűző naptól óvni kell oket; jól érzik magukat a függönnyel takart ablak előtt.
A levéldísznövények közül a retró stílus kedvelőinek ajánljuk a tarka dracénát (Dracaena marginata). Akkor a legmutatósabb, ha egymagában tündökölhet. Szereti a sok napot, különösen, ha minden irányból éri a leveleit. Oldalról érkező fény hatására hajtásai a fény irányába görbülnek. A gyökerei nem szeretik a pangó vizet. Jó vízelvezetésu talajba ültessük, és mérsékelten öntözzük.
A szarvasagancspáfrány (Platycerium superbum) igazi őskövület. Mintegy 500 millió éve él a Földön. Különleges levelei valóban a szarvas agancsára emlékeztetnek. Az árnyékos helyeket szereti. Akár akasztós cserépbe is ültethetjük, de ne feledkezzünk el a rendszeres öntözésről, hiszen igen vízigényes növény.
Visszafogottan
A dolgozószobába valószínűleg nem szeretnénk harsány színű virágokat, hiszen azok elterelnék a figyelmünket a munkáról. Válasszunk inkább megnyugtató zöld, szürkészöld lombú növényeket. Fontos, hogy ne igényeljenek túl sok gondoskodást, hiszen bármilyen gyakran tartózkodunk abban a szobában, az csak igen ritkán jut az eszünkbe, hogy az ott levő szobanövényekkel is foglalkozzunk. Igénytelen, de mégis mutatós, ugyanakkor nem hivalkodó megjelenésű ámpolnanövény a vesszőkaktusz (Rhipsalis cassutha). Hajtásai zöld zuhatagként csüngenek alá a cserépből. Télen kis fehér virágokat nevel, amelyek tavaszra apró, fehér bogyócskákká fejlődnek. Elég ha havonként egyszer-kétszer megöntözzük. Ha túlságosan összekuszálódnának a hajtásai, akkor bátran vágjuk vissza őket, meglátjuk, rövid idő alatt új, friss hajtásokat nevel.
Régi ismerősünk a szanzeviéria. Az utóbbi években újra nagy népszeruségre tett szert, különösen a hengeres levelű változata (Sansevieria cylindrica). A különlegességek kedvelői akár összefont levéllel is megvásárolhatják. Igénytelen szobanövény, a légszárazságot, az erős napsütést, és a rendszertelen öntözést is elviseli.
Dzsungel a télikertben
A nagyméretű zöld növények védelmeznek és átölelnek. Ha van télikertünk, akkor éljünk a lehetőséggel, és töltsük meg növényekkel, ennek híján akár a nappali, vagy az ebédlő napos részében is kialakíthatunk zöld dzsungelt. Amikor kint rossz az idő, akkor növényeink közé telepedve a lakásban is érezhetjük a természet közelségét.
Válogassunk a pálmák, jukkák, dracénák között. Minél több növényt költöztetünk egymás mellé, annál valószínűbb, hogy jól fogják érezni magukat, hiszen saját maguk gondoskodnak a szükséges páratartalomról. Mi pedig szinte csak élvezzük a dzsungelt.
Az alokázia (Alocasia) hatalmas, feltűnő erezetű leveleivel határozott, dzsungelszerű megjelenésű. A talaját ne hagyjuk kiszáradni, lombját pedig permetezzük langyos vízzel. Napos, de a tűző naptól védett helyet szereti.
A törzses jukka elviseli a tűző napot, de árnyékos helyen is megél. Azt sem bánja, ha száraz a levegő, azt viszont nem tűri, ha a „lába” vízben áll, ezért csak kisebb vízadagokkal öntözzük.
Gyerekparadicsom
A gyerekszobába rendszerint nem teszünk virágot, nehogy hancúrozás közben fellökjék a cserepét. Pedig a gyerekek szeretik a növényeket, a sajátjaikat úgy babusgatják, akár a házi kedvenceiket. Örömmel, kitörő lelkesedéssel figyelik, hogyan fejlődik.
A gyerekszobába azonban kis termetű, szívós növényeket válogassunk. Kedvenceik egyike a húsevő növények: elkápráztatja őket, hogy nem az állat eszi meg a növényt, hanem fordítva.
A kancsóka (Nepenthes) olyan, akár egy mozdulatlan ragadozó. Kancsószerű virága fedelén nektárt termel, ahová ebédre várja a legyeket. A csábító, édeskés illat odavonzza az apró rovarokat, akik mit sem sejtve rászállnak. A falánk legyek, vagy muslincák azonban nem érik be a kancsó szélén lévő nektárral, mélyebbre merészkednek, és az életveszélyes csúszdán a kancsó aljára siklanak, ahonnan viszont már nincs kiút. A kancsóka a meleg, párás környezetet kedveli. Függő cserépben, felakasztva neveljük, így gyönyörködhetnek benne a gyerekek, és mégsem esik baja a növénynek. Páraigényét naponta kétszeri párásítással elégítsük ki.
A gyerekekben egészséges félelemérzet él a szúrós kaktuszokkal szemben. Ezen segítünk, ha beköltöztetünk néhányat a szobájukba. Mutassuk meg nekik, hogy több rétegben, szalagszerűen összecsavart újságpapírral könnyedén megfoghatjuk őket, akármilyen vérmesen fölvértezték is magukat. Tökéletes választás például a csupaszkelyhű-kaktusz (Gymnocalycium). Ritkásan tüskés növény, így baleset esetén sem okoz komoly sérülést. Napos helyen tartsuk, és talaját az öntözések között hagyjuk teljesen kiszáradni.
A korallbogyó (Nertera) korallszínű bogyói szinte teljesen beborítják a bokrot. Óvjuk a tűző naptól, és csak alulról öntözzük.
Algeier Wendy összeállítása
