Szeptember végéig megtörténtek az egészségügyi vizsgálatok, a TIR-rendszer adatait frissíteni kellett. Aki ezt nem tette, az feltétlen igyekezzen pótolni a hiányosságokat.
Októberben még vannak olyan napok, amikor lehetőség van a javításra szoruló kaptárok kiürítésére, a családok áthelyezésére tartaléklakásokba. A kiürített méhlakásokat bezárt kijáróval helyezzük száraz helyre, szükség esetén takarjuk le. Fordítsunk egy kis időt méhészetünk bejárására, eszközének ellenőrzésére. Szükség esetén készítsünk feljegyzést, egy listát az elvégzendő feladatokról, javítandó eszközökről, melynek segítségével megtervezhetjük a következő hónapok munkáit, az esetleges anyagbeszerzéseket. Időben rendeljük meg az alapanyagokat, hogy azok a lehető legjobb áron kerüljenek raktárba, valamint a lehető legjobb minőséget tudjuk beszerezni. Gondoljuk át a jövő évi műlépszükségletünket, gondoskodjunk selejtlépeink feldolgozásáról, és gyártassuk le – csúcsidőn kívül – saját viaszból a műlépet. Talán még egy kis engedményt is ki tudunk csikarni.
Az időjárási helyzetet figyelembe véve kövessük nyomon a fiasítás állapotát, nagyságát, és a fiasítástól mentes állapotban kezdjük meg az év utolsó atkairtási műveletét. Kisebb állományoknál megoldható a minimális felületű fedett fias kivillázása, mely művelet az utolsó atkageneráció elpusztítását is jelenti egyben, valamint lehetőséget ad az év végi záró kezelések megkezdésére.
A beavatkozások alkalmával fokozottan figyeljünk az adott szer használati előírásában található környezeti hőmérséklettel szemben támasztott követelményekre, valamint a szükséges dózis nagyságára. A rosszul megválasztott kezelési hőmérséklet miatt – nagyon könnyen – az állományban is kárt tehetünk. Alacsony hőmérsékleten a lelassult anyagcsere miatt méheink érzékenyebbek az egyes hatóanyagokra, szervezetükből sokkal lassabban ürülnek ki a maradék anyagok.
Nem csak a méhekben halmozódnak a káros anyagok, hanem a viaszban is, melyből később a mézbe kerülve, minőségi problémákat okoznak.
A szükségesnél kisebb adag alkalmazási problémát okozhat, mert a subletális (nem halálos) dózis nem pusztítja el az élősködőket. A megmérgezett, de életben maradt egyedekben ellenálló képesség alakulhat ki, amit örökíteni is képesek. A rezisztensé vált új törzs ellen nagyon nehéz védekezni a későbbiekben.
Másik probléma, hogy az alacsony számú, vagy esetlegesen nullás lehullás miatt úgy gondolhatjuk, hogy állományunkat biztonságosan engedjük a télbe, ugyanakkor a magas atkaszám miatt bekövetkező folyamatos téli zaklatás következtében könnyen nozémásokká válhatnak a családok. A két probléma együttes jelenlétét ritkán bírják ki a méhek, ráadásul, ha túl is élik a telet, azoktól termelést nem várhatunk kora tavasszal, de még nyáron sem.
Bármilyen kezelési módot választunk is, feltétlenül olvassuk el a használati utasítást, valamint az óvó rendszabályokat. Ha mindezek ellenére sem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor ne szégyelljünk felkeresni egy tapasztaltabb, megbízható kollégát, és kérjünk szakmai segítséget.
Bármilyen kezelési módot választunk is, minden esetben használjunk vizsgáló lapokat, hogy tájékozódhassunk a szer hatékonyságáról, a fertőzöttség mértékéről.
Bármilyen kezelési módot választunk is ki, minden esetben végezzünk kontroll-kezeléseket, melynek eredményei alapján tájékozódhatunk a szer, valamint a kezelés hatékonyságáról.
Feleslegesen ne végezzünk semmilyen kezelést, idegen anyagokat csak indokolt esetekben juttassunk a családokhoz, és akkor is csak a legkisebb, szükséges mennyiségben.
Figyelem! A Bee Vital Hive Clean oxálsavat tartalmaz, ezért oxálsavas záró kezelést csak akkor végezzünk, ha előtte egy hónapon belül nem kezeltünk Bee Vitallal.
Zárókezelésre alkalmas a Perizin, valamint az oxálsav. A perizines kezelés egy héttel később megismételhető, ameny-nyiben az őszi védekezési technológia, valamint a lehullás ezt indokolttá teszi, de alkalmazhatunk oxalsavat is második kezelésként. Amennyiben elsődlegesen oxálsavas kezelést végzünk, és szükséges további beavatkozás, úgy másodlagosan csakis Perizint alkalmazhatunk. Az ismételt oxálsavas kezelés a méhekre káros, veszélyes.
Októberben meg lehet kezdeni a telelő telephelyek kialakítását. Ebben az időszakban már nagyobb, akár több százas állományokat is el lehet helyezni egy telephelyen. A telelő méhes akkor tökéletes, ha észak felől szélvédett, a kijárók pedig déli tájolásúak. Az egészségügyi, nyitott fenekű kaptárokat teleltethetjük változatlan állapotban, de az ilyen méhla-kásokat ne helyezzük magas állványra, mert a szél alulról könnyen átfújja azokat. Alacsony, a talajszintről alig kiemelkedő állványon ugyanolyan jól teleltethetők, mint a hagyományos kaptárok.
Szélfogónak ne használjunk szalmabálát, vagy más növényi mellékterméket, mert ez jó fészkelőhely a rágcsálóknak. A felkínált fészkelőhellyel odacsalogatott élőlények előbb vagy utóbb meglátogatják a kaptárokat.
A kijárókra helyezzünk egérrácsot, vagy pedig szűkítsük le oly mértékben, hogy azon csak egy dolgozó férjen át (ez utóbbi az egészségügyi aljjal rendelkező kaptárokra vonatkozik). Rágcsálókkal terhelt területen a kaptárokba, a takarás fölé, valamint az állvány alá, féregládába helyezhetünk ki irtó szereket.
A fekvő méhlakások esetében mind az oldalsó szűkítésnek, mind a felső takarásnak van jelentősége. Rakodó kaptáraknál igazából a felső takarás a fontos. A telelés folyamán, a fiasí-tástól mentes időszakban igazából a takarásnak nincs nagy jelentősége, hisz ilyenkor a telelőfürt rendkívül jól zár, és takarékos üzemmódban működik, kicsi a hőveszteség. Annál nagyobb lesz a jelentősége majd akkor, ha az anya megkezdi a petézést.
A hónap végén illik néhány percre megállni, és emlékezni végleg elköltözött embertársainkra. Ne legyünk fukarok, nyissuk meg pénztárcánkat néhány szál virág erejéig, és lakhelyünk temetőiben látogassuk meg az örök álmot alvó méhészkollégák sírjait. Különös figyelemmel azokra, kiktől hivatásunk indító kulcsát kezünkbe kaptuk…
Dohos László
