0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 15.

Szaksajtó nélkül nincs szakember

Ha nem is hungarikum, de Európában mindenképpen egyedüli esemény az évenként megrendezett Mezőgazdasági Könyvhónap. A Mezőgazda Kiadó és a Magyar Mezőgazdaság Kft. 1998-ban összefogott, hogy egy teljes hónapig járják az országot, s a gazdákat a tanul...

Munkájuk mottójául Erdei Ferenc gondolatát választották: „A szaktudás váljon tőkévé”. A szervezők az olvasás mellett az íráshoz is igyekeznek kedvet teremteni: minden évben kiemelik és díjazzák a legjobb szerzők teljesítményét. A díjak átadása, a díjazottak ünneplése fontos része a könyvhónapi rendezvénynek.
Nincsenek könnyű hely­zetben ma a kiadók, s ez különösen igaz a szakkönyv­kiadókra. A példányszámok visszaestek, ami az egy kötet­re eső költségeket, s ezzel a fo­gyasztói árat is tetemesen meg­növelte. Míg korábban a legje­lentősebb agrárszakkönyv­-ki­adók összességében évenként mintegy ezerféle könyvet kí­náltak, addig idén csak körül­belül ötszázat tartalmaz a ka­talógusuk.
Az idei megnyitón Jókai Anna Kossuth-­díjas író volt a díszvendég, aki a magyar nyelv szépségére, szeretetére és őr­zésére hívta fel a szakírók fi­gyelmét. Szakkönyvet írni ne­héz dolog, a szűken vett szak­tudás sokszor csak az olvasók elriasztásához elég. A szóra­koztató tájékoztatáson felnőtt, tematikus csatornákat néző, világhálót böngésző közön­ség a száraz, unalmas könyve­ket nem fogja elolvasni, hiába szól a legújabb kutatási ered­ményekről, szakmai újdonsá­gokról. S bár mind többen be­szélnek legalább angolul, az idegen szó sokak számára még mindig riasztó. Ha lehet, keressünk magyar megfelelőt – figyelmeztetett az írónő. Nem attól lesz tudományos a mű, ha idegen szavaktól hem­zseg a szöveg. Ha vesszük a fá­radságot és a szótárt, s „ma­gyarra fordítunk” egy­-egy ilyen bekezdést, legtöbbször csak banális mondatokra lelünk. Ez a szakmaiságnak álcázott nagyképűség esetenként a szerző korlátait is mutatja – ő maga is bizonytalan, mit is je­lent magyarul egy-­egy kifeje­zés –, ráadásul jó eséllyel elve­szítjük az olvasót is. De árt a tartalomnak az is, ha pongyo­lán fogalmazza meg gondola­tait az író. Olyan ez, mint a bo­rászat, abban is a harmóniát keressük. S ha nem találjuk, a szöveg elveszti a „bukéját”. Ar­ról írjanak, amit szeretnek, s arról, amihez hozzá tudnak tenni valamit. S ne szégyelljék belecsempészni a lelküket is, legyenek olyan történetek a szakmai szövegekben is, ami­től az írás felejthetetlenné, egyedivé válik. Ami akkor is az olvasóval marad, és továb­bi gondolkodásra készteti, ha éppen kimegy a szőlőbe dol­gozni – javasolta szerzőtársai­nak az írónő.
Medgyasszay László, a Ma­gyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke a szaksajtó vidékfej­lesztésben betöltött szerepé­ről beszélt. Sokat változott az előző évtizedekben az isme­retekhez való hozzáférés, az ifjabb generáció ma már gyak­ran egy-­egy problémára az interneten keresi a választ, s közülük jó néhányan már a kiadványok digitális változa­tát rendelik meg. A világháló azonban ma sem kínál olyan rendszerezett tudást egy-­egy szakterületen, mint a könyv – mondta. Naponta frissül, ott van minden, ami új, de stabil alapok nélkül ez mit sem ér. Azt vallja, hogy tankönyvek, szakkönyvek és szaklapok nélkül ma sincs szakember. A szakkönyv­, illetve szaklapki­adás tehát egyszerre vállalko­zás és közszolgálat.
Mezőszentgyörgyi Dávid, a Nemzeti Agrárszak tanács­adási, Képzési és Vidékfej­lesztési Intézet főigazgatója Szentgyörgyi Albert soraival mutatta be, hogyan is látja ő a tankönyvek, szakkönyvek sze­repét, melyek természetesen szorosan kötődnek az iskolák­hoz. „Az iskola dolga pedig az, hogy megtanítsa velünk, ho­gyan kell tanulni, fölkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára. Tanít­son meg szeretni, amit csiná­lunk, és segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”
V. Németh Zsolt, a Vidék­fejlesztési Minisztérium ál­lamtitkára szerint a jó szak­könyvek lapjain, a sorok kö­zött ott rejtőzik a magyar vi­dék jövője, a megújulás esé­lye, a jó szakirodalom gyakor­lati útmutatást ad. A könyvet nem azzal becsüljük meg, ha gondosan bekötjük vagy ele­gáns polcra helyezzük, ha­nem azzal, ha olvassuk, for­gatjuk, esetleg vitatkozunk vele.

Díjazottak

A mezőgazdasági könyv­hónap megnyitóján Az Év Szerzője díjat Soltész Miklós egyetemi tanár, gyü­mölcsnemesítő vehette át, a Magyar gyümölcsfajták című könyvéért. Életmű­díjban részesült Visnyei László, a Magyar Állatte­nyésztők Lapja főszer­kesztője, míg az Év Szakúj­ságírója Bőle István,a Hír Tv munkatársa lett. Az Év Boros Könyvének Eperjesi Imre egyetemi tanár Házi borászkodás című művét választották.

Forrás: