Back to top

Meggytermesztési körkép

A FruitVeB gyümölcstermesztőknek szervezett továbbképzésén, Kecelen a csonthéjasok termesztése állt a középpontban. A résztvevők megismerkedhettek az egyik legnagyobb versenytársunkkal, a szerbiai meggytermesztéssel, a hazai nemesítés eredményeivel és az egyik élenjáró üzem gyakorlatával. Beszámolónkban szót ejtünk arról a Keszthelyen elhangzott előadásról, ami a németországi helyzetről számolt be.

Szerbia a világ hatodik leg­nagyobb meggytermesz­tője, közel 88 ezer tonnát ta­karítanak be belőle, vázolta a gyümölcs országos jelentősé­gét Dragan Milatović, a Belg­rádi Egyetem Agrártudományi Karának munkatársa. Éven­ként 30 ezer tonna gyors fa­gyasztott meggyet exportál­nak, a kivitelük több mint 40 százaléka Németországba irá­nyul. A meggytermesztés Szer­bia déli vidékein összponto­sul, Prokuplje, Niš és Vranje közelében. Az évenkénti ter­mésingadozás Szerbiában is nagy, de az utóbbi évtizedben folyamatosan nőtt a betakarí­tott mennyiség, napjainkban körülbelül 20 ezer tonnával meghaladja a 2001­es szintet.

Zömmel ipari gyümölcs

Fő fajtáik ipari célra a kis gyümölcsű Oblacsinszka és Cigánymeggy, ezek adják az összes termés 80 százalékát, a többi a nagy gyümölcsű Rexelle, Heimanns Konserven, Kelleriis 14és a Šumadinka. Magyar meggyeket nem ter­mesztenek, pedig az előadó véleménye szerint jó minősé­gük miatt érdemes lenne azo­kat kipróbálni. Az országban legelterjedtebb Oblacsinszka előnye, hogy bőtermő, gyen­ge növekedésű, igénytelen fajta és jó a gyümölcsminősé­ge, viszont az apró, 3­3,5 gram­mos gyümölcsnek nagy a mag­ja is. Másik hátrányos tulajdon­sága, hogy sarjadzik. Különö­sen értékesnek tartják a szerb nemesítésű Šuma din ka faj­tát, ami ugyancsak gyenge nö­vekedésű, korán érő, bőter­mő, igen nagy, 6 grammos, sa­vas gyümölccsel. Hátránya, hogy törékeny ágai miatt nem alkalmas gépi szüretre és haj­lamos a felkopaszodásra. Rend­szeresen kell metszeni. Friss fogyasztásra orosz piacra szál­lítják, ahol nagy mérete miatt keresett, ízében ugyanis mes­sze elmarad a magyar meg­gyektől.
Az Oblacsinszkát zömmel sarjról szaporítják, a többi faj­tát sajmeggyre vagy vadcse­resznyére oltják. Új ültetvé­nyekben karcsú orsót is ne­velnek meggyből, arra a gyen­ge növekedésű Oblacsinszka kimondottan alkalmas, de sokkal elterjedtebb a hagyo­mányos központi tengelyes, ágcsoportos korona, illetve a váza. A térállás az Oblacsinsz­ka esetében 4 x 2­3 méter, a többi fajtánál 5 x 3­4 méter. Kézzel és géppel egyaránt szüretelnek, a gépi rázás ará­nya egyelőre 30 százalék, no­ha saját gyártású rázógépek működnek Szerbiában. A kézi munkáért még nem kell olyan sokat fizetni, hogy rákénysze­rüljenek a gépesítésre. A legtöbb meggyültetvény 1-2 hektáros, de vannak 50-90 hektáros kertek is.
Sok mélyhűtő üzemükben mag nélküli, fagyasztott meggyet készítenek, ami 10 kilogrammos dobozban kerül a külföldi vevőkhöz.

Szerb szelekció

Nagy hangsúlyt fektetnek az Oblacsinszka szelekciójára. Az tulajdonképpen nem fajta, hanem különböző genotípusok keveréke. Az ültetvényekben szedett sarjakkal szaporítják, és ha véletlenül magoncok is kerülnek a szaporítóanyagba, akkor más növekedési erélyű, beltartalmú és máskor virágzó-érő egyedek fejlődnek belőlük. Folyamatos a szelekció, 1980-től 2009-ig több mint száz klónt emeltek ki, 3-4 grammosakat, de akad köztük 5 grammos is, vízoldható szárazanyag tartalmuk 10-20 százalék. Csacsakon keresztezéses nemesítés folyik, amihez a Pándy megygyet használták föl anyai partnernek. A hibridek közt 7 grammos gyümölcsű, késői érésű, magas cukortartalmú meggyeket találhatunk, sötét vagy világos héjszínnel.

Németországban visszaszorul a meggy

A németországi meggytermesztésről Peter Hilsendegen szaktanácsadó, az Rajna-vidék-Pfalz tartomány oppenheimi kutató- és szaktanácsadó központjának munkatársa beszélt Keszthelyen. Elmondta, hogy az alacsony árszint következtében az utóbbi évtizedben megfeleződött a termőterület, mindössze 2290 hektáron termesztenek meggyet Németországban. Új ültetvényeket csak gépi betakarításra terveznek. A régi meggyesekben vagy felhagytak a műveléssel, amikor örökléssel új tulajdonosuk lett, vagy szántóföldi művelésre, illetve más gyümölcs termesztésére álltak át. Gépi szüret miatt a térállás 5-6 x 3-4 méter, erős növekedésű alanyokat használnak. Fő fajtáik a Kelleriis 16, a Fanal, a Shattenmorelle és az Újfehértói fürtös, melléjük az utóbbi években Lövőpetri fajtát is telepítettek.
A feldolgozóipar keresné a kézzel szedett meggyet, de nem tudja belföldről beszerezni, mert csak kevéssel fizet érte többet, mint a géppel lerázott meggyért. Ezzel függ össze, hogy a friss fogyasztású meggy sem nyer teret a német üzemekben, csak néhány direkt értékesítésre berendezkedett termelő próbálkozik vele. Ehhez magyar fajtákat, illetve a Drezda-Pillnitzben nemesített meggyeket ültetik: Piramis, Favorit, Achat, Spinell, Jadeés Újfehértói fürtös.
Továbbra is jelentős területen folyik ökológiai termesztés, amire elsősorban a légyártók a vevők. Az élénk kereslet ellenére nem nő ez a kínálat, mert biotermesztésben nehezen és drágán lehet védekezni a monília és a cseresznyelégy ellen. A kártevők ellen hálózással védik a meggyfákat.

Jó fajtasor Csorváson

A Hunapfel Kft. a Békés megyei Csorváson 100 hektáron termeszt meggyet integrált módszerekkel. Ezek bemutatására vállalkozott a cég szakmai vezetője, Nemesnyik István. A meggy mellett almát, cseresznyét és szilvát termesztenek. A gyümölcsösök egy tömbben helyezkednek el, ami az adottságok és lehetőségek célszerű kihasználását teszi lehetővé. Az ültetvényekhez 850 tonna befogadóképességű hűtőház társul.
Az integrált termesztés tudásalapú rendszer, amiben a termesztési elemek egymást segítik, ezért az előadó nem is a növényvédelemmel foglalkozott, hanem a technológia többi elemét vette sorra, a termőhely-, fajta- és alanyválasztást, a művelésmódot és a metszést, az öntözést és a tápanyag-gazdálkodást. Csorváson jónak mondható fajtasort állítottak össze, Érdi bőtermőből ültettek a legtöbbet.
Ez a fajta 10 év átlagában megközelíti a hektáronkénti 15 tonnás termést, valamivel kevesebbet terem nála az Újfehértói fürtös. Viszont a Kántorjánosi termése 5 tonnával alatta marad e két fajtának, ki is vonják a termesztésből. A Debreceni bőtermőből is csak annyit tartanak meg, amennyivel a másik két fajta érési ideje közti néhány napos szünetet kitöltik.

Metszeni minden évben

A művelésmód az integrált termesztés egyik kulcskérdése, befolyásolja az ápolási munkák és a növényvédelem hatékonyságát. A Hunapfel Kft.-nél az idén 18 éves a legidősebb ültetvény, amit szabad orsó koronaformával alakítottak ki. Ez kézi és gépi szedésre is alkalmas, hatékonyan lehet metszeni és a védeni a kórokozóktól. Kezdetben 6 x 3 méter volt a térállás, tíz éve 4,5 x 2 méterrel is próbálkoztak, mára az 5 x 3-3,5 méter mellett maradtak. A famagasságot a sortávolság függvényében állítják be, 5 méter esetében 3,5 mé­teren. (Famagasság = sortá­volság / 2 + 1.) Nemesnyik István szerint a metszéssel kell a leginkább átgondoltan foglalkozni, mert meghatározó a fák életére és az üzem gazdaságosságára egyaránt. Száz hektáron gon­dot okozott, hogyan tudják minden évben metszeni a meggyet. Mert minden évben metszeni kell, az nem kérdés. Folyamatos generációváltásra kell törekedni a termőgallya­zatban és ügyelni arra, hogy az új termőrészek térben megfelelő helyen fejlődjenek ki. A meggyágaknak 4 éves kor után rohamosan csökken a termőképessége, tehát 1­4 éves gallyakat kell fenntartani a fán.
Négy különböző munkafo­lyamatra osztották a metszést: a korona fölső részének kézi metszése állványról; a korona aljának kézi metszése; vastag ágak levágása motoros fűrésszel és gépi metszés. Ezekből egyet minden évben elvégez­nek. Önjáró állványról dol­gozva két ember naponként egy hektáron tudja elvégezni a korona fölső részeinek kézi metszését, ez nagyon haté­kony művelet, hektáronként 16­30 munkaórát igényel. Et­től függ a korona alsó-­belső részeinek megvilágítottsága, tehát nagyon fontos beavat­kozás.
A korona alsó részének ké­zi metszése hektáronként 60­-120 munkaórát vesz igénybe, itt lehet a legtöbbet megtakarítani. Sok termesz­tő évekig nem metszi a meggyet, ami veszélyes játék, de érdemes elgondolkodni raj­ta, hogy lehet olcsóbban megoldani. Erre találták ki a motoros fűrésszel való elő­metszést. Munkaszervezési szempontból lényeges, hogy egy ember egy eszközzel dol­gozzon, ne cserélgesse a kü­lönböző metszőeszközöket. A motoros fűrésszel lehet a legnagyobb kárt okozni, te­hát a legügyesebb dolgozók kapják ezt a feladatot. Ők elöl mennek és a koronába be­nyúlva levágják a vastag ága­kat, akár teljes vázágakat is.
A költségeket legjobban a gépi metszéssel lehet leszorí­tani. Ez a beavatkozás elég ah­hoz, hogy a rázógép beférjen a sorokba, mert levágják az al­só lelógó, és a sorba belógó ágakat. Augusztusban vágják így formára a fákat, amivel a következő évi rügyek fejlődé­sét is segítik. Emellett a fák között kézi metszésre is szük­ség van, hogy a fény bejusson a koronákba.

Saját adatok alapján

A növényvédelem során előny, ha sikerül keskeny koronát fenntartani, mert hamarabb felszárad a lomb, könnyebben átjár­ható a permetlével, jobb fedettség érhető el. Ez kü­lönösen a korona fölső ré­szén lényeges, ahol elő­szeretettel tartózkodnak a cseresznyelegyek. Nagyon fontos, hogy minél több saját, helyi ismeret alap­ján döntsünk a permete­zésről, hangsúlyozta Nemesnyik István. Célszerű saját meteorológiai állo­mást működtetni és gyak­ran bejárni az ültetvényt. Különösen vigyázni kell a törzsek egészségére, mert az határozza meg a fa erőnlétét és élettartamát: nem hanyagolható el a sebkezelés metszés után, illetve ha a rázógép meg­sértette a kérget. A nö­vényvédelem a virág­ és gyümölcsmonília, a blu­meriellás levélfoltosság, az antraknózis és a cse­resznyelégy ellen irányul. Permetezni előrejelzés alapján és a veszélyességi küszöbérték figyelembe­vételével kell.

A tápanyagellátás összefüggései

Nagyon ügyelnek a talajműve­lésre, mert a meggyfák gyöke­rei sekélyen helyezkednek el, mindenképpen kímélni akar­ják azokat, ezért mechanikai talajművelést nem is folytat­nak. A sorközökbe Magyaror­szágon szelektált fűmagkeve­réket vetnek, a sorok alját pe­dig gyomirtják. Először széles sávban szabadulnak meg így a gyomnövényektől, a tenyészidő második felében keskenyebb a gyomirtott sáv, mert akkor már kevésbé ve­szélyesek a vízelvonás szem­pontjából. Szüret után már csak foltkezelést végeznek a gyomok ellen.
Nélkülözhetetlen az öntö­zés, és ez az utóbbi években mind nagyobb hangsúlyt kap. Cseresznyénél és meggynél a virágzás után nagyon gyorsan megy végbe a gyümölcsnöve­kedést meghatározó első két fejlődési szakasz, a sejtosztó­dás és a csonthéjkeményedé­sig tartó második szakasz. Az utóbbi években ezekben a vízigényes időszakokban szinte nem esett eső és az elő­ző évi vízkészlet is hamar el­fogyott a talajból. Tavaly pél­dául Csorváson május köze­péig 5­10 milliméter eső hul­lott néhány alkalommal, ami nem hasznosítható a fák szá­mára. Az első értékelhető csa­padék a szüret előtti héten ér­kezett. Sőt, a példátlanul özönvizes 2010­ben a sejtosz­tódás időszakában egyáltalán nem esett eső. Az idén is ha­sonlóan indult az év, Csorvá­son február végéig 53 milli­méter csapadék hullott. Mind ebből az látszik, hogy az esős időszak nem esik egybe a meggy vízigényes fejlődési szakaszaival, tehát minden­képpen öntözni kell. Azt is fi­gyelembe kell venni, hogy száraz talajban a tápanyagok feltáródása is rosszabb, a hiá­nyos víz­ és tápanyagellátás miatt romlik a kötődés és a fák erőnléte.
Az üzemben két sorban fektették le a csöpögtető csö­veket, az öntözési adagot 50 centiméter mély talajszelvény­re számolták ki. A 3 méteres tőtávolságra, hektáronként 555 fára összesen 200 köb­méter egyszeri vízadag lett az eredmény. Az öntözés indítá­sához lehet napi vízmérleget számítani, vagy tenziométer adataira támaszkodni. Utóbbi esetben az optimális vízmen­nyiséget a talajban a 100­400 millibar értéktartomány jelzi, az öntözést akkor kell indíta­ni, ha a mért érték meghalad­ja a 350 millibart. 100 milli­bar alatti érték túlzott víztelí­tést jelez, illetve száraznak te­kintjük a talajt, ha meghaladja a 600 millibart a mért érték.
Hasonlóan pontosan szá­mítják ki az ültetvény számá­ra szükséges tápanyag-mennyiségeket. A nitrogén- ­és káliumadag felét-harmadát szórják ki szilárd műtrágyaként, a többit inkább tápoldatban adagolják. Ez azért előnyös, mert pontosan akkor tudják kiszolgálni a növényt a fontos tápanyagokkal, amikor éppen szüksége van rájuk. Így a foszfort a virágzás környékén, a nitrogént a hajtásnövekedés idején és szüret után, a káliumot éréskor, a kalciumot májusban és intenzív párologtatás idején igényli a meggyfa.

Ellenálló magyar hibridek

Szügyi Sándor, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Gyümölcstermesztési Kutatóintézetének munkatársa Érden nemesített fajtajelölteket mutatott be. Előadását azonban a termőhely szerepének hangsúlyozásával kezdte. Jó példa erre, amit a szerb előadó is elmondott, hogy a magyar meggyek nem teremnek olyan jól Dél-Szerbiában, mint nálunk, ahol kiemelték azokat. Sőt, az Északkelet-Magyarországon szelektált fajták még itthon sem teremnek egyformán jól a különböző tájegységekben. A Kárpát-medence a meggy másodlagos géncentruma, ezért rengeteg változatban megtalálható ez a faj. Népi szelekcióval alakultak ki a tájfajtakörök, mint például Kecel környékén a Pipacs meggyek, Kiskőrös, Akasztó, Csengőd vidékén a Bosnyák meggyek, a Nyírségben a Kántorjánosi, Harta környékén a Hartai meggy. Termesztett fajtáink közül hat származik az észak-kelet-magyarországi szelekcióból: az Újfehértói fürtös, a Kán­torjánosi, a Debreceni bőter­mő, az Erika, az Éva és a Petri.
A termőhely mellett nagyon fontos a vírusmentes szaporítóanyag, hogy az első években zavartalanul, erősen fejlődjenek az oltványok.
Hazánkban Újfehértón és Érden foglalkoznak meggynemesítéssel, Érden az 1990-es években indult a rezisztencianemesítési program. Először a Michigani Egyetemmel együtt működve gyűjtöttek be ígéretes változatokat, amelyeket ott használnak nemesítési alapanyagként. Nálunk a Csen­gődifajta nyert állami elismerést, ami moníliával, blumeriellával és kéregrákkal szemben mutat erős ellenálló képességet. A Csengődi utódainak zöme is rezisztens a betegségekkel szemben. A rezisztencianemesítés 2009-ben élénkült meg újra.
Az utóbbi években új módszert használnak a keresztezésre Érden: rovarhálóval borítják le együtt az anya- és az apafát, és a háló alá telepített poszméhekre bízzák a megporzást. Ez rendkívül hatékony módszer, tavaly 30 ezer hibrid magot nyertek a segítségével. Olyan egyedeket keresnek közülük, amelyek öntermékenyek, korán érnek, friss fogyasztásra alkalmasak, és ellenállóak a moníliával szemben. A monília ugyanis sokkal alattomosabb betegség, mint sokan gondolják.
Nem elég háromszor permetezni ellene a virágzás alatt, ha csapadékos az idő, mert egy hajnali pára is elég a fertőzéshez, amit könnyen figyelmen kívül hagyhatunk. Minden ismert meggyfajtánk fogékony a betegségre, leginkább az Érdi bőtermő.Ennek ráadásul puha a fája, könnyen terjed benne a gomba és nagyobb kárt okoz. Rozsnyay Zsuzsanna nyolcéves vizsgálatai során kiderült, hogy a fajták és a növényi szervek (virág, hajtás) közt is van különbség az érzékenységben. A Csengődi, az Érdi jubileum és a Cigánymeggy 59 toleráns a moníliára. A Csengődia blumeriellával szemben hiperszenzitív reakciót mutat.
Az Érdi bőtermő és a Csen­gődi keresztezéséből 10 olyan hibridet választottak ki, amelyek gyümölcsminőségét jónak tartják, közülük kettő teljesen ellenálló, a többi a Csengődihez hasonlóan kevéssé érzékeny a moníliafertőzésre.

Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2014/14 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok