Átfogó kutatási program a vidékért

A politikusok, a közélet és a vidékfejlesztők munkájához egyaránt valóságos alapokon nyugvó tudományos érvanyagra van szükség, hangsúlyozta Medgyasszay László Kecskeméten. Az MNVH elnöke hozzátette, hogy ha Budapest hazánk szíve, akkor a vidék a teste, azaz egyik sem teljes a másik nélkül. A jelen és jövő építéséhez elemezni kell a múltat, és a vidékfejlesztés egészére vonatkozó célokat kell megfogalmaznunk.
　　　　Már az MNVH 2011-es újjászerveződésekor célként tűzték ki a szervezet cselekvési tervében, hogy a vidékhez kapcsolódó alkalmazott kutatásokat indítanak, mondta a program előzményeiről Csatári Bálint. Az MNVH elnökségi tagja, a kutatás megálmodója szerint semmilyen vidéki probléma megoldását nem lehet elképzelni alapos, ellenőrizhető, hiteles adatokon nyugvó, szakértői intézetekben készülő kutatások nélkül. A 2 éves munka ugyan most lezárult, de remélhetően más témában vagy újabb problémafölvetések nyomán folytatódik majd, hangsúlyozta Csatári Bálint.
　　　　Igen pontos helyzetjelentések és ajánlások készültek a kutatási program keretében, amelyek tartósan időszerűek maradnak, és amelyekre remélhetően a döntéshozók is figyelemmel lesznek, mondta Mezőszentgyörgyi Dávid, az MNVH főtitkára. A kutatási programmal kapcsolatos egyeztetések 2011 végén kezdődtek, a munka java pedig 2012–2013 közé esett. A kutatásra csaknem százmillió forintot különített el az MNVH elnöksége az MTA-val kötött szerződés keretében. Az alapvető elgondolás az volt, hogy a 2014–2020 közötti tervezést megalapozó munkák készüljenek, amelyek később beépülhetnek a programozásba. Bátran állíthatjuk, mondta a főtitkár, hogy a célok megvalósultak és a vidéket sújtó gondokról a kutatások nagyon pontos képet adnak.
　　　　Mezőszentgyörgyi Dávid arról is beszámolt, hogy a kormány döntése értelmében az MNVH a jövőben is működni fog. Pontos keretei még nem ismertek, de az teljesen biztos, hogy az EMVA technikai segítségnyújtás forrásából fedezik a működését. Az MNVH cselekvési terve az év végéig szól. A megkezdett tevékenységeket addig lezárják, és bíznak benne, hogy a következő ciklusban is hasonló szellemben folytatódik a munka. Ehhez iránymutatásokat már a mostani cselekvési terv is tartalmaz a következő 7 évre, az együttműködéseket pedig igyekeznek kiterjeszteni más területekre is, és nem titkolt szándék, hogy a munkába a kutatóintézeteken kívül az egyetemeket is bevonják.
　　　　Perger Éva, az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézetének igazgatója szerint olyan pénzügyi és szervezeti kereteket kaptak, amelyben elmélyült, terepmunkára, a gondok mélyebb megértésére is lehetőséget adó kutatást végezhettek. Az egyik fő céljuk az volt, hogy a következő európai uniós programalkotási időszakra segítsék a fölkészülést, ám emellett végre teljes körűen vizsgálhatták a vidéket a legkülönbözőbb tudományterületek bevonásával. Összességében 6 összetett és 7 kisebb, egy-egy célra irányuló – ám mégis széles körű – programot készítettek. Kutatóként nemcsak azért örültek a lehetőségnek, hogy tényadatokkal, valódi kutatási eredményekkel támogathatják a vidékfejlesztési tervezési folyamatot, hanem annak is, hogy terepmunkával gyűjthették be az információkat. Perger Éva szerint ez nagyon fontos, mert sem a szakirodalom, sem a statisztikai adatok feldolgozásából nem lehet igazán megalapozott következtetéseket levonni. Az esettanulmányok során kiderült, hogy noha a vidék valóban sokszínű, szinte mindegyik járásban ugyanazok a fő problémák (úthálózat, munkanélküliség, népességvesztés). A célra vezető megoldásokat ugyanakkor mindig területekre kell szabni. Sajnos az eddigi fejlesztések ugyanazokra a gondokra egyen-megoldásokat erőltettek, ennek eredményeként nagyon kevés sikeres kistérség van, inkább sikeres települések léteznek. A térségen, járáson belüli különbségek pedig gyakran nagyobbak, mint országos szinten.
　　　　A kutatás vezetője szerint biztató, hogy mind a gazdasági, mind a társadalmi fejlődés elemei föllelhetők az ország minden térségében, még a legelmaradottabb helyeken is. Gond azonban, hogy gyakran hiányoznak annak a feltételei – pénz, társadalmi támogatottság –, hogy az innovációk helyben megvalósuljanak. Vidéken nagyon nagy a forráshiány, a zömmel uniós forrásokra épülő „projektpolitika” tompíthatja a helyi kezdeményezéseket, hiszen inkább arra pályáznak, amire lehet, és nem arra, amire ötletük van.
　　　　A kétéves programban egymásra épültek a kutatások, és Perger Éva szerint az is a sikerének tudható, hogy kiépült a vidéktudományokkal foglalkozó hálózat, az úgynevezett „virtuális intézet”, ahol végre egy asztalhoz ültek a különböző tudományterület képviselői, és ugyanazt a gondot különböző szempontból világították meg. A vidéki tudományos műhelyek közti együttműködés ugyancsak erősödött.
A kutatási programot a széles körű vidéki hálózattal rendelkező MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja (KRTK), illetve annak tudományos intézete, a Regionális Kutatások Intézete (RKI) fogta össze. A munkába a KRTK tudományos egységei mellett az MTA Ökológiai Kutatóközpontját, illetve az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézetét is bevonták, és több külső szakértővel, egyetemi, főiskolai oktatóval, helyi szakemberrel dolgoztak együtt.
　　　　Kutatások irányultak egyebek közt a környezeti állapot megőrzésének, a klímaváltozás hatásainak és az arra való fölkészülésnek a vizsgálatára, törekedtek a rövid élelmiszerláncok gyakorlatának, a helyi kezdeményezéseken alapuló vidékfejlesztés lehetőségeinek feltárására, foglalkoztak a szegénység visszaszorítását és a társadalmi befogadás elősegítését szolgáló gyakorlatokkal, kutatták a tudásátadást, innovációt és azt, hogy hogyan lehetne figyelemmel kísérni bizonyos támogatások hatását.
　　　　A szinte az egész országra kiterjedő program keretében nagyjából 60 résztvevő munkájával 29 tudományos tanulmány, 10 résztanulmány, 24 esettanulmány, egy szakbibliográfia, öt adatbázis, egy webes adatpublikáció és 21 térkép készült.