0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Keskeny koronájú fák

Az Alsótekeresi Faiskola hagyományos őszi szakmai napján a faiskolában termesztett gömbkoronájú és kis térigényű, keskeny koronájú utcasorfákat mutatták be a parképítő szakembereknek. Most a keskeny koronájú fák választékát ismertetjük.

A nálunk őshonos mezei juhar az egyik legjobb fa­faj, az Elsrijk fajtája nagyon elterjedt az utóbbi időben.
Koronája csepp vagy tojás alakú. Szinte minden talajtí­pusra ültethető, jó hőtűrő és télálló, nyírható, és a liszthar­matot kivéve a betegségekkel szemben ellenálló.
A korai juhar oszlopos vál­tozata, az Acer platanoides Olmstedt lassan fejlődik, kes­keny koronaformáját hosszú ideig megtartja, idősebb ko­rában azonban metszés nél­kül zilált lesz. Ellenálló, szép lombú, robusztus növény.
A galagonyák közül a Cra­taegus laevigata Paul’s Scar­letfajtát mutatta be Barabits Elemér, a faiskola ügyvezető igazgatója. Hátránya, hogy hamar elöregszik a koronája, nehezen újul meg, a liszthar­mat mellett több más beteg­ség, például a tűzelhalást okozó Erwinia is könnyen megtámadja, és kéregrepe­désre is hajlamos. A talajjal szemben azonban nem igé­nyes, szűkebb fasorokban kor­látozottan használható. Ko­ronájának megújítására ik­tassunk be rendszeres ritkító metszést, bár hosszú távon nehéz szép fának megtarta­ni. Rendszeres gondozást, sarjazást igényel.
A gyertyán (Carpinus be­tulus)szintén őshonos fafaj Magyarországon, a kertépí­tésben sokrétűen fölhasznál­ható nemzetség. Jól viseli az erőteljes nyírást, így az osz­lopra alakított alapfaj is ne­velhető kisebb kertekben, szűkebb utcákban. Oszlopos fajtája a Carpinus betulus Fastigiata. Bár idősebb kor­ban széles, terpedt koronát nevel, ez a tulajdonsága erő­teljes nyírással kiküszöböl­hető.
A virágos kőris (Fraxinus ornus) a hazai flóra oszlopos tagja. Sziklaerdőkben, cser­szömörcés, napsütötte dolo­mitsziklákon is jól megél, tág tűrésű, aránylag kis termetű fa, szép lombszíneződéssel. A bemutatott oszlopos Obe­lisk fajta holland származású, nőivarú változat, rengeteg vi­rággal és terméssel. Barabits
Elemér fölhívta a figyelmet arra, hogy célszerű a magyar nemesítésű változatokat vá­lasztani, mert ökológiai szem­pontból jobban illeszkednek az éghajlatunkhoz. A nemesí­tésben elsősorban a hímiva­rú klónok szelektálása a cél, amit az Alsótekeresi Faiskola már elkezdett. Ennek a mun­kának az eredménye három
ígéretes hímivarú klón.
Viszonylag kis koronájú a Koelreuteria paniculata, szűk helyeken tartható, mutatós virágzású, nem túl igényes fa, termésével kissé szemetel, koronája jól megújítható. Túl nedves évjáratokban megtá­madhatja az ágelhalást okozó verticilliumos betegség, a be­teg ágakat el kell távolítani a fáról. Ma már mind több nemesített változat is elérhető, például az oszlopos Fastigia­ta, az ősszel virágzó, sárga lombú Coral Sun, valamint a paniculatafaj mellett a Koel­reuteria integrifolia, amely­ből a vácrátóti Nemzeti Bota­nikus Kertben látható szép példány.
A díszalmától elvárjuk a betegségekkel szembeni el­lenállóságot, a kisméretű ter­mést és a mutatós tavaszi vi­rágzást. Ezeknek az elvárásoknak megfelel a Malus Eve­reste fajta (képen), amelyből metszéssel keskeny oszlop alakítható. A virágzó Malus­ok között sokféle lombszínű, zöld, vörös, barna változatok közül választhatunk.
Barabits Elemér két kevésbé ismert díszalmafajt is bemutatott, amelyeknek Magyarországon nagy jövőjük
lehet. A távol-keleti származású Malus tschonoskii a díszalmáknál megszokotthoz képest erősebb növekedésű, 8-12 méter magasságot elérő, keskeny koronájú, mutatós, ezüstszürke lombú faj. Őszi lombszíneződése az ámbrafához hasonlítható, narancsos lazac színű. Termése jelentéktelen, és keveset is terem, ami nem zavarja a díszértékét. Ellenálló növény, az Alsótekeresi Faiskolában eddig jól vizsgázott, érdemes fasorokban is kipróbálni. Minden vonatkozásban az első osztályú fák közé tartozik.
A Malus trilobata (főképen) első ránézésre inkább juharra emlékeztet, korábban az Eriolu­bus nemzetséghez sorolták. A Balkán dél-keleti részén, Kis-Ázsiában őshonos. Ellenálló, szárazságtűrő, karakteres megjelenésű növény, háromkaréjú levelekkel. Őshazájában vadgyümölcsként tart ják számon. Fiatalkorában karcsú, oszlopos növekedésű, lombja ősszel cinóbervörösre színeződik. Rendívül gyors növekedésének köszönhetően a faiskolások kedvence is lehet, fenntartásban könnyen metszhető, termése kisméretű. Az utóbbi két Malus-faj jellegzetes példája annak, hogy nemcsak a virágával és a termésével, hanem a termetével is díszíthet az alma.
A Prunus cerasifera Nig­ra közismert, jól metszhető, színes lombú fa. A Prunus serrulata Kansan bőségesen virágzik. A díszgyümölcsfák a szokásosnál több gondoskodást igényelnek, hiszen kultúrfajták díszfaként továbbnemesített változatai, hangsúlyozta Barabits Elemér. A Kansan„kihordási ideje” messze a leghosszabb a díszcseresznyék közül, nem véletlen, hogy ez a régi fajta még mindig keresett. Kimondottan szép utcasorfa, míg más díszcseresznyék inkább kertekbe, parkokba valók.
Az amerikai Pyrus calle­riana Chanticleer az utóbbi évtized slágersorfája, bár eltérő ökológiai igénye miatt Magyarországon nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Sok helyütt planténerben is tartják. Sok a levélbetegsége, és nehezen nevelhető belőle szép fa. Sok gondot okozhat a körterozsda párás környezetben és nehézszagú boróka – a körterozsda köztesgazdája – jelenlétében. A szakember óva intett terjengős használatától.
A tölgyek kissé elhanyagoltak a magyar közterületi ültetésben. Bár a „tölgyek országa” vagyunk, a kocsányos tölgyek (Quercus robur) állománya nagyon megritkult, a kocsánytalan tölgyek (Q. petraea) használatával pedig óvatosan kell bánnunk, mivel az enyhén savanyú talajt kedveli, így síkvidéki területeinken nem ültethető. A kocsányos tölgyeket tehát jobban föl kellene karolni, bár nagy termetű fák. A piramis tölgy (Quercus robur Fastigiata Koster) mutatós, oszlopos növény, jól használható a parkokban. Kósa Géza hozzátette, hogy a jegenyetölgyek kifejezetten Kárpát-medencei sajátosságok, amelyeket több nyugat-európai szelekcióhoz is fölhasználtak.
A hazai bennszülött berkenyefajok minden tekintetben „oszlopos” tagja a Barabits Elemér által a Keszthelyi-hegységből szelektált Sorbus decipientiformis Vállus (képen). A barkóca berkenye és a lisztes berkenye közti átmeneti faj szabályos örvös növekedésű, mutatós csepp alakú koronával, tojássárga őszi lombszíneződéssel. A legszárazabb, legszélsőségesebb helyeken is tartható, a túl nedves helyek kivételével mindenütt jól viselkedik. Országszerte több városban ültettek már belőle, Budapesten a Kapisztrán téren, Székesfehérváron a színház mellett találkozhatunk példányaival, és a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert Berkenyeháza előtt is ez a fajta díszlik. Kósa Géza szerint a Sorbus decipientiformis Vállus a hazai berkenyeszelekció gyöngy szeme. Jó törzsnevelő, pettyes törzsmintázata is mutatós, dúsan virágzik, jól megtartja a koronaformáját, széles a tűrőképessége.
Keskeny koronájú, szabályos növekedésű, egyenes törzsű hárs a Tilia platyphyl­los Favorit. A koronája szabályos háromszög alakú. Tőtől ágas piramis alakú parkfának, vagy törzses utcasorfának is nevelhető és ültethető.

Forrás: