0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Már nem védett

A boróka-tarkadíszbogár hazánkban először borókán telepedett meg, az utóbbi időben elsősorban tuján okoz kárt, azonban a Cupressaceae család más fajai (borókák, hamisciprusok, Leyland-ciprus) is a tápnövényei, azokon is megfigyelték károsítását.

Az elmúlt években sok hír jelent meg arról, hogy tuják száradnak el a fővárosban. Az elszáradt növények törzsén lapos, ovális kirepülési nyílásokat találhattunk, majd számos helyről előkerültek a fémfényű, aranyzöld, kékeszöld színű, a hátukon 10–14 nagy, szimmetrikusan elhelyezkedő, kékesfekete foltot viselő, 6–12 milliméter hosszú, más fajjal nem összetéveszthető boróka- tarkadíszbogár imágók.

Több országban is

A boróka-tarkadíszbogár (Ovalisia festiva syn. Palmar festiva) a Földközi tenger mellékén honos, Európa mind több országában bukkan föl. Az utóbbi években Svájcban, Németországban hamiscipruson és tuján, különösen a sövénytuján lokális károsító lett, főként a szárazságtól sínylődő növényeken.
Magyarországon 1999-ben találták meg először a barcsi ősborókásban, 2012-ben pedig már Budapesten pusztította a tujákat. A fákat vizsgálva arra következtettek, hogy a bogarak már évekkel korábban megtelepedtek rajta.
A bogár május közepétől július elejéig rajzik, napos időben repked a tápnövény körül, vagy napozik rajta. Irodalmi adatok szerint a legyengült borókát keresi föl, annak napsütötte, vastagabb (2–10 centiméter átmérőjű) ágának kéregrepedésébe rakja a petéjét. A kikelő lárva a kéreg alatt lapos, akár fél centiméter széles, világos és sötétebb színű, finom porral telt járatot rág, majd a fatestben bábozódik. Azzal okoz kárt, hogy elrágja az ágban a szállító edénynyalábokat. A kifejlett bogár ovális kirepülő nyíláson keresztül hagyja el az ágat.
Vastagabb törzsben egykét lárva rágását még nem vesszük észre, több lárva károsítása nyomán viszont a növény a csúcstól visszaszárad, a növény pusztulni kezd. Többször látom, hogy a jó erőben lévő Thuja occidentalis Smaragd növényen a korona palástja tenyérnyi foltban barnára színeződve elhal. Ezek a foltok nem köthetők égtájhoz, a növény északi oldalán ugyanúgy előfordulnak, mint a délin. A megbarnult terület mindig egy-egy vékonyabb (fél centiméteres és annál alig vastagabb) ág végén látható. A gondos tulajdonos ilyenkor azonnal levágja az ágat, a helyén alig látható lyuk marad, amit a növény legkésőbb a következő évi növekedéskor benő. A levágott ágon semmiféle károsodásra utaló nyom nem látható, a kérgét lehántva viszont az ág rövid szakaszán, lapos, néhány milliméter széles, finom porral telt, az ágat körbeölelő járat figyelhető meg. A járat azonban megakasztotta a tápanyag és a víz továbbjutását, ezért elhalt fölötte az ág. Ha ez a vékonyabb ág alapi részén fordul elő, akkor a rágás az elágazás alatti vastagabb ágba is beérhet. A járatból néha 10-15 milliméter hosszú, lapított, a második és a harmadik torszelvényénél széles lárva került elő. Az elhalt ágból kinevelhető a boróka- tarkadíszbogár imágója.

Megelőzés

A boróka-tarkadíszbogár elleni legjobb védekezés a megelőzés. Csak kártevőtől mentes növényt ültessünk, a növényeinket óvjuk a stressztől (tápanyag, víz, termőhely). A vízzel jól ellátott, egészségesen fejlődő növény elegendő gyantát termel, amiben a berágó lárva megfullad.
A boróka-tarkadíszbogár lekerült a védett fajok listájáról. Mivel a berágott lárvát nem tudjuk vegyszerrel elérni, ezért az imágót kell elpusztítani. A megfelelő eredményhez azonban két hónapig folyamatosan vegyszerrel kellene borítani az állományt, ami a gyakorlatban kivitelezhetetlen.
Az erősen károsított növényeknél az elszáradt részek levágása a megoldás. A növényeket legkésőbb áprilisban csonkolni kell, amíg a károsítók a növényben vannak. Az elszáradt részt ott vágjuk vissza, ahol a törzs teljes kerülete mentén egészségesek a szállító szövetek. A levágott hajtásokat azonnal el kell égetni, ezzel megakadályozzuk az imágók megjelenését, és a további kártétel kiindulását jelentő peték lerakását.

A Smaragd-tuján figyeljük a paláston lévő elszáradt foltokat. Az azokhoz tartozó elhalt ágakat legkésőbb áprilisban, az alapjuknál vágjuk le. A környezetünkben élők figyelmét is hívjuk föl a növényt csúfító elszáradt ágakra, kérjük meg a tulajdonost, hogy időben semmisítse meg azokat. Minden esetben nézzük meg a metszlapot. Ha a szíjácsban károsodás (járatra utaló nyom) figyelhető meg, akkor a károsított vékonyabb ág alatt addig kell csonkolni azt, amíg abban a díszbogár járata megtalálható. Ezzel legtöbbször egészséges növényi részt vágunk le, azonban még mindig jobb egy kisebb egészséges darabot feláldozni, mintsem később az egész növényt elveszíteni. A jó karban lévő növény a vastagabb ág levágását is kiheveri néhány év alatt. A levágott ágat ebben az esetben is azonnal égessük el.
Idén már nem akadályozhatjuk meg a bogarak peterakását. Ennek ellenére tisztítsuk le a növényeinket, vágjuk le és égessük el az elszáradt ágakat. A díszbogár ovális kirepülési nyílásainak megkeresésével meggyőződhetünk a díszbogár korábbi jelenlétéről. A nyári hónapokban történő öntözéssel sok lárvától megszabadulhatunk, megelőzzük a következő tavaszon jelentkező elhalást. A letisztított bokrokon pedig jól látjuk majd az ősszel megjelenő friss elhalásokat, ami megkönnyíti a következő évi védekezést.

Forrás: