0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Tanulmány a vadkárról összeállított kérdőív eredményeiből

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet (SZIE-VMI) tavaly év végén kérdőíves felmérést végzett a vadgazdálkodási törvény vadkárral kapcsolatos rendeleteinek szakmai megalapozásához. A felmérésből született tanulmányt dr. Csányi Sándor igazgató (SZIE-VMI) a NAK Erdő- és vadgazdálkodási, valamint Szántóföldi növénytermesztési országos osztályok összevont ülésén nyújtotta át Győrffy Balázs elnöknek (NAK), majd munkatársával, dr. Bleier Norberttel ismertették a főbb eredményeket.

Tanulmány a vadkárról összeállított kérdőív eredményeiből

Hazánkban a vadászatra jogosultak 2015-ben 2,3 milliárd forintot fizettek ki mezőgazdasági vadkárra, ez annak fényében sok vagy kevés, hogy kinek a gazdálkodását milyen arányban érintette a károsítás, hallottuk. Ezért is érezték fontosnak, hogy a szakma ismerje az érintettek véleményét a témáról. Hogy minél több, részletes információhoz juthassanak, három nagy témakörben 72 kérdést fogalmaztak meg, majd előzetes tesztelés után a kérdőív a NAK honlapján volt több hétig elérhető. 

A 2116 kitöltött kérdőívből végül 1857 válaszadó adatait tudták értékelni. Az adatokat két fő szempont szerint csoportosították, a vadkárral leginkább sújtott öt megyét (Baranya, Somogy, Zala, Vas és Veszprém) állították szembe a legkevésbé érintett három megyével (Jász-Nagykun, Békés és Csongrád), valamint a vadászathoz szorosan kötődő, illetve nem kötődő csoportok válaszait hasonlították össze. A válaszadók 75 százaléka őstermelőként gazdálkodik, és több mint 90 százalékot tett ki az 1 és 1000 hektár közötti területet művelők aránya. A kérdőívet kitöltők 62 százaléka elsősorban értékesítésre termel, és 61 százaléknak nincs kötődése a vadászathoz.

Azzal az állítással, hogy a vadállomány növeli a föld értékét, nem meglepően a vadászathoz szorosan kötődők közül többen értettek egyet. A vadvédelemre irányuló kérdésekre kapott válaszok azonban a felmérést készítőket is meglepték. Azokból ugyanis az derült ki, hogy még a vadászathoz szorosan kötődők közel 20 százaléka sem alkalmaz vadvédelmi megoldásokat, 33 százalék még nem gondolta azokat szükségesnek, 10 százalékuk szerint pedig a nélkül is jó érzi magát a vad a földjein.

A válaszadók 66 százaléka esetében a vadkár értéke 300 ezer forint alatt marad, ebből sem lehet azonban messzemenő következtetést levonni, mert nem tudjuk, hogy az mit jelent az adott termelőnek. Ennél talán beszédesebb vélemény, hogy a válaszadók mindössze 6 százaléka igényel minden esetben kártérítést, és a bírósági ügyek gyakorisága is elenyésző, a 67 százalék harmadik fél bevonása nélkül rendezte a vadkárt a vadgazdálkodóval. A vadkár megelőzésére a vadászathoz nem kötődők a vadállomány csökkentését, a vadkárelhárító vadászatot és a drótkerítést gondolják a leginkább hasznos megoldásnak, a vadászathoz kötődők ezek mellett a növényfajták tudatos kiválasztását legalább ilyen fontosnak tartják.

A tanulmány javaslatokat is megfogalmaz a NAK és az Országos Magyar Vadász Kamara részére. Ebben a kérdőívet értékelők kiemelték a kommunikáció erősítését az érintettek közt, a térségi szintű vadkár-megelőzési és kezelési stratégia kidolgozását, a szakértők képzését, a kutatás finanszírozásában való szerepvállalást, és a tájékoztatást.

Gőbölös Péter, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója a gazdálkodó szemével értékelte a tanulmányt. Nagy értékének nevezte például, hogy az a tényleges helyzetre világított rá, az eredmény pedig valamivel kedvezőbb lett az vártnál. Leginkább azt tartja előremutatónak, hogy a vadkár megelőzésére a válaszadók 60-70 százaléka áldozna is. Azt is hangsúlyozta, hogy noha az erdőknek szerves része a vadállomány, az erdőkben is foglalkozni kell a vadkárral. A védekezésnek jelenleg a kerítés a legjobb megoldása, hosszú távon azonban nem tartható fenn ez a gyakorlat.  

Forrás: