Szabó István 1924-ben Nádudvaron született, több mint 38 éven át volt a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke, s haláláig a nádudvari központú Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés (KITE) Zrt. elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke.
Az agrárpolitikus több mint húsz évig vezette a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát (TOT), és kilenc évig volt a kollektív államfői testület, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja.
Szabó István Nádudvar első díszpolgára, kétszer kapott Kossuth-díjat.
2105-ben, a Hazám-díj átadásakor Varga Gyula professzor emeritus így méltatta:
„Szabó István, nyugalmazott téesz-elnök. Társadalmi státusza: paraszt, parasztpolitikus. Világlátott és világértő ember, aki sose hagyta el a szűkebb pátriáját –, a Hortobágy mellyékét –, Nádudvart –, s a népét.
Tudtommal, ő az egyetlen –, közfelkiáltással megválasztott –, és majd 40 évig posztján maradt téeszelnök. A téesze által alapított KITE-be, a legnagyobb magyar agrárvállalkozásba, ahol örökös elnök, ma is naponta bejár az irodájába. Igaz, még csak 91 éves! Vámos Tibor szerint: „jelképként szinte már maga is szobor –, akinek a lába mélyen a valóság földjében gyökerezik – és a szeme a jövőbe néz.”
Szabó Istvánnak nincsen találmánya, felfedezése. De volt sok fontos fölismerése! Időben jött rá a többnyire egyszerű igazságokra. Nem korán és nem későn. Arra, hogy merre van a leginkább járható út. Egyszer ilyesmiről beszélve, azt mondta nekem:
A köztudott fölismerését részes művelésnek, később már „nádudvari módszernek” hívták. Ezzel elbuktatta az 1950-es évek munkaegység-rendszerét. A lényege, hogy a téesz-tagok a közösből a nekik kimért földön a munkát akkor és úgy végzik, ahogyan azt jónak látják. A termésből pedig, az alapbéren fölül, prémiumként kapnak még 10-20 százalékot. Ezért tehát gondosan!
A másik nagy felismerése a háztáji felkarolása volt, amit – fogalmazása szerint – „Erdei Ferenc ugatott belénk”.
Csupa kiváló szakemberrel vette magát körül. Jó karmester volt.
Az egykor nyomorúságos falu a téesznek köszönheti megújulását: 1970 és 90 között 1500 ház épült a mára várossá lett Nádudvaron.
A magyar vidék fölemelkedéséért és a magyar parasztság polgárosodásáért dolgozó személyt kívánjuk a Hazám-díjjal elismerni.”
