Világosan emlékszem első rajbefogásomra nagyapám méhesében. 14-15 éves lehettem. Verőfényes napsütéses idő volt május végén. Épp delet harangoztak, és a szilvafa tetejében egy óriási rajt pillantottam meg. Tátva maradt a szám a sűrű bogártömeg láttán. Azonnal nagyapámat kezdtem keresni.
Ugyan nagyapám, mint a méhészek többsége, mindent megtett, hogy meggátolja a rajzást (kivéve az anyák szárnycsonkolását), de ennek ellenére előfordult az ő méhesében is, mint mindenkinél rajzás.
Nagyapámat nem találtam. Kénytelen voltam hát magam cselekedni. Egy kast kerítettem és egy hosszúnyelű villát, amit épp az ilyen magasra szálló rajok elérésére tartogattunk.
Többször láttam, hogyan fogja be őket védőruházat nélkül. Citromfüvet téptem, amiből a méhes közelében mindig volt néhány tő, és bedörzsöltem vele a kast. A méhek citromfűhöz és gerániumhoz hasonló illatot bocsátanak ki rajzás közben. Ezzel jelzik egymásnak hollétüket, és többek között ezt az illatot követik, az anya illata, és a felderítő méhek hőjelzései mellett.
Először többnyire egy faágra szállnak, onnan pedig a felderítő méhek javaslatai alapján a rendelkezésre álló legmegfelelőbb új „lakásba”. (A rajzás minden részlete nagyon izgalmas,és érdekes megfigyelések születtek róla az utóbbi időben, erről újságunkban irtunk és itt olvashatnak erről!)
Egy erőteljes ütéssel megütöttem a felfordított villára tűzött kassal az ágat, úgy hogy a raj beleessen. Néhány percig tartanom kellett a kast, hogy a felzavart méhek is belerepüljenek. Aztán a méheket egy üres kaptárba ráztam.
Mostanság másfél két nap múlva a befogott rajt 15-20 százalékos tejsavval permetezem meg varroagyérítés okán.
Mindig meglepődtem, hogy a raj befogásakor milyen szelídek a méhek, és legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy védekezzenek, vagy hogy támadjanak, pedig elég erőteljes ütések érik ilyenkor őket. A nyárközép elött befogott rajokból nagyon szép családok lesznek, kiépítik a műlépeket, aztán a napraforgóról, késő őszi méhlegelőről akár jelentős mennyiségű mézet gyűjthetnek.
Hagyományosan a nyárközepet Szent Iván napján ünnepeljük, a valóságban azonban a nyárközép június 21-én van, tehát néhány nappal korábban. Ekkor a leghosszabb a nappal, és legrövidebb az éjszaka.
Nyárközép után is lehetséges a rajzás, de az ilyen rajokat fogadjuk gyanúval, mert nagy valószínűséggel nem a természetes rajzási ösztön hajtja ki őket, hanem valamilyen betegségtől, rosszul elhelyezett kaptártól, netán atkáktól, éhezéstől. akarnak megszabadulni. Néhány napig figyeljük meg, hogyan viselkednek, ha azonnal elkezdik a lépek kiépítését, feltehetően egészséges rajjal van dolgunk.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
